ZSOLDOS BARNA 2018.12.17 11:10

Valóra vált álom – Lewis Hamilton-sorozat, 3. rész

Bár Lewis Hamilton és a McLaren 2004 végén rövid ideig külön utakon folytatta, a brit tehetség zsebében alig több mint két évvel később már ott lapult a wokingiakkal kötött F1-es szerződés. Ekkor már ő volt a legboldogabb, hogy a BMW korábban nem látott benne fantáziát.

Édesapjával ünnepelve a bajnoki címet a szezonzáró monzai verseny után (Fotók: Getty Images)

 

Amilyen felhőtlenül alakult a McLaren és a Hamilton család viszonya 1998-tól, annyira elmérgesedett 2004-re. A nézeteltérést az okozta, hogy amíg a wokingiak úgy érezték, az európai F3-ban szerzett egy futamgyőzelem és összetettbeli ötödik hely fényében a versenyző még nem érett meg a kategóriaváltásra, Hamiltonék mindenképpen az F1 előszobájának számító GP2-ben akarták folytatni – úgy, ahogy a régi gokartos harcostárs, Nico Rosberg. Bár a pilóta nyilvánvalóan rengeteget köszönhetett a McLarennek, azt is tudta, tehetségére már mások is felfigyeltek, így apjával együtt úgy döntött, vállalja a konfliktust – a szakítást is megkockáztatva. És a felek valóban nem tudtak dűlőre jutni a jövőt illetően, így rövid ideig hivatalosan is külön utakon folytatták. Hamiltonék ekkor keresték fel a Williamst egy esetleges együttműködéssel kapcsolatban, amelyre a patinás brit alakulat hajlott volna – fájdalom, a költségvetés jó részét garantáló motorpartner, a BMW nem.

„Felhívtak minket és megkérdezték, találkozhatnának-e velünk – emlékezett vissza a Williams akkori társtulajdonosa, Patrick Head.Eljöttek és azt mondták: »Ron Dennis ejtett minket.« Akkoriban a BMW volt a legnagyobb partnerünk, ezért Frank (Williams) felhívta a sportigazgatójukat, Mario Theissent, és azt mondta neki: »Figyelj, úgy tűnik, ez a srác egész jó lehet a jövőben, és azt kérdezi, tudnánk-e segíteni neki.« Erre Mario azt felelte, nincsenek felkészülve rá, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak, mi, a Williamsnél pedig anyagilag nem voltunk olyan helyzetben, hogy finanszírozzuk a versenyeztetését. Ennyin múlt, hogy Lewis – Frank legnagyobb bosszúságára – nem Williams-pilóta lett…”

A keserű élmény kijózanította a két Hamiltont, akik ezután bűnbánóan kullogtak vissza Dennishez, és más lehetőség híján beleegyeztek, hogy a további támogatásért cserébe Lewis újabb évet töltsön el az európai F3-ban. Hogy a konfliktus után tényleg minden a régi kerékvágásban haladjon tovább, Hamilton – mintegy fájdalomdíjként – még 2004 decemberében tesztlehetőséget kapott a McLaren az évi F1-es autójának volánja mögött. A brit versenyző 21 kört tett meg Silverstone-ban, és miután kiszállt a bivalyerős, szélvészgyors autóból, talán már minden korábban érzett dühe elszállt: „Fantasztikus élmény volt tapasztalni a McLaren-Mercedes MP4-19 erejét és tapadását. Amióta az eszemet tudom, az az álmom, hogy F1-es autót vezessek, és az élmény minden korábbi várakozásomat felülmúlta. Azt kívántam, bárcsak tovább maradhattam volna a pályán, de így is nagyon hálás vagyok a McLaren-Mercedesnek ezért a lehetőségért.”

