Argentína megszabadult a Messi-függőségtől: magát Messit is eltüntette

Diego Maradona megnézhette a legpocsékabb argentin válogatottat, amelyet Diego Maradona szövetségi kapitánysága óta pályára küldtek.

Annak meg egyre nőnek az esélyei (és még nagyon visszafogottan fogalmaztunk), hogy Lionel Messi világbajnoki cím nélkül vonul vissza a válogatottságtól. Sőt, minden jel arra mutat, hogy Messi az argentin válogatottal együtt hazafelé veszi az irányt.

Az eddig látottak alapján keveseknek fognak hiányozni. Mert a kitűnő horvát válogatott ellen bemutatott produkció a legfinomabban minősítve is szemétre való volt. Akkor is szemétre való lesz, ha Argentína továbbjut. A teljesen tehetetlenül kevergető Jorge Sampaolin a legkönnyebb elverni a port, mondván, ezzel a kerettel csak egy hülye szerepelhet ennyire rosszul, ám az argentin csapatnál ennél sokkal mélyebb problémák vannak. Az első mérkőzésen felvetődő kérdésekre pedig nem válaszokat kaptak a szurkolók, hanem látványos összeomlást.

De minek lett a következménye ez a katasztrofálisnak bátran nevezhető vereség?

AZ EDZŐ: SAMPAOLI AZT SEM TUDJA, HOGY HOL VAN

Az első számú bűnbak nyilván Jorge Sampaoli lesz. A teletetovált André Agassi-hasonmás edző a Marcelo Bielsa-iskolából jött, és ultraagresszív, kérlelhetetlen futballt játszatott a chilei válogatottal, tökéletesen építve a helyi futballisták erényeire. Amikor kinevezték, az argentinok épp krízishelyzetben voltak, és a csapatot vb-ezüstig vezető Alejandro Sabella után „felzabálták” Gerardo Martinót és Edgardo Bauzát is. Akár jó ötlet is lehetett volna.

A probléma leginkább az, hogy a jelek szerint a nagy próbálgatásban a csapat valahol elveszett. Sampaoli elképesztő mennyiségű játékost próbált ki, edzésről edzésre más formációt gyakoroltatott, arról pedig, hogy két mérkőzésen ugyanaz a csapat fusson ki, gyakorlatilag szó sem lehetett. Sampaoli első mérkőzésén a Romero – Otamendi, Maldana, Mercado – J. L. Gómez, Banega, Biglia, Di María – Dybala, Messi – Higuaín tizenegy futott ki a pályára. Spanyolországtól a Messi nélküliRomero – Bustos, Otamendi, Rojo, Tagliafico – Biglia, Mascherano – Lo Celso, Banega, Meza – Higuaín kezdőcsapat kapott megsemmisítő, 6–1-es pofont. A horvátok a Caballero – Mercado, Otamendi, Tagliafico – Salvio, Mascherano, E. Pérez, Acuna – Messi, Meza – Agüero kezdővel törölték fel Nyizsnyij Novgorodban a gyepet.

Sampaoli rugalmasan közelíti meg a formációk kérdését, de sem alapformációt, sem alapjátékot nem tudott kialakítani, és az erősen „frontsúlyos”, kiváló támadókkal rendelkező, de hátrébb nagyon sebezhető csapat egyensúlyát sem sikerült megtalálnia. Sőt, Horvátország ellen csak rontott a csapat játékán, ami nem kis „bravúr” volt az izlandiak elleni mérkőzés után. A chilei kispadon oly magabiztos, csapatához tökéletesen illő edző az argentin válogatott élén teljesen elveszettnek tűnik. Képtelen azt a rettentő agresszív stílust játszatni, mint Chilével (az argentin védelem igen lassú, öngyilkosság lenne ugyanazzal próbálkozni), viszont képtelen rájönni, mit is kellene játszatnia.

Az 1–1-re végződő Argentína–Izland csoportmérkőzésen minden Lionel Messi körül forgott. Az elképesztően fegyelmezett és kompakt izlandiak (a belső védők és a belső középpályások között védekezésben alig nyílt 10 méteresnél nagyobb sáv) hiába vártak arra, hogy Sampaoli előáll valami B-tervvel. Az volt a B-terv, hogy nincs B-terv, Messi hiába lövöldözött, Argentína botlással kezdett.

„Ki lesz Messi partnere a pályán? Ezzel a védelemmel hogy lehet kihúzni a mesteri passzolókkal büszkélkedő horvát csapat méregfogát? Hogyan bírja a gárda mentálisan, hogy botlással kezdte a világbajnokságot?”

A válaszok: nemhogy partnerre nem lelt Messi, ő maga is eltűnt; pontosan úgy, ahogy lehetett sejteni: sehogy; összeomlott a csapat.

MINDEN GYENGESÉGET KIHOZTAK MAGUKBÓL

Jorge Sampaoli dobta az Izland ellen működésképtelennek bizonyuló 4–2–3–1-et, és felküldött egy 3–4–2–1-et a pályára. Ez hasonló volt a chilei válogatottnál játszatott három belső védős formációkhoz, csak – azokkal ellentétben – egyáltalán nem működött. Sőt, mintha a maximumot hozta volna ki – az argentin gyengeségekből.

Horvátország legnagyobb erénye a bivalyerős középpályássor, amelyről mindent elmond, hogy a gyenge kezdőnek nem nevezhető Mateo Kovacic a kispadról figyeli az eseményeket. A horvátokénál kevés jobban látó és jobban passzoló középpályássor van a világbajnokságon, így minden együttes, amely nagy szabad területeket hagy ellenük, számíthat arra, hogy az álmukban is kulcspasszokat osztogató horvát játékmesterek kivégzik. Argentína mintha maga hajtotta volna a nyakát a guillotine alá.

Sampaoli egymásra tömörítette a három belső védőt, ráadásul az előttük „horgonyként” játszó Javier Mascherano is még közéjük (Nicolás Tagliafico és Nicolás Otamendi közé) „esett vissza”, létrehozva egy egymás nyakán mozgó katyvaszt. Tagliafico balra, Gabriel Mercado jobbra mozgott ki, de ez azon nem segített, hogy a jobb oldalon Eduardo Salvio, a balon pedig Marcos Acuna mögött irdatlan területek nyíltak meg. Ez logikus következménye annak, hogy a két argentin wingback sokkal inkább szélső, mint hátvéd.

Emlékezzünk rá: Argentína kis híján rögtön a mérkőzés elején hátrányba került egy Salvio és Mercado mögé beküldött labdát követően. A formációban eleve az a veszély rejlett, hogy Luka Modric, Ivan Rakitic és Marcelo Brozovic „szétpasszolja”. Mivel a már öregedő és lelassult, intenzitását elvesztő Javier Mascherano és a vb-pótbehívóval a kezdőcsapatig repülő Enzo Pérez képtelen volt nyomást helyezni a horvát középpályásokra, Lionel Messit meg hiába is kérnék erre, a délszláv iskolajátéknak az argentinok elő is készítettek szépen mindent. Eleve: klassziskülönbség van Modric és Rakitic, valamint a mostani Mascherano (aki már nem ugyanaz a pályán, mint aki 2014-ben volt), Pérez és Maximiliano Meza szintje között.

Ha ez nem lenne elég, akkor még Lionel Messi szerepét is sikerült minimalizálni, ráadásul – ezt Luka Modric a mérkőzés után a vegyes zónában elmondta – a horvát terv alapja is az volt, hogy megakadályozzák Messit az átadások „fogadásában”. A délszláv csapatvédekezés és az argentin csapatjáték hiánya tényleg ezt eredményezte.

