Vizet ivott, és örökre megváltoztatta a sznúkert

Sokáig élt egy kép az emberekben a sznúkerjátékosokról. Sört isznak – mit isznak, vedelnek – közben persze cigarettáznak. Mindezt televíziós kamerák előtt a versenyeken. És a botrányok is mindennaposak az esetükben. Nem mindenki volt ilyen, de például Bill Werbeniuk vagy a kétszeres világbajnok Alex Higgins sem a makulátlan sportember benyomását keltette.

Alex Higgins játék közben

Ezen negatívumok ellenére is zseniálisan játszottak, jöttek az eredmények, nem volt okuk változtatni.

Ebbe a világba robbant bele Steve Davis. A London Plumstead városrészében született Davisnek esze ágában sem volt dohányozni, és inkább vizet ivott sör vagy bármi más alkohol helyett. Kialakult róla egy kép: a sportember, aki nem iszik, nem dohányzik és illedelmesen viselkedik. Ezt a nézők is látták a televíziónak köszönhetően, és gyorsan elterjedt, hogy így is lehet sznúkerezni, mint később kiderült, nem is eredménytelenül.

Megváltoztatta a játékot, de nem csak azért, mert vizet ivott. Korábban szokatlan volt, hogy valaki napi hat-hét órát eddzen, márpedig Steve Davis pontosan ezt tette. A merőben más, lényegesen profibb hozzáállás meghozta az eredményeket, amelyekre pontosan az újszerűségnek köszönhetően nem kellett sokáig várnia.

„Sajnos nem dohányzom, de majdnem elkezdtem a héten…”

Az 1957-ben született Davis 19 éves volt, amikor 1976-ban összeállt Barry Hearnnel, aki a menedzsere lett, és aki akkoriban ebben a sportágban keresett üzleti lehetőségeket. Hearn később sportpromóterként vált híressé, a sznúker mellett többek között a dartsban, a bokszban és a labdarúgásban is aktívan tevékenykedett, tevékenykedik. Davisszel eltökélt szándékuk volt, hogy megváltoztatják a sznúkert.

Érdekes volt a jelenet, amikor első világbajnoki címe elnyerésekor átvette csekket és a trófeát, majd amikor illedelmesen megköszönte mindenkinek, a következő szavak hagyták el a száját: „Szeretném megköszönni az Embassynek. Sajnos nem dohányzom, de majdnem elkezdtem a héten…” Akkoriban az Embassy dohánygyártó cég szponzorálta a vb-t…

Davis első vb-címe 1981-ben

Az ünneplés. A felvétel elején Barry Hearn az, aki lerohanja, és a nyakába ugrik. 6:35-től hallható Davis köszönetnyilvánítása

Az első vb-címe előtt a fogadóirodák Davist tartották az egyik legesélyesebbnek, noha csak a 13. kiemeltként érkezett a sheffieldi Crucible színházba. Persze nem alaptalanul vélték őt favoritnak. Az előző év végén Davis megnyerte az Egyesült Királyság bajnokságát, továbbá még három erős tornát, vagyis csúcsformában lökte a golyókat. Ezek a versenyek akkor még nem ranglistapontokért mentek, így az első világbajnoki címe egyben az első pontszerző győzelme is volt.

Davis nem volt megállíthatatlan, becsúszott egy-egy vereség, kudarc, de egyértelműen dominálta a 80-as éveket. Az 1982-es Lada Classicon történelmet írt azzal, hogy elsőként ért el maximális, 147-es bréket televízió által közvetített mérkőzésen.



Kis túlzással minden arannyá változott, amihez hozzáért, Barry Hearn azért adta neki „Nugget” (Aranyrög) becenevet, mert szerinte „ráteheted a pénzedet, és tudod, hogy megtérül”.

Davis hideg fejjel játszott, és nagyon bírta a nyomást, habár az eredményeken ez nem mindig látszott. Ő is áldozatául esett a Crucible-átoknak, tehát nem tudta megvédeni első világbajnoki címét az eseménynek 1977 óta otthont adó helyszínen. Ráadásul 1982-ben rögtön az első körben 10–1-re kapott ki honfitársától, Tony Knowlestól. Ez a balsors a mai napig üldözi az első vb-címüket nyerőket.

A ’82-es vb csak egy kisiklás volt, mert utána ’83-ban ismét világbajnok lett, úgy, hogy mindössze 16 frémet veszített a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben összesen, miközben 37-et megnyert. A finálét 18–6-ra hozta a kanadai Cliff Thorburn ellen, aki egyébként a verseny második fordulójában maximális bréket ért el, az elsőt a világbajnokságok történetében. Egy évre rá megvédte vb-címét, ő lett az első, aki ezt meg tudta tenni a Crucible-ben.

Éjfél után ért véget a legendás döntő, amelyről egész Nagy-Britannia beszélt

Aki látta az 1985-ös világbajnoki döntőt, az biztosan nem felejti el, és utólag végignézve sem mindennapos élmény. Nem hiába döntött nézettségi rekordot, nem hiába tartják minden idők legjobb, legizgalmasabb fináléjának.

