Hibátlanul végeztek az élen a németek, pótselejteznek törökök

NÉMETORSZÁG–BELGIUM

A 2012-es európai kontinenstorna selejtezőkörének A-jelű csoportjában a német labdarúgó válogatott már korábban megszerezte az első helyet, a pótselejtezős második pozícióért a török és a belga nemzeti csapat vívott meg egymással – távlatilag. A múlt héten a törököket idegenben elverő németek ugyanis most a belgákat fogadták, és mint leszögezték a találkozó előtt, mindenképpen győzni szerettek volna, hogy tíz nyertes mérkőzéssel vegyék a selejtezőkört.

A belgák a „lehetséges lehetetlent" tűzték ki célul, és abban bíztak, hogy több pontot szereznek Düsseldorfban, mint a nagy rivális törökök Isztambulban (az egymás elleni eredmények ugyanis a törököknek kedveztek). Támadóan is léptek fel a találkozó elején, de nem volt sok veszély próbálkozásaikban, míg a Nationalelf meglehetősen kényelmesre fogta a tempót, a 18. percben fel is harsant az elégedetlenséget jelző füttyszó a hazai közönségtől.

Ha nem is azonnal, de felébredtek a németek: a 30. percben Mario Gomez kihagyta az addigi legnagyobb helyzetet, majd a szöglet után Sami Khedira visszagurítását Mesut Özil 18 méterről ballal kegyetlenül felvarrta a felső sarokba. Nem sokkal később a bal oldalon egy kiváló Gomez-passzal megugró André Schürrle emelt át 15 méterről, csodás mozdulattal a kifutó kapuson, és máris kétgólos volt a német előny, reménytelen a belga helyzet.

Különösképpen úgy, hogy nem sokkal az első félidő vége előtt Jan Vertonghen hét méterről sem lőtt a hálóba, tiszta helyzetből; igaz, Gomez a másik oldalon meg pontot tehetett volna a találkozó lényegi részére, de lövését védte Simon Mignolet. A szünet után nem sokkal már nem hibázott a német csatár (itt pedig Özil készített elő), ám a belgák 0–3 után sem estek össze, és mentek előre a becsületgól megszerzéséért: ez a 86. percben sikerült a hatalmas mezőnymunkát végző középpályás, Marouane Fellaini révén. A németek teljesítették ezzel a győzelemmel tervüket, a belgák kiengedték sorsuk alakulását a kezükből.

TÖRÖKORSZÁG–AZERBAJDZSÁN

A törökök Azerbajdzsánt fogadták odahaza, és a kezdő sípszótól kezdve nagy nyomás alá helyezték ellenfelüket. Az azeriek azonban elszántan, saját testi épségüket sem kímélve (az ellenfelét pedig különösen nem) védekeztek. A felállt védelem ellen a török pozíciójáték lassú és fantáziátlan volt, a távoli lövéseket pedig fogta a szemmel láthatóan élete mérkőzésére készülő kapus, Kamran Agayev. Az első játékrészben a legközelebb a gólszerzéshez Hamit Altintop állt, de legjobb lövése is egy méterrel célt tévesztett.

A második félidőben egyre elkeseredettebben támadt a török válogatott, amely számára igen kedvező hírek érkeztek Németországból, de amelyet közönsége egyre türelmetlenebbül hajtott előre. A 60. percben tört meg a jég, amikor hosszú előreívelés után a két védő között kilépő Burak Yilmaz a bal sarokba helyezett. Próbálkozott továbbra is a hazai csapat, majd miután nem tudta bevinni a második találatot, a végén következett az ilyenkor szokásos időhúzás. A játékvezető, a dán Peter Rasmussen a négyperces ráadás végén megszánta a törököket, és lefújta a találkozót – győztek a hazaiak, és megszerezték a pótselejtezős helyet, de túlzás lenne azt mondani, hogy kitört a népünnepély a stadionban...

KAZAHSZTÁN–AUSZTRIA

A Kazahsztán–Ausztria találkozó igazából csak a résztvevőknek volt fontos. A csodálatos Asztana Arenában mind a két csapat bátor támadójátékkal rukkolt elő, majd tízpercekre unalomba fulladt a mérkőzés. A végére alaposan körbelövöldözték a kapukat a felek, de a hálóba csak a ráadás első percében tudtak betalálni, az osztrák Marc Janko révén, de ezt a találatot les miatt nem adta meg a játékvezető.