Népsport: Paavo Nurmi – Isten a felhők felett

L. PAP ISTVÁNL. PAP ISTVÁN
Vágólapra másolva!
2023.10.03. 09:51
null
Rajt a Hungária úton, 1928 szeptemberében. Tizenkétezren figyelték, ahogy a hendikepet is legyőzte (Fotók: Színházi Élet)
Címkék
Ha nincs Michael Phelps, Larisza Latinyinával, Mark Spitzcel és Carl Lewisszal holtversenyben még mindig ő lenne az olimpiák történetének legeredményesebb sportolója. Pedig egy nevetséges profivád miatt Paavo Nurmi 1932-ben rajthoz sem állhatott a Los Angeles-i játékokon, cserébe már ekkor állt a szobra, és hamarosan Finnország egyik leggazdagabb embere lett.

 

A portréjával nyomták a finn 10 márkást, aszteroidát és Finn Air-repülőgépet neveztek el róla, két amerikai elnök is fogadta, opera és szobrok alanya volt – Paavo Nurmi vitán felül a huszadik század egyik legnagyobb hatású sportolója volt.

Szelíd, mégis eltökélt sportember, aki forradalmasította az edzéselméletet, nem csak a szó fizikai értelmében járt messze a világ előtt. Majdhogynem verhetetlen volt, holott tizenöt évig versenyzett az elitben, ez idő alatt 1500 métertől a 25 mérföldes „kismaratoniig” 22 hivatalos és 21 nem hivatalos világcsúcsot futott, összesen 268 hivatalos versenyen állt rajthoz 23 és 37 éves kora között – 19 kivételével valamennyit megnyerte, miközben mind­össze hatszor szorult le a dobogóról.

Legendás stopperórájával mérte futás közben az idejét, hiszen az esetek többségében nem voltak ellenfelei, akikhez a tempót igazíthatta volna. Amikor az 1924-es olimpián honfitársa, az amúgy szintén ötszörös olimpiai bajnok Ville Ritola és a finn születésű, de svéd színekben induló Edvin Wide összefogott ellene az 5000-es méteres döntőben, Nurmi egy látványos mozdulattal lecsatolta csuklójáról az órát, a fűre hajította, majd agyonverte taktikázó ellenlábasait. Ugyanitt 45 fokban rendezték meg a mezeifutó-versenyt, a 38 indulóból 15-en feladták, volt, aki a céltól ötven méterre ájult el, a berkezők közül nyolcat hordágyon kórházba szállítottak, Widéről tévesen még az a hír is megjelent, hogy meghalt – és maga Nurmi is kissé fáradtnak tűnt a célban, ahová másfél perccel Ritola előtt érkezett be. Kész szerencse, hogy a híres finn szaunában hozzászokott a hőséghez. A NOB mindenesetre azonnal törölte a mezei futást az olimpiai programból.

Amíg csak futnia kellett, nem volt gond, az atlétika iránt kevéssé érdeklődő feleség, Sylvi Laaksonen épp azért vált el tőle 1935-ben, háromévi házasság után, mert rájött, hogy a férje gondolataiban sehol sincs a sport mögött. Paavo Nurmi irdatlan népszerűségre tett szert, az Egyesült Államokban sorra szervezték neki a bemutatókörutakat, futott szabadban és fedett pályán, 800-on és 25 mérföldön, egyórás futásban, egyedül és ellenfelekkel, ezekért esetenként pár száz dollárt kasszírozott, és pechjére így történt 1931 végén néhány németországi versenyen is. Ez volt ugyanis az alapja annak, hogy 1932-ben a sportolók amatőr státuszára mindenekfelett figyelő Nemzetközi Olimpiai Bizottság annak ellenére sem engedte elindulni a Los Angeles-i játékokon, hogy a finnek még két nappal a megnyitó előtt, a helyszínen is újraszavaztatták Nurmi ügyét. Hivatalosan nem minősítette a NOB profinak, mégis csak 1934-ben versenyezhetett újra. Pedig 1932-ben Hannes Kolehmainen 1920-as bravúrjának emlékére maratoni futásban is nyerni akart – ezzel téve fel a koronát páratlan pályafutására. Nem engedték neki.

Nurmi annak sem örült, hogy 1924-ben a finn atlétika korifeusai vették el tőle a lehetőséget, hogy rajthoz álljon az egyetlen olyan számban, amelyben pályafutása valamennyi versenyét megnyerte, 10 000 méteren, mondván, másoknak is meg kell adni az esélyt. Aztán sértődés helyett 1928-ban (persze 10 000-en) megnyerte kilencedik aranyát is. (Ugyanitt sérülten lett ezüstérmes 5000-en és 3000 akadályon, mert az utóbbi szám előfutamában a vizesároknál hanyatt esett, és összevissza verte magát…)

Amszterdami sikerei után bemutatókörútra indult, és vonattal Budapestre is befutott, ahol a Hungária–Budai 33 meccs szünetében várt rá a Hungária úti stadion 12 ezer lelkes nézője előtt 3000 méter. Az a táv, amelynek világrekordját korábban négy ízben is megjavította. Olasz és magyar ellenfeleinek előre kiszámított előnyt adott, aztán persze 8:33.2 alatt mindannyiukat agyonverte. Budapest villamosközlekedése pedig gyakorlatilag összeomlott, annyian igyekeztek a stadionba, hogy élőben lássák a nagy Paavót.

„Nurmi stílusa is egészen különleges, minden mástól elütő benyomást tesz arra, aki először látja. Mozgásának lényege az az acélrugószerű elrugaszkodás a talajtól, ami lépését egyrészt hihetetlenül hosszúvá teszi, másrészt gyakran egészen az ugrálás határáig torzítja a futását. (…) A hátrafeszített és felhúzott mellkas, az oldalt magasan és széjjel tartott karok ennek a rengeteg masszírozással olajozott, rengeteg tréninggel szívóssá tett gépezetnek könnyebb mozgását segítik elő. Stílusának ugrálós volta különösen a finisben ütközött ki, de érdekes, hogy harmonikus mozgásából mit sem veszített”– írta Nurmi stílusáról a lelkes Nemzeti Sport.

Cipőcsere verseny előtt, aztán száguldás
Cipőcsere verseny előtt, aztán száguldás

 

Ahhoz képest, hogy egy 40 négyzetméteres kis lakásban nőtt fel szüleivel és három testvérével úgy, hogy idővel egy másik család is beköltözött a konyhába, karrierje végén valóságos krőzus volt. (Csak 1920-as olimpiai sikereinek hála lett az otthonukban világítás és folyó víz.) A '30-as évek végén és a '40-es években a maga ingatlanbirodalmával, férfiruházat-kereskedelmi hálózatával (egyik üzletében maga Emil Zátopek is felkereste, hogy edzéselméleti tanácsokat kérjen tőle) és számtalan egyéb cégével Finnország egyik leggazdagabb embere lett. A sors iróniája, hogy legnagyobb hazai riválisának, Ritolának kevésbé jött be az élet, neki Nurmi fél áron adta ki az egyik lakását a sok százból.

A nagy előd, az 1912-ben háromszoros olimpiai bajnok Kolehmainen inspirálta arra, hogy fusson, az ő olimpiai győzelmeinek a hatására vette meg az első pár tornacipőjét, és amikor 1919-ben katonai szolgálatra hívták be, amíg a többiek meneteltek, ő teljes fegyverzetben, megrakott málhazsákkal futotta a hosszú kilométereket. Nem véletlen, hogy 1923-ban ő lett az első atléta, aki egy mérföldön, 5000 és 10 000 méteren is tartotta a világrekordot. Nyáron terepen futott, télen ugyanott síelt, és 1924-ben Párizsban egy óra leforgása alatt megnyerte az 1500-at és az 5000-et – ugyanez a bravúr (persze különböző napokon...) azóta is csak Hisam el-Geruzsnak sikerült 2004-ben.

Forradalmasította az edzésmódszereket, a résztávos futásokkal, a már-már tudományos étkezéseivel messze megelőzte korát, a legnevesebb utódok, mint Zátopek, Ron Clarke vagy Lasse Viren is Nurmi nyomdokain haladva érték el sikereiket. Hogy milyen hatással volt a világ sportjára, arra jó példa az 1928-as művészeti versenyeken győztes lengyel költő, Kazimierz Wierzynski, aki részben Nurmiról írta aranyérmes versét, 1936-ban pedig a német díjlovagló, Ludwig Stubbendorff nyert két aranyat – Nurmi nevű lován…

Amikor a Szovjetunió 1940 telén megtámadta Finnországot, Nurmi előbb az Egyesült Államokban rendezett gyűjtést hazája javára, majd a finn hadseregben személyesen vezényelt erőnléti edzéseket a finn katonáknak. A háború után, 1952-ben maga Urho Kekkonen akkori finn miniszterelnök, egyben a Finn Atlétikai Szövetség korábbi elnöke vette rá Nurmit arra, hogy a helsinki olimpia megnyitóján ő fusson be az olimpiai lánggal a stadionba. Aki ott volt, állítja, valóságos hangrobbanás kísérte a nemzeti hős megjelenését a fáklyával. Imádta és elismerte a világ, egyebek mellett kétszer járt a Fehér Házban, 1925-ben Calvin Coolidge, 1964-ben Lyndon B. Johnson elnök fogadta.

A finnek Suuri vaikenijának, Nagy csendes embernek becézték, de nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy leboruljanak előtte. Ron Clarke így fogalmazott: „Még számukra is kicsit valószerűtlen figura volt. Titokzatos, mint egy szfinx, Isten a felhők felett…”

NÉVJEGY
PAAVO NURMI
Született: 1897. június 13., Turku
Elhunyt: 1973. október 2., Helsinki
Nemzetisége: finn
Sportága: atlétika (hosszútávfutás, terepfutás)
Legjobb eredményei: 9x olimpiai bajnok (1920: 10 000 m, mezei futás egyéni, mezei futás csapat; 1924: 1500 m, 5000 m, mezei futás egyéni, mezei futás csapat, 3000 m csapat; 1928: 10 000 m), 3x olimpiai 2. (1920: 5000 m; 1928: 5000 m, 3000 m akadály)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik