Fernando Santos – edzőportré
| Nemzetisége: portugál | |
| Születési hely: Estoril | |
| Születési idő: 1954.10.10. | |
| Pozíció: szövetségi kapitány/jobbhátvéd | |
| Válogatottja: Görögország | |
| Magassága: 180 cm | |
| Súlya: 85 kg | |
| Korábbi klubjai játékosként: Marítimo, Estoril | |
| Korábbi klubjai edzőként: Estoril, Estrela da Amadora, Porto, AEK Athén, Panathinaikosz, Sporting CP, Benfica, PAOK | |
| Sikerei edzőként: portugál bajnok (1999), Portugál Kupa-győztes (1999, 2000, 2001), portugál Szuperkupa-győztes (1999, 2000), Görög Kupa-győztes (2002), Eb-résztvevő (2012) |
Nem akármilyen cipőbe lépett tehát a portugál Fernando Santos a 2010-es világbajnokság után, amikor „Otto király" szerződése lejártával távozott, a gyászos világbajnoki (le)szereplés után. Hősünk egy erősen átlagos(nak sem igazán mondható) játékoskarrier után kezdett el edzősködni.
Nem akárhogyan, lévén az Estrela da Amadora (itt az ő felfedezettje volt például a remek védő, Jorge Andrade) után 1998-ban a Porto kispadjára ülhetett le, ahol pár éven belül öt nagy címet is elhódított a Vítor Baía, Aloísio, Jorge Costa, Ricardo Carvalho, Secretário, Deco, Ljubinko Drulovics, Peixe, Rui Barros, Zlatko Zahovic, Domingos, Capucho, Fehér Miklós (neki Santos volt első edzője Portóban), Jardel, Dimitrij Alenyicsev féle legénységgel. A FIFA szerint a világ kilencedik legjobb edzője volt 2000-ben, mégis belebukott egy gyengébb BL-szereplésbe.
Később Göröghonban „légióskodott", a Panathinaikosz, a PAOK Szaloniki és az AEK Athén együttesét is irányította, miközben haza-hazaugrott, és a másik két portugál nagycsapat, a Sporting és a Benfica kispadjára is leülhetett. Utóbbi két helyen kevés sikert ért el, a Benficától kifejezetten megalázóan hamar bocsátották el, de Görögországban jóval hatékonyabban dolgozott. A
PAOK-ot például BL-selejtezős helyig vezette, ezért is lett ő a bosnyák Dusan Bajevicset is megelőzve az állásért folytatott versenyben a görög szövetségi kapitány.
Első leckéjét szépen mondta fel: a Dél-Afrikában lebőgő csapatnál a kötelező vérfrissítést letudva, ha nem is éppen diadalmenetben, de kivezényelte legénységét a lengyel-ukrán Eb-re. A vb-ről a Corvasz – Vintra, Morasz, Kirjakosz, A. Papadopulosz, Toroszidisz (Pacacoglu) – Ciolisz, Papasztathopulosz, Karagunisz (Szpiropulosz), Kacuranisz (Ninisz) – Szamarasz gárda alázkodott haza, míg az utolsó Eb-selejtezőn a Corvasz – Szpiropulosz, Vintra, Papasztathopulosz, A. Papadopulosz – Ciolisz (Fotakisz), Karagunisz, Kacuranisz – Szalpingidisz (Atanasziadisz), Hariszteasz, Gekasz (Koné) gárda diadalmaskodott; azaz nem forgatta fel alapjaiban a nemzeti csapatot a portugál, csak egy kissé bátrabb támadójátékra kalibrálta át.
A csoportból való továbbjutáshoz viszont továbbra is Zeusz és Fortuna segítségére lesz szükségük...