Az argentin tízes az első félidőben kevesebbszer ért labdához, mint a kapus Willy Caballero (20 alkalommal, a kapus 22-szer találkozott a labdával), egyetlen érintése sem volt a tizenhatoson belül, vagy a tizenhatos előterében. Ilyen döbbenetes passzivitást igen ritkán lehet látni Messitől. Nála jobban már csak Sergio Agüero tűnt el, aki nem klasszikus center (alkata sem teszi erre alkalmassá), és a horvát bekkek között csak hétszer ért 45 perc alatt labdába. Ötször a bal oldalon, a félpálya közelében…

Ha a világ egyik legjobb támadója és a világ egyik legjobb befejező csatára ezt tudja nyújtani egy félidő alatt, ott bizony nagyon nagy baj van. Akkor még nagyobb baj van, ha a valaha élt egyik legjobb futballista hitehagyottan, kedvetlenül, izoláltan bóklászik. A túlzott Messi-dependenciára Argentína azzal válaszolt, hogy lenullázta, puszta létszámmá redukálta Messit. Mintha a pályán sem lett volna. A világbajnok Jorge Valdano annyit jegyzett meg: „Argentína úgy játszik, mintha Messi nem is létezne.”

Ugyanakkor Messit sem lehet felmenteni. Mint ahogy azt az argentin szakíró, Christian Leblebidjian írta: a hibák nem csak Messi körül voltak. Abban, hogy tíz éve Argentína mindig csak megoldást keres, Messi is benne van. Ő ugyanúgy része a csapat kollektív problémáinak.

A második félidőben már a baj mellé a horvát gólok is megjöttek. Egy botrányos kapushiba után Horvátország előnybe került, majd egy káprázatos távoli lövéssel és egy megalázóan kijátszott kontrával padlóra küldte, majd akkurátusan el is ásta Argentínát.

A gólok igazából teljesen logikus fejleményei voltak az argentinoknál már az első félidőben uralkodó totális káosznak, amelyben szétestek a csapatrészek, a világklasszis támadók meg elveszetten (és többnyire labda nélkül) bolyongtak a vonalak között. Lehetett volna fent a pályán akárhány klasszis támadó.

A védelem és a középpálya olyan messze volt egyáltalán az elfogadható szinttől, hogy azt semmi sem kompenzálhatta. Sem struktúra, sem egyensúly, sem elképzelés nem volt – így csak súlyos vereség lehetett a vége egy remek képességű és remekül felkészült ellenféllel szemben. Pláne, hogy az emberanyag sem Argentínához méltó: az argentinoknak nincs klasszis kapusa, kiemelkedő tudású hátvédje, szélsőhátvédje és középső középpályása.

Ez az egykor domináns utánpótlás visszaesésére mutat rá, illetve arra (és erre utalnak a gyakori edzőcserék is), hogy szövetségi szinten is súlyos problémák vannak. Argentína 1995 és 2007 között ötször nyert U20-as világbajnokságot, 2009 óta kétszer nem jutott ki, kétszer a csoportkört sem élte túl, egyszer pedig a negyeddöntőig jutott.

ADJUK MEG A HORVÁTOKNAK, AMI A HORVÁTOKÉ

Nem hagyhatjuk ki a visszatekintésből a horvátok dicséretét sem, hiszen a délszláv iskola legszebb hagyományaihoz visszanyúlva, időnként szellemes és látványos játékkal intézték el Argentínát. Luka Modric világklasszishoz méltó, kiemelkedő teljesítményt nyújtott, passzjátékát, középpályás dominanciáját élmény volt nézni. Olyannyira, hogy még az elkeseredett Diego Maradona is meghajolt előtte.

„Modric kiváló volt. Néha azt kívánom, bárcsak argentin lenne. A vezéreink most nem vezérek. Messinek nincs meg ehhez a személyisége. Borzalom az egész” – kesergett.

Ami azt illeti, Maradonának egészen biztosan igaza van abban, amikor azt kívánja, bárcsak Modric argentin lenne. Ugyanis pont az hiányzott az argentin középpályáról, amit Modric vagy Rakitic tud nyújtani.

„A végeredmény és az argentinok gyenge teljesítménye a mi jó játékunknak volt a következménye. Kompakt volt a csapat, kiválóan dolgozott a labda nélkül, izolálni tudtuk Messit, megakadályoztuk abban, hogy labdákhoz jusson. Káprázatos futballista, de nem csinálhat egymaga mindent. Lezártuk a területeket, Javier Mascherano nem tudta a szokásos passzait megjátszani, és ahogy elkaptuk a ritmust, egyre jobban játszottunk” – magyarázta Modric a vegyes zónában.

Horvát csapatvédekezés: Modric Mascheranóra, Rakitic Pérezre ügyel, a védekezésben is kiváló Mandzukic Otamedi passzsávjait zárja, Vida és Brozovic Messit vigyázza. Forrás: Branko Nikovski.

Sampaoli elvitte a balhét a vereségért, mondván, ő az egyedüli felelős, hiszen ő dolgozta ki a csődöt mondó meccstervet és taktikát. A sajtótájékoztatón elmondta: rosszul „olvasta a mérkőzést”, és játékosai képtelenek voltak megvalósítani az elképzeléseit, márpedig ha ez történik meg, az edzői hiba.

Kevesen szálltak volna vitába vele.

Ne menjünk el szó nélkül az argentinok rendkívül indolens viselkedése mellett sem (tegyük hozzá: Horvátország is „méltó partner” volt), amely mintha megerősítette volna az ország futballjával kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Ha ki is kaptak, „legalább” arrogánsak, fegyelmezetlenek és durvák voltak. A fantasztikus futballkultúrájú országnak kevés ennél feketébb estéje volt.

Argentína a világbajnokságok történetében másodszor maradt nyeretlen két forduló után a csoportkörben, és második legsúlyosabb csoportkörös vereségét szenvedte el. A 3. fordulóban csak akkor lesz a csapat sorsa félig-meddig a saját kezében, ha Nigéria megveri Izlandot – más esetben ha meg is nyeri utolsó csoportmeccsét, Horvátország és Izland „kigolyózhatja”. A horvátok már jelezték: Izland ellen a tervek szerint pihentetnek.

Ha Argentína innen valahogy továbbjut és utána a kieséses szakaszban is veszi az akadályokat, az valódi futballcsoda lesz. De a csütörtökön látottak alapján inkább futballgyász felé haladnak az események. Legalábbis az argentin szurkolók számára. Mert hogy más könnyet sem ejt ezért a csapatért, az biztos.

Egy angol nyelvű meccselemzés: érdemes megfigyelni, ahogy a horvát középpályások átadják egymásnak Messi őrzését, illetve azt, hogy Horvátország gyakran 5 a 2 elleni szituációkba került középen.

FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
D-CSOPORT, 2. FORDULÓ
ARGENTÍNA–HORVÁTORSZÁG 0–3 (0–0)
Nyizsnyij Novgorod,Nyizsnyij Novgorod Stadion,43 319néző.Vezette:Ermatov (üzbég)
ARGENTÍNA:Caballero – Tagliafico, Otamendi, Mercado – Acuna, Mascherano, E. Pérez (Dybala, 68.), Salvio (Pavón, 56.) – Meza, Agüero (Higuaín, 54.), Messi.Szövetségi kapitány:Jorge Sampaoli
HORVÁTORSZÁG:Subasic – Vrsaljko, Vida, Lovren, Strinic – Rakitic, Brozovic – Rebic (Kramaric, 57.), Modric, Perisic (Kovacic, 82.) – Mandzukic (Corluka, 93.).Szövetségi kapitány:Zlatko Dalic
Gólszerző:Rebic (53.), Modric (80.), Rakitic (91.)
Sárga lap:Mercado (51.), Otamendi (85.), Acuna (87.), ill. Rebic (39.), Mandzukic (58.), Vrsaljko (67.), Brozovic (94.)