Davis régi riválisával, a jellegzetes sznúkerszemüveget viselő északír Dennis Taylorral játszott. Eleinte úgy tűnt, hogy Davis nagyon simán nyer, mert már 8–0-ra vezetett. Azonban Taylor feltámadt, és újabb nyolc játék után már csak 9–7 volt a címvédőnek. Innentől nem nagyon engedték el egymást. A szabályok szerint 18 frémet kellett nyerni a trófeához, és Davis már 17–15-re vezetett, de Taylor megint visszajött, és egyenlített. Következett a döntő játék, amely minden képzeletet felülmúlt.

Davis jobban állt, de Taylor még idejében megkezdte a felzárkózást, és végül úgy alakult, hogy már csak a fekete maradt fent. Aki azt az egyetlen golyót lelöki, az lesz a világbajnok. Mintha maratoni futásban vagy egy hosszú Tour de France-szakaszon csak az utolsó méterek döntenének. Az utolsó frém több mint egy óráig tartott, és angol idő szerint jóval éjfél után ért véget. A meccset közvetítő BBC2 18.5 milliós rekordnézettséget ért el.

A döntő frém utolsó percei

Később Davis így emlékezett vissza a drámai döntőre: „Az egyik legrosszabb és a legjobb pillanatom az 1985-ös világbajnoki döntő volt, amelyet sokan minden idők legjobb vb-fináléjának tartanak. Akkor hibáztam, nem sikerült lelöknöm az utolsó feketét, így Dennis Taylor győzött, de ez a meccs mutatta meg, hogy a közvélemény mennyire nagyra tartja ezt a sportot.”

Davis elveszítette a 1986-os döntőt is, ám azt követően szenzációs évek következtek. Egymás után három vb-címet nyert, tehát összesen már hatnál járt. A sorozatban az utolsót minden idők legnagyobb különbségével, 18–3-ra nyerte meg 1989-ben a későbbi világbajnok John Parrott ellen. Bombaformában játszott. „Azt hittem, tovább nyerem a világbajnokságokat, hogy örökké folytatni tudom. Azt hittem, a vízen is tudok járni” – emlékezett vissza Davis.

Gondoljanak bele! Van egy hatszoros világbajnok, pályája csúcsán, háromszoros címvédőként, példátlan fölénnyel megnyerve az utolsót. Persze hogy ezt reméli, és alighanem többen is ezt remélhették, annyival jobb volt a többieknél. Azt viszont csak nagyon kevesen sejthették vagy talán senki sem, hogy amikor 1989-ben magasba emelte a vb-trófeát, utoljára tette meg azt. Merthogy a „veszedelem” fájdalmasan hamar megérkezett.

„Szívből gyűlöltem a 90-es éveket!”

Stephen Hendry 21 évesen minden idők legfiatalabb világbajnoka lett 1990-ben. Davis nem küzdhetett meg vele, mert az elődöntőben vereséget szenvedett Jimmy White-tól.

Hendry minden korábbi játékosnál agresszívebb felfogásban játszott, legendás bréképítő képessége uralmának talán legfontosabb jellemzője lett.

Játékstílusa abszolút elütött a 80-as évektől, egyértelműen magasabb szintre emelte a játékot. Hirtelen megnőtt a 100 fölötti brékek száma. Csak egy példa: a 90-es vb-n összesen 18 száz fölötti bréket értek el a játékosok, a 99-es bajnokságon, Hendry utolsó, hetedik vb-győzelme idején már 53-nál járt ez a szám. Később ez még tovább növekedett. Aki eredményesen akart játszani, fel akarta venni Hendryvel a versenyt, annak hasonló felfogásban kellett sznúkereznie.

Nem volt mese, az eredményekhez lendületesebb stílusra volt szükség. Davis többször is legyőzte Hendryt a különböző pontszerző és nem pontszerző tornákon, de a világbajnokságokon már nem tudott olyan eredményesen játszani, mint korábban. Bár a pályafutása további részében háromszor is eljutott az elődöntőig, többé már nem adatott meg neki az utolsó meccs lehetősége a legrangosabb viadalon. Hendry egyértelműen átvette az első számú sznúkeres szerepét.

Közben azért arra is volt ideje, hogy egy bemutatómérkőzésre Budapestre érkezzen 1992-ben. És ha már itt volt, lökött egy 147-es bréket! Nem akármilyen felvétel!

„Szívből gyűlöltem a 90-es éveket!” – nyilatkozta többször is Davis, amikor megkérték, hogy emlékezzen vissza pályafutására. Ennek az évtizednek az első felében még felvette a versenyt Hendryvel és a többiekkel, de ahogy haladt a 40. életéve felé, úgy csökkent a játékereje, noha még sokáig nagyon magas szintet hozott. Utolsó pontszerző tornagyőzelme 1995-ben volt (Welsh Open), a nagy presztízsű, de a ranglistába nem számító versenyek tekintetében az 1997-es Masters-győzelme volt az utolsó sikere.