 

A megingott bizalom tehát egy kis élményautózás hatására valóban helyreállt, Hamilton azonban nem elégedett meg ennyivel: bizonyítani akarta támogatóinak, hogy valóban megérett a váltásra, ezért olyan F3-as szezont futott, amelyet ellenfelei talán azóta is emlegetnek. Pedig a 2005-ös mezőnyben olyan későbbi F1-es tehetségek versenyeztek, mint Sebastian Vettel, Adrian Sutil vagy Paul di Resta, Hamilton azonban valósággal elsöpörte őket: húsz versenyen 15 győzelmet aratva toronymagasan lett bajnok, és ekkor már a McLarenben sem maradt szemernyi kétely sem a folytatásról.

Ám hiába a dominancia, a britet kissé azért így is zavarta, hogy mindeközben barátja, Nico Rosberg a GP2-ben bajnoki címet szerzett, mert úgy érezte, abban a kategóriában is meg tudta volna előzni a gokartban már legyőzött excsapattársat. Sokat azonban nem kellett bánkódnia emiatt, mert az események körülötte is kezdtek felpörögni: a McLaren közbenjárására ugyanannál az ART-csapatnál kapott szerződést, amellyel Rosberg bajnok lett, vagyis a 2006-os idénynek egyértelműen azzal a céllal vágott neki, hogy megismételje a német eredményét.

Ekkor már globális szinten is nőtt az érdeklődés iránta, hiszen az F1 előszobájába lépő, ráadásul a McLaren kötelékébe tartozó versenyző mindenképpen izgalmas jövőképpel kecsegtetett. Hamiltonnak azért is volt mérföldkő ez a szezon, mert először kellett azzal a nyomással megbirkóznia, hogy mindenki rögtön bajnoki címet vár tőle, ráadásul olyan kategóriában, amelyben az összes indulónak a világbajnoki sorozat a célja. Versenyeit Ron Dennisék is árgus szemekkel figyelték, mert nagy reményeket fűztek ifjú tehetségükhöz – különösen onnantól fogva, hogy a júliusi F1-es Amerikai Nagydíjat követően szétváltak útjaik Juan-Pablo Montoyával. A pilótafelállást tekintve ekkor képlékeny volt a helyzet a McLarennél, mert bár Fernando Alonsót nagyon hamar átigazolták 2007-re, Kimi Räikkönent a Ferrari csábította egyre nagyobb erővel, így benne volt a pakliban, hogy még egy új versenyzőre szükség lesz a következő idényben. Hamilton ekkorra már domináns versenyek egész sorával bizonyította gyorsaságát, és végül a GP2-es bajnoki címet is megszerezte Nelson Piquet Jr. előtt.

 

Amikor szeptemberben hivatalossá vált, hogy Räikkönen távozik a csapattól, a McLarennek valóban óriási fejtörést okozott, kit válasszon a második világbajnoki címe felé robogó Alonso mellé. Amíg a spanyolt leszámítva a legjobb versenyzők már elkötelezték magukat a többi élcsapathoz, a többiek láttán Dennis csak fanyalgott, így egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szerencsés kiválasztott házon belül, a tesztpilóta – ám a 2006-os szezon második felét végigversenyző – Pedro de la Rosa, valamint a GP2-ben vitézkedő Hamilton közül kerül ki. A döntés akkoriban korántsem volt olyan egyértelmű, mint manapság tűnhet, hiszen a vb-címre hajtó topcsapatok a legritkább esetben kockáztatnak újoncokkal, ráadásul a juniorszériákban mutatott dominancia gyakran semmit sem számít az F1-ben: elég csak Vitantonio Liuzzi vagy Stoffel Vandoorne szereplésére gondolnunk.

Alonso ekkor kényelmes helyzetben érezte magát, mert a papírforma alapján sem a veterán honfitárs De la Rosa, sem az újonc Hamilton nem jelenthetett rá valós veszélyt. A McLaren úgy gondolkodott, marketingszempontból nem lenne igazán előnyös két spanyol szerepeltetése, a csapat vezetői ráadásul érzelmileg is közelebb álltak saját nevelésű, fiatal pilótájukhoz. A döntés ennek ellenére sem volt könnyű, de előbb-utóbb meg kellett hozni, és végül mindent összegezve Hamilton mellé tették le a garast. Az akkor 21 éves brit leigazolását hivatalosan november végén jelentették be, amikor Ron Dennis mindenkit figyelmeztetett, első idényében senki se várjon csodát az újonctól: „Ha jó autóval tudunk előállni, nem irreális futamgyőzelemről beszélni, de erre a szezon elején biztosan nem számíthatunk – túl nagy elvárás lenne. De ha ugyanazt az elszántságot mutatja, mint a GP2-ben, biztos vagyok benne, hogy elégedettek leszünk az eredményeivel. Fontos, hogy türelmesek legyünk vele.”

