Zseni a páston – nyolcvan esztendeje született Kulcsár Győző

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2020.10.18. 08:34
null
Levegőben Mexikóvárosban – az 1968. évi nyári játékokon egyéniben és csapatban is aranyérmes lett, pedig már a kapuból fordult vissza
Páratlan karrier, négy olimpiai aranyéremmel párbajtőrben, majd Nagy Tímea és Szász Emese mestereként is maradandót alkotva, miközben Maurizio Randazzo is ötkarikás bajnok lett a keze alatt. Nyolcvan éve született Kulcsár Győző.

 

Nagy meglepetést hozott az országos vívóbajnokság párbajtőr egyéni száma 1962-ben: a 21 éves Kulcsár Győző végzett az első helyen, mögötte a 19 esztendős Nemere Zoltán és az ugyancsak egy híján húsz Schmitt Pál állhatott a dobogóra. A szakág történetének első magyar világbajnoka, az 1953-as brüsszeli vb-n győztes Sákovics 1963. február 10-én cikket írt a Népsportban, amelyben leírta, Vass Imre vívómesterrel az egyik edzésen együtt nézték az újdonsült magyar bajnokot. Oda is hívták Kulcsárt, aki elmondta, a közeljövőben szeretné megvédeni a bajnoki címét és megtartani a helyét a válogatottban. Arra a felvetésre, hogy néhányan könnyelműnek tartják a vívását, így reagált:  „Tudom, de nincs igazuk. Én a versenyen is »vívni« szeretek. Akcióból akarok tust adni, nem kivárásra lovagolok. Nem szeretnék egysíkú versenyző lenni, ez az egész. Azt hiszem, te megérted”  – mondta Sákovicsnak. Vass Imre megjegyezte:  „Olyan, mint egy kölyökkutya. (...) Játszik a páston edzés közben is, versenyen is...”

KULCSÁR GYŐZŐ NÉVJEGYE
Született:   1940. október 18., Budapest
Elhunyt: 2018. szeptember 19., Budapest
Sportága:   vívás (párbajtőr)
Klubjai versenyzőként:   Ú. Dózsa (1957–1958), MEAFC (1958–1960), Vasas (1960–1961), OSC (1961–1980)
Legjobb eredményei:   4x olimpiai bajnok (1968, Mexikóváros: egyéni és csapat; 1964, Tokió: csapat; 1972: München: csapat), 2x olimpiai 3. (1972, München: egyéni; 1976, Montreal: egyéni); 3x világbajnok (1970, 1971, 1978: csapat), 2x vb-2. (1969, 1973: csapat), 4x vb-3. (1963, 1967, 1974, 1975: csapat), universiadegyőztes (1965: csapat), 3x BEK-győztes (1964, 1965, 1966).
Edzőként:  szövetségi kapitány (1980–1988), Pro Vercelli (1988–2001), Bp. Honvéd (2001–2005), párbajtőr-szakágvezető (2005–2012)
Elismerései:  Az év vívója (1968, 1971, 1974), Az év edzője (2006), mesteredző (1985), a Nemzet Sportolója (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Prima Primissa-díj (2012), MSÚSZ-MOB-életműdíj (2016)

A második világháború alatt szüleivel Németországban, majd Svédországban élt, a család 1946-ban tért vissza Magyarországra. Ifjúsága a XI. kerülethez kötötte. Társaival „olimpiát” rendeztek, a maratoni futás például két háztömb körüli kör volt. A kalapácsot egy zsinórra kötött féltégla jelentette, amit pörgés után hajítottak el. Mindenben versenyeztek, halálosan komolyan vették. Ez még az a világ volt, amikor az egyenlőséget a szegénység jelentette, a grund volt az élettér. A József Attila Gimnáziumba járt, a legendás Szabó Johnny bácsi, a női kosárlabda-válogatott edzője volt a testnevelő tanára. Aki kosarazni akart, az megúszta a szertornát, ám amikor az öreg szólt, hogy a kosarasok igazoljanak a MAFC-ba, Kulcsárnak nem fűlt a foga hozzá – nem szeretett futni… Néhányan elmentek a Práter utcai általános iskolába a vívótanfolyamra. Rengetegen voltak, senki sem piszkálta a fiatalokat, ám a sportág egyik mestere, Róna Ármin megtanította nekik az alapokat. A később négyszeres olimpiai bajnok egy interjúban elmondta, ez a cirka két év roppant unalmas időszak volt, viszont remek lábmunkája lett, s csak ezt követően kaptak fegyvert a kezükbe. A forradalom alatt a második világháborúban hadifogoly apja megtiltotta, hogy kimenjen az utcára, a harcok egyik gócpontjáról, a Móricz Zsigmond körtérről nyíló Verpeléti úton laktak.

Az első impulzust, hogy vívó lehet belőle, egy gimnáziumi háziverseny adta, egy tőrversenyen hat induló közül a harmadik helyen végzett. Az igazi megerősítést az 1962-ben megnyert országos bajnokság jelentette. Mestere, Vass Imre, az Atya hatására kötelezte el magát a párbajtőr fegyvernemmel. Az Atya egy nap csak ennyit mondott: „Fiam, holnaptól párbajtőrözni fogsz!”  Az edző szigorú volt: egy nagy versenyen Kulcsár sorozatban ugyanabból a hibából kapta a tusokat, mire Vass szólt, legközelebb szétrúgja a hátsó felét. S ahogyan Győző továbbra is hátrált, asszó közben felugrott, s egy acélpengével fenéken vágta. Kulcsár onnantól kezdve egy centit sem lépett hátra…

Kulcsár Győző (jobbra) és mestere, Vass Imre
Kulcsár Győző (jobbra) és mestere, Vass Imre

 

Vallotta, vívásban hosszabb távon azé a siker, aki túljár ellenfele eszén, ezért az agyat is pallérozni kell. A vívók között sok volt a diplomás vagy egyetemista. Kulcsárt nem vették fel a Műegyetem építészmérnöki karára, mert nem tudott jól rajzolni, viszont pótfelvételivel a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára került, aztán átvették a Műegyetemre, hőerőgépész szakon diplomázott – már háromszoros olimpiai bajnokként. Élsportolóként jogosult lett volna rendkívüli fizetett szabadságra, de ő a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetben (VEIKI) volt állásban. Nem keresett sokat, a Gresham Palotában lévő intézetben az a mondás járta, kevés a munkabér, de a látvány benne van a fizetésben.