Visszavonulás, vagy küzdeni tovább?

Az ezredfordulóra kiesett a top 16-ból, ez pedig azzal járt, hogy nem kapott már automatikus kiemelést a nagy tornákra. Játéka válságba került, régi magabiztossága, bámulatos technikája halványult. Egyre jobban érett a kérdés: visszavonul? Másrészt olyan klasszisok értek be, mint Ronnie O'Sullivan, John Higgins, Mark J. Williams, lényegesen nehezebb feladattá vált az elitben maradni. „Könnyű lett volna visszavonulni, de szerettem a játékot, így folytattam” – Davis.

Davis, a trükkmester

Folytatta, és nem is gyengén, még a top 16-ba is sikerült visszaverekednie magát. A 2005-ös vb-n a negyeddöntőig jutott, majd általános meglepetésre az Egyesült Királyság bajnokságán egészen a döntőig menetelt (az elődöntőben Hendryt győzte le!), ahol csak a kínai szupertehetség, Ting Csün-huj tudta útját állni.

Elsődleges motivációja volt, hogy meglepetést szerezzen, amikor esélytelennek tartják. „A 2010-es világbajnokságon legyőztem John Higginst, ez volt a legbámulatosabb mérkőzésem. Mert amikor nem számítanak rá, hogy nyersz, és te mégis megteszed, nagyszerű érzés. Ha fiatalabban vonultam volna vissza, úgy, ahogy Stephen Hendry tette, akkor nem élhettem volna át ezt az érzést. Szintén ugyanilyen volt, amikor 1997-ben legyőztem Ronnie O'Sullivant a Masters döntőjében 8–4-es hátrányból 10–8-ra."

A 2010-es volt az utolsó világbajnokság, amelyen főtáblára került. Ekkor már 52 éves volt, de két olyan meccset játszott, amelyet a mai napig emlegetnek. Az első körben legyőzte Mark Kinget döntő frémben.

Győzelme Mark King ellen. Érdemes megfigyelni rögtön az elején, hogy milyen reakciót vált ki belőle, amikor nehéz helyzetben lök le egy golyót

King után a világbajnoki címvédő John Higgins következett, és egy fantasztikus győzelem, amelyet Clive Everton szakújságíró, korábbi profi játékos a Crucible története legnagyobb meglepetésének nevezett.



A negyeddöntőben Neil Robertson már tényleg sok volt, az ausztrál, aki megnyerte azt a vb-t, 13–5-re diadalmaskodott.

Az apukája halála miatt vonult vissza

Bár 2010 után már nem voltak igazán kiemelkedő eredményei (hacsak a 2013-as szenior világbajnoki címet nem tekintjük annak), de még mindig gyűrte az ipart. Lényegében már csak apukája miatt folytatta, aki elindította a pályán, akitől az első leckéket vette. „Az utolsó néhány év nem ment könnyen, mert elmaradtak a sikerek. Inkább csak az apám miatt játszottam.”

Így amikor Bill Davis beteg lett, és tudni lehetett, hogy nincs sok ideje hátra, Steve Davis elhatározta, hogy az örökös szabadkártyáját kihasználva elindul a 2016-os vb-selejtezőn, hogy a papa még egyszer láthassa őt élőben játszani. Azonban ez már nem adatott meg neki. Amikor benevezett a vb-re, Bill Davis még élt, ám március végén meghalt. Így a Fergal O'Brien ellen 10–4-re elveszített találkozó emlékmeccsé változott.

„Fantasztikus karrierem volt – mondta Davis a bejelentésekor a sajtótájékoztatón. – Néha már úgy éreztem magam, mint a sportág nagypapája. Nem távolodom el a sznúkertől, játszom bemutatókon, és évezni fogom a játékot. Részt akartam venni a kisebb tornákon, hogy meglássam, vissza tudom-e szerezni helyemet a profi versenyeken. Sajnos az apám már nem volt túl jól, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok a mostani világbajnokságon. Amikor beneveztem, apukám még élt, de sajnos a Fergal elleni meccsem idején már nem. Ez volt karrierem egyetlen mérkőzése nélküle.”

Steve Davis, a DJ

Davis nem csupán a sznúker iránt rajongott. Belekóstolt a pool biliárdba is, évekig tagja volt az európai válogatottnak az Egyesült Államok ellen a Mosconi-kupák idején. Nagyon szeret sakkozni is, egy ideig a Brit Sakkszövetség elnöke volt. Szívesen pókerezik is, profi versenyeken indult, és nyert is kisebb-nagyobb összegeket.

Az utóbbi idők szenzációja, hogy 58 évesen DJ-nek állt. Amúgy is szerette a zenét, nem állt tőle messze a rap és a progresszív rock sem. Davis ott volt a márciusi Bloc fesztiválon Mineheadben.

Steve Davis, a DJ

Persze Steve Davisnek elsődlegesen továbbra is a sznúker marad a szerelme. Figyeli a nagy tornákat, a mai játékosokat, és látja majd, hogy mindenki vizet iszik. Neki köszönhető.