Európai F3, 2005: Sebastian Vettel, Lewis Hamilton és Paul di Resta a norisringi dobogón – később mindhárman felléphettek a Formula–1-be

Utóbbi mondatát Dennis olyannyira komolyan gondolta, hogy nyíltan el is mondta fiatal versenyzőjének, ne keseredjen el, ha eleinte körönként fél másodperccel lassúbb lesz a kétszeres világbajnok, címvédő Alonsónál, hiszen ez a realitás. Ekkoriban a spanyol is csupán abbéli aggályát fejezte ki Dennisnek, hogy egy rutintalan újoncra rámehet a konstruktőri bajnokság – a saját csapaton belüli dominanciájáról a leghalványabb kételyek sem fogalmazódtak meg benne. Noha az őszi teszteken Hamilton jól szerepelt, és több mint ezer kilométert lehúzott a 2006-os F1-es autó volánjánál, a bejelentés után csupán annyit tűzött ki célként, hogy minél többet tanuljon a Michael Schumachert is legyőző, extraklasszis csapattárstól:

LEWIS HAMILTON-SOROZAT

1. rész: Egy apa erőfeszítései

2. rész: Ikonikus páros

„Az első év elképesztően nehéz lesz egy olyan kaliberű versenyző mellett, mint Fernando. De fiatal vagyok, és szeretnék sokat tanulni, valamint a lehető legjobb munkát végezni. Szerintem igenis előnyös, hogy a legjobb versenyző a csapattársam, mert nagyon tapasztalt, nagyon tehetséges, és néhány évvel idősebb is nálam. Rengeteget adhat a csapatnak, s én rengeteget tanulhatok tőle. Lépésről lépésre kell haladnom, kihasználnom a rendelkezésre álló időt, élvezni a pillanatot, és a lehető legtöbbet ellesni Fernandótól. Egy álmom vált valóra ezzel a lehetőséggel, de tudom, hogy elképesztő kihívás előtt állok. A csapat azzal nyugtat, hogy ne görcsöljek, csak élvezzem az idényt, de én a lehető legkeményebben akarok dolgozni.”

A téli időszakban persze pró és kontra minden ellenfél, exversenyző és önjelölt szakértő elmondta a véleményét Hamilton várható kilátásairól, ám az, ami a következő 12 hónapban történt, a legvadabb álmaikban sem köszönt vissza…

(A következő részben: Kozmikus erejű belépő)

2019.05.25 14:20:49

F1 nemzetisport.hu

A brit 86 ezreddel végzett a csapattársa előtt • Leclerc már a Q1-ben kiesett.

2019.05.25 11:27:57

F1 nemzetisport.hu

Ám a monacóit vizsgálják az edzés után • Előnye 53 ezred volt a második Bottas előtt.

2019.05.23 11:01:04

F1 FARKAS MÁTÉ

Londonban részt vettünk Sean Bratches kereskedelmi és marketing igazgató előadásán.

2019.05.23 23:32:51

F1 RUSZANOV ANDRÁS

ALAPVONAL. Lauda volt talán az egyetlen, aki az F1 akkori ura, Bernie Ecclestone eszén is túljárva emeltette fel a gázsiját, mégpedig úgy, hogy skrupulus nélkül felhívta a Brabham-csapat főszponzorát és megkérdezte, őt vagy az istállót támogatná-e.

2019.05.23 14:26:32

F1 nemzetisport.hu

Vettel hátránya nyolc tized • Verstappen műszaki hiba miatt sokat vesztegelt a bokszban.