Itt van Amerika
ZSOLDOS BARNA 2020.01.07 07:21

Miért Formula–1 és nem Forma–1? – a választ az ötvenes évek adják meg

Fennállása hetvenedik évfordulóját ünnepli idén a Formula–1-es világbajnoki sorozat, ennek apropóján a Nemzeti Sport szombati Hosszabbítás-mellékletében hétrészes sorozatban tekintünk vissza a sportág első hét évtizedére. Kezdetben szinte minden más volt, mint manapság.

Az argentin Juan Manuel Fangio négy márkával öt világbajnoki címet nyert, 1956-ban a Ferrarival lett bajnok (Fotók: AFP)

A történelem első – a magyar Szisz Ferenc győzelmét hozó – autós nagydíját 1906-ban futották, ám a versenyek egyre növekvő népszerűsége ellenére egészen 1950-ig kellett várni az első Formula–1-es világbajnoki évadra.

Bár a kiemelt nagydíjak egybefűzésével létrehozott vb-sorozat gondolata már régóta érlelődött, sőt 1931 és 1939 között Európa-bajnokságként sikerült is megalkotni egy későbbiekhez hasonló szerkezetű szabály- és pontrendszert, az igazán nagyszabású terveket elsöpörte a második világháború. Az autóversenyzésben elért hangos sikerek ugyan a náci propaganda fontos eszközeként szolgáltak a harmincas években, a történelmi események miatt egy idő után le kellett állítani a németek dicsőséges nagydíjprogramját, ami miatt bizarr módon még a britek is sopánkodtak.

A Mercedes-Benz és az Auto Union gépcsodái akkoriban tényleg olyan kiemelkedő színvonalat képviseltek, hogy sokan attól tartottak, a háborúban elszegényedő Európa belátható ideig nem lát hasonló versenyautókat, de a technikai fejlődés szerencsére töretlen maradt.

Amint a kontinensen befejeződött a háború, rögtön megkezdődött a legmagasabb szintű nagydíjversenyzésre vonatkozó technikai szabályrendszer, vagyis angolul a „formula” kidolgozása, amely rangjának megfelelően az egyes számot kapta. Ebből fakad tehát a Formula–1 elnevezés, ami értelmét tekintve leginkább „az egyes számú szabályösszetétel” kifejezésnek felel meg – ezért sem feltétlenül szerencsés a hazánkban elterjedt Forma–1 megnevezés, hiszen az angol „formula” szó semmilyen értelmezésben nem összeegyeztethető a magyar „forma” jelentéstartalmával.

Érdekesség, hogy ezek alapján az első F1-es versenynek az 1946-os Torinói Nagydíj tekintendő, de csupán a szabályrendszer használata miatt, hiszen a sorozat koncepcióját később dolgozták ki. Statisztikai szempontból a Formula–1 az első világbajnoki futammal, vagyis az 1950. május 13-án megrendezett silverstone-i Brit Nagydíjjal vette kezdetét – még úgy is, hogy a sorozat hivatalosan csupán 1981-ben vette fel a Formula–1 nevet, előtte a pilóták versengését egyszerűen „versenyzők világbajnokságának”, a csapatokét pedig „Formula–1-es konstruktőrök nemzetközi kupájának” hívták.

A technikai szabályzat eleinte finoman szólva sem volt túlbonyolítva, valójában csak a motorok űrtartalmának maximalizálása jelentett tényleges korlátozást, hiszen még a súly tekintetében sem volt megkötve a mérnökök keze. A manapság kiemelt témaként kezelt biztonság egyáltalán nem játszott szerepet sem az autók, sem a pályák kialakításában – az aszfaltcsíkokat vagy világháborús reptereken alakították ki, vagy használatban lévő közutakon. A háromszáz és ötszáz kilométer közötti távon rendezett versenyek száma az első évtizedben idényenként 7 és 11 között mozgott, amibe beletartozott a legendás Indy 500 is.

Ez statisztikai szempontból azért furcsa, mert az állandó mezőny nagy része nem vett részt a versenyen, amelyet ráadásul nem az F1-es szabályok szerinti autókkal futottak, mégis beleszámított a világbajnoki pontversenybe. Tovább árnyalja a képet, hogy 1952-ben és 1953-ban a versenyistállók többségének bizonytalan helyzete miatt a Formula–2-es szabályrendszerben zajlottak a vb-sorozat küzdelmei, miközben a Formula–1-es szabályok alapján is tartottak több olyan futamot, amelyek viszont nem számítottak bele a bajnoki pontversenybe. Az első évtized zűrzavara miatt tehát pontos F1-es statisztikáról nem is beszélhetünk: valójában minden hivatalos szám és adat a világbajnoki futamokra vonatkozik – ez alapján nevezték ki például a tavalyi Kínai Nagydíjat is a történelem ezredik F1-es versenyének.

Az első évtizedben 8, 6, 4, 3, 2 elosztásban jutalmazták pontokkal a versenyek első öt helyezettjét, de a bajnoki versengésbe csak a legjobb négy, később pedig öt eredmény számított bele.