Idézzük fel a zseniális párbajtőröző négy olimpiai aranyérmének történetét! A Népsport 1964. október 22-én ezt írta:  „Ilyen arányban győzni nagynevű ellenfelekkel szemben, ilyen fölénnyel utasítani magunk mögé a már említett világhírű együtteseket, mint azt Kulcsár, Nemere, Kausz dr., Gábor és Bárány tette, messze, magasan túlnő a mindennapi tettek határán.”    A mieink a nyolc között a szovjeteket 8:4-re, a franciákat 8:3-ra, a döntőben az olaszokat ugyancsak 8:3-ra verték meg. Ez volt Tokióban a kilencedik olimpiai aranyérmünk. Kulcsár a döntőben négy győzelmet szerzett, az utolsóról ezt írta a sportlap:      „2:2-re még egyenlített Saccaro, innen azonban már nem tudott lépést tartani Győzővel, aki ellenállhatatlanul rohamozva 5:2-re győzött – nevéhez méltóan.”   A csapatverseny selejtezője és döntője során egyetlen vereséget sem szenvedett!

Négy év múlva (1968) majdnem a kétkedőket igazolta, hogy ugyan játékos vívó, de nem tud küzdeni – igaz, a kis híján elszúrt egyéni versenyt éppen a küzdeni tudásával hozta vissza a sírból Mexikóvárosban. A finálé utolsó csörtéjében kikapott Tokió olimpiai bajnokától, a szovjet Grigorij Krissztől, s ezzel hármas holtversenybe sodorta magát Krissz-szel és az olasz Gianluigi Saccaróval. „Ilyen bolondot, mint én ”   – dühöngött, mielőtt újra felállt a pástra a címvédő ellen. „A kapuból fordultam vissza.”   De az újbóli asszóban már győzött, s Saccarót is megverte, mint a tokiói csapatdöntőben.„4:2-nél már ő az olimpiai bajnok, de Kulcsár nem az a fiú, aki az i-re egy utolsó, egy vitathatatlan találattal ne tenné fel azt a bizonyos pontot.”     Ugyanolyan arányban győz, mint Tokióban, 5:2-re. Később, a 75. születésnapján azt mondta, amikor Krissz ellen vezetett, lelki szemei előtt már látta, amint a magyar zászló kúszik fel az árbócra, és szól a himnusz. A szétvívásra a teremben sétálva szuggerálta magát, nyomában az Atyával. Aztán nyert, pedig…

A döntő előtt panaszkodott, hogy a hóna alját kidörzsölte a vívóruha, Kamuti Jenő megállapította, hogy furunkulusa van. Fel is vágta, ezért Kulcsár a döntő előtt felkötött kézzel indult melegíteni. Majd a szintén magyar győzelmet hozó csapatversenyben (Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt és B. Nagy Pál volt a társa) úgy vívott, hogy a Képes Sport ezt írta:  „Kulcsár például úgy harcolt, mintha tényleg ez az egyetlen és utolsó alkalma lenne a siker eléréséhez.”

A müncheni olimpia (1972) előtt a tatai edzőtáborban megsérült. A csapat tagjai az ausztrál színekben tőröző Simon Ernő társaságában iddogáltak, szakmai vita kerekedett, késő este lementek a vívóterembe, hogy rendezzék a vitás kérdéseket... Ám Kulcsár rosszul lépett, a bal bokájából letört egy csontdarab, dr. Kamuti szerint néhány hetes felépülés várt rá. A csapat úgy döntött, Kulcsár nélkülözhetetlen, csak éppen az orvost kell meggyőzni. Kamuti Kulcsár mindkét lábáról röntgent készített, s amikor a doki egy halaszthatatlan eset után visszatért, az egészséges bokáról készült felvételt mutatták meg neki. Ahogyan Kulcsár fogalmazott, „spórolós” vívással is dobogós lett egyéniben (Fenyvesi Csabáé lett az arany); a csapatversenyen – tetézve a bajt – ráesett a bal kezére, a hüvelykujját gipszbe kellett tenni. Az utolsó három találkozón hétszer nyert, az eredményhirdetés után pedig ezt mondta: „A dobogón próbáltam jó középre állni, nehogy leessek…”

Aztán mesterként alkotott maradandót, az olasz Maurizio Randazzo például így vélekedett az edző Kulcsárról:  „Sydneyben második olimpiai bajnoki címünket szereztük meg csapatban, az aranyéremnek minimum a fele őt illeti, ha ő nincs, nem lennék kétszeres olimpiai bajnok.”   Nagy Tímea már olimpiai aranyérmesként került hozzá, Kulcsár azt mondta, ha Athénben (2004) nem védi meg címét, rá fogják, hogy elrontotta a felkészülést. Megvédte. Szász Emesével 16 évig dolgoztak együtt, míg ő is olimpiai bajnok lett (2016). A négyszeres ötkarikás bajnok bölcsességét jelzi, hogy ha kellett, a kölcsönös bizalom jegyében képes volt a változtatásra.

Akárcsak versenyzőként – ez volt talán a legnagyobb erénye.


 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik