A Real Madrid-sztori, avagy találkoztunk Marcelo „kedvencével”

Körülöttem szinte kizárólag csak zöld mezes mexikói drukkerek álldogáltak, élvezték a napsütést, én pedig a közelben lévő önkéntesnél érdeklődtem a menetrendről. Egyszer csak odalépett mellém egy kék pólót viselő úriember, hogy az általam megszerzett értékes információt átadnám-e neki. Megtettem, közben rögtön figyelmes lettem rá, hogy hozzám hasonlóan dolgozói akkreditáció lóg a nyakában (az önkéntesektől kezdve az újságírókon át a labdarúgókig mindenkinek ilyen van a világbajnokságon). Szóba elegyedtünk, és kiderült: a Real Madrid fizioterapeutájához volt szerencsém.

Elsőre hihetetlenül hangzik, de a 26 esztendős szakember már hetedik éve dolgozik a királyi gárdánál, a legtöbb időt Marcelóval tölti a doktori szobában. Oroszországba is miatta érkezett: a brazil válogatott balhátvédje különös hátsérüléssel bajlódott, és egyből hívta a jól bevált fizioterapeutáját. A dél-amerikaiak öt fizioterapeutát vittek magukkal a világbajnokságra, és Marcelo külön kérésére érkezett a Real Madrid alkalmazottja – igaz, hozzátette, a brazil szövetség ellenezte ezt, ám azért valahogy csak megegyeztek.

A kiváló balhátvéd problémáiról is beszélt, de megkért, hogy ezeket ne osszam meg másokkal, én pedig eleget teszek ennek. Inkább írok arról, hogy ő maga is futballistaként kezdte, már 16 évesen bemutatkozott a felnőttek között az akkor másodosztályú Valladolidban. Egy rövid időszakot eltöltött a Real Betisnél is, ám játékos-pályafutása idő előtt véget ért. Hogy miért? Ekkor kissé berogyasztva egyszerre mutatott a két térdére, melyeken szinte ugyanott jó ötcentis hegek emlékeztettek a komoly műtétekre. Sokáig nem nyalogatta a sebeit, fizioterapeutának tanult, és hamar újra a labdarúgás világában találta magát.

Vajon milyen a világ legjobb futballistáival együtt dolgozni? „Nagyon megterhelő, hiszen a nap 24 órájában készenlétben kell lennünk, de imádom a munkám – mondta nagy áhítattal. – A srácok egytől egyig nagyon kedvesek, sokat nevetünk. Marcelóval foglalkozom a legtöbbet, ismerem a rokonságát, befogadtak, olyanok számomra, mint a második családom. Most is épp velük fogok találkozni.”

Azt is elárulta, hogy Madridban él, és a klub mellett egy magánklinikán is dolgozik, mivel „nagyon jó érzés törődni az emberekkel, segíteni rajtuk”.

Néha csak találkozni velük is nagyon jó érzés.