A versenyen futott leggyorsabb körért szintén járt egy pont, ám ekkoriban olykor még tizedmásodperc pontossággal sem mértek, azonos köridőknél megosztották az egyetlen egységet – ennek következtében az 1954-es Brit Nagydíjon hét versenyző gazdagodott 0.14 ponttal…

Ha mindez nem lenne elég, a szabályzat azt is lehetővé tette, hogy egy autót ugyanazon a versenyen több pilóta vezessen, megosztva egymás között a helyezésért járó pontokat. Ez azonban olykor bizarr eredményekhez vezetett: az 1955-ös Argentin Nagydíjon három-három versenyző végzett a második és a harmadik helyen, ráadásul Giuseppe Farina és Maurice Trintignant hivatalosan a dobogó mindkét fokára felkerült…

Látszik tehát, hogy a világbajnoki sorozat mennyire más volt a kezdetekben, mint manapság, ám a versenyzők szenvedélyéből és a nézők rajongásából már akkor világosan kiderült, a jövő fényesen csillog az új kategória előtt.

AZ ÉVTIZED SZTÁRJAI
A háború sok zseniális versenyzőt – Tazio Nuvolari, Rudolf Caracciola, Manfred von Brauchitsch, Hermann Lang, Bernd Rosemeyer – megfosztott a lehetőségtől, hogy világbajnoki sorozatban versenyezhessen, de az 1950-es évek így is kitermelte a maga sztárjait. Közülük kétségkívül kiemelkedik Juan Manuel Fangio, aki négy csapat színeiben öt vb-címet nyert – rekordját 2003-ban tudta megdönteni Michael Schumacher, majd 2019-ben Lewis Hamilton. Az argentin klasszis 51 futamon 24 győzelmet szerzett, ami csaknem 50 százalékos mutató, nem hiába emlegetik a mai napig a sportág egyik legnagyobb legendájaként. De Alberto Ascari két vb-diadala és 13 futamgyőzelme is kalaplengetést érdemel, s nem mehetünk el szó nélkül az első F1-es bajnok Giuseppe Farina vagy a később lovaggá ütött Stirling Moss mellett sem, aki az évtizedben 12, összesen 16 versenyt nyert, a vb-diadalról egy hajszállal lemaradva pedig négyszer végzett az összetett második helyén. Ami a csapatokat illeti, az első években főleg az olasz márkák – Alfa Romeo, Ferrari, Maserati – domináltak, ám mivel a konstruktőrök bajnokságát csak 1958-tól írták ki, az első dicsőség a brit Vanwallé lett.
Fangio nyert vb-t az Alfa Romeóval (lent), a Maaseratival (fent) és a Mercedesszel is (Fotók: AFP)
AZ EGYÉNI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE
Giuseppe Farina, az első F1-es világbajnok (Fotó: AFP)
1950: 1. Giuseppe Farina (olasz, Alfa Romeo) 30 pont, 2. Juan Manuel Fangio (argentin, Alfa Romeo) 27, 3. Luigi Fagioli (olasz, Alfa Romeo) 24
1951: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Alfa Romeo) 31 pont, 2. Alberto Ascari (olasz, Ferrari) 25, 3. José Froilán González (argentin, Ferrari, Ecurie Rosier) 24
1952: 1. Alberto Ascari (olasz, Ferrari) 36 pont, 2. Giuseppe Farina (olasz, Ferrari) 24, 3. Piero Taruffi (olasz, Ferrari) 22
1953: 1. Alberto Ascari (olasz, Ferrari) 34.5 pont, 2. Juan Manuel Fangio (argentin, Maserati) 28, 3. Giuseppe Farina (olasz, Ferrari) 26
1954: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Maserati, Mercedes) 42 pont, 2. José Froilán González (argentin, Ferrari) 25.14, 3. Mike Hawthorn (brit, Ferrari) 24.64
1955: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Mercedes) 40 pont, 2. Stirling Moss (brit, Mercedes) 23, 3. Eugenio Castellotti (olasz, Ferrari, Lancia) 12
1956: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Ferrari) 30 pont, 2. Stirling Moss (brit, Maserati) 27, 3. Peter Collins (brit, Ferrari) 25
1957: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Maserati) 40 pont, 2. Stirling Moss (brit, Maserati, Vanwall) 25, 3. Luigi Musso (olasz, Ferrari) 16
1958: 1. Mike Hawthorn (brit, Ferrari) 42 pont, 2. Stirling Moss (brit, Cooper, Vanwall) 41 pont, 3. Tony Brooks (brit, Vanwall) 24
1959: 1. Jack Brabham (ausztrál, Cooper) 31 pont, 2. Tony Brooks (brit, Ferrari, Vanwall) 27, 3. Stirling Moss (brit, BRM, Cooper) 25.5
A KONSTRUKTŐRI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE*
1958: 1. Vanwall (brit) 48 pont, 2. Ferrari (olasz) 40, 3. Cooper (brit) 31
1959: 1. Cooper (brit) 40 pont, 2. Ferrari (olasz) 32, 3. BRM (brit) 18
* Csak 1958-tól írták ki
 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. január 4-i lapszámában jelent meg.)

2020.10.23 13:56:35

F1 I. SZ.

Kétszer lengett a piros zászló, nem volt idejük a csapatoknak versenyszimulációra.

2020.10.23 10:37:02

F1 I. SZ.

Bottas és Hamilton az első két helyen, Verstappen került a legközelebb hozzájuk.

2020.10.11 21:12:14

F1 ZSOLDOS BARNA

NS-VÉLEMÉNY. A statisztikák sohasem a teljes képet mutatják.

2020.10.11 11:42:26

F1 BÖRZÖLI BERNADETT

A dobogóra még Verstappen és a Renault színeiben először Ricciardo állhatott fel.

2020.10.10 13:49:27

F1 H. L.

A finn 256 ezredet adott a csapattársának • Verstappen harmadik • A beugró Hülkenberg az utolsó helyen.