Örök jelenben – Thury Gábor jegyzete

Vágólapra másolva!
2018.01.20. 00:01

Reveláció értékű néhány mondat hangzott el Balczó Andrástól múlt héten az Év Sportolója Gálán, amelyet követően a háromszoros olimpiai bajnok legendát vastapssal engedte útjára a Nemzeti Színház közönsége. Mintegy megvilágosodtak a rejtett összefüggések, és a nagy pillanat visszacsatolásaként az egykori öttusázó „gyógyultan” távozott a színpadról.

A Balczó Andrással készült interjú nem könnyű olvasmány. Egy hittel élő ember megnyilvánulása, akinek a gálán megérkezés volt a fogadtatás. Látszólag egyszerű dologról van szó, mert aki megérkezik, annak fogadtatás jár, ám az élet nem mindenkinek adja meg a megérkezés lehetőségét, ergo a fogadtatás is kétséges. Ráadásul az élet útja gyakran kötéltánchoz hasonlítható, amelynek során nem mindig kapunk visszajelzést. A hit éppen abban segít, hogy akkor se térjünk le az olykor csupán vékony kötélnyire keskenyedő útról, ha elbizonytalanodunk. A beszélgetés üzenete talán ekképpen fogalmazható meg: ha valaki azt képzeli, hogy meg tudja oldani életének problémáit Isten nélkül, az téved. A célok megvalósítása még nem elég, az nem feltétlenül boldogít.

Amikor Balczó András még versenyzett, azt vallotta: nem a siker a fontos, hanem az odavezető út. A boldogság nem függ a sikerességtől, emberi gyarlóság azt hinni, hogy a sikerektől megkapjuk a boldogságot is.

Az idősebb generációknak azért is voltak fontosak Balczó András győzelmei, mert – mint ahogyan a gálán az egyik díjátadó, a legendás rádióriporter, Novotny Zoltán is megfogalmazta – olyanok akartak lenni, mint ő, azt keresték benne, ami belőlük hiányzott, hogy kikacsinthassanak a Kádár-rendszerből. Az érzékeny receptorokkal megáldott fiataloknak Balczó András már a magyar sportlegendárium halhatatlanja, ugyanakkor az értékrendet felrúgó, ezért süllyedő világ kíméletlen kritikusa.

Megteheti.

A múlt század egyik nagy magyar írója, Kodolányi János Süllyedő világ című, 1940-ben megjelent életrajzi indíttatású regényében „apokaliptikus időkről” írt. Évtizedekkel később néhány részletet kihúzott, a megmaradt szöveget hitelesnek tekintve a következő kiadásokra így ajánlotta az olvasók figyelmébe:

„És így lesz ez a kis írás végrendeletté.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik