Itt van Amerika
SZABÓ GÁBOR 2020.05.03 07:48 Frissítve: 2020.05.03 14:05

Elkésett amerikai tankok – 75 évvel ezelőtt hunyt el a pengeművész Garay János

A mauthauseni koncentrációs táborban 75 évvel ezelőtt életét veszítő Garay Jánosról szóló írásokból rendre kifelejtik, hogy ő az első magyar Európa-bajnok vívó és a Tisza István VC egyik alapítója. A mulasztást pótolva egyúttal az olimpiai aranyérmes kardozót is igyekszünk közelebb hozni, valamint halála pontos időpontját is megkíséreljük kikutatni – három lehetséges dátum közül...

Az 1924-ben olimpiai ezüstérmes csapat – jobb szélen az egyéniben harmadik Garay János (Fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum)

 

Az alább olvasható cikk apropóját a főszereplő halálának 75. évfordulója szolgáltatta, és mert a magyar források kivétel nélkül 1945. május 3-át tüntetik fel, ennek megfelelően időzítettük a megjelenést. Csakhogy már kutakodásunk kezdetén további két lehetséges dátumra bukkantunk!

Az olimpiai bajnok kardvívó, Garay János említésekor rendre találkozunk azzal a mondattal, hogy néhány nappal a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadítása előtt hunyt el. Ez a körülmény csak tovább mélyíti halála tragikumát, óhatatlanul az jár a fejünkben, ha utolsó utáni erejét is összeszedi, ha az a három amerikai tank előbb halad át az utolsóként felszámolt náci haláltábor kapuján, még belekapaszkodhatott volna az élet vékony fonalába. Ehelyett most azzal a szinte lényegtelen kérdéssel bíbelődünk, hogy mikor adta fel a harcot elgyengült szervezete. A már említett május 3. mellett – külföldi anyagokban – március 5-ével, valamint április 21-ével is találkozunk, s a három időpontot összevetve ez utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek, szemben a Magyarországon ismerttel.

NÉVJEGY: GARAY JÁNOS

Született: 1889. február 23., Budapest

Elhunyt: 1945. április 21., Mauthausen

Sportága: vívás (kard)

Mestere: Italo Santelli

Klubjai: Fodor Testnevelő és Vívó Intézet (–1906), Nemzeti Vívó Club (1907–1924), gróf Tisza István Vívó Club (1924–1932)

Kiemelkedő eredményei. Olimpiai bajnok (1928, kard csapat), olimpiai 2. (1924, kard csapat), olimpiai 3. (1924, kard egyéni); 2x Európa-bajnok (1925, kard egyéni; 1930, kard csapat), Eb-6. (1926, kard egyéni); 3x magyar bajnok (1923, kard egyéni; 1927, 1930, kard csapat)

Elsősorban két tekintélyes forrás az oka, hogy ezt feltételezzük: a Jad Vasem Holokauszt-emlékközpont, illetve az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum is így tartja nyilván, sőt egy magyar túlélő 1946 májusában az Új Dunántúlban megjelent visszaemlékezése is ezt erősíti:

„Oh! az április átkozottan rossz volt. Ha sütött a nap, akkor is nagyon hideg volt, az új, ugyancsak komisz blockältester (blokkfelelős – a szerk.) nem engedett be a szobába, s nekünk, öregeknek kint kellett execiroznunk a köves udvaron. Fáztunk, szinte örültünk az ide-oda futkosásnak és a kniebeugennek (guggolás – a szerk.). Felmelegedtünk. Fogyasztottuk saját kalóriánkat, pedig már nem volt sok fogyasztanivalónk. (…) A politikai blockban influenzajárvány tört ki, és amúgy is erősen megfogyatkozott sorainkból újabb áldozatot szedett. Garai János olympiai bajnok, egykoron Magyarország büszkesége, Lord Pál, a pécsi Délmagyar bank egykori igazgatója és még jó néhány derék bajtárs akkor fejezte be sorsát.”

Vagyis ő, aki közvetlen közelében élt és szenvedett, néven nevezi Garayt, s mert az idézett szövegrészletben az áprilisi történések szerepelnek, április 21. a valószínűsíthető halálozási dátum.

Betársult édesapja cégébe – a Garay Samu és Tsa. Kossuth utcai üzlete

Magyarország büszkesége a művészi, esztétikus vívást képviselte, úgy forgatta kardját, ahogy arról a szakértők és a nézők is álmodtak. Az egykori vívó(mester) és sportvezető, 1957-től Kaliforniában élő Zöld Ferenc a Nemzeti Sport munkatársának, Vad Dezsőnek 1994 júliusában elküldött visszaemlékezésében arról is beszámolt, hogy az 1920-as olimpián öt aranyat szerző Nado Nadi szerint Garaynak volt a legszebb a stílusa. A magyar klasszist jellemző „villámgyors terc-parád fej-visszavágásról” kisebb tanulmányt is írt az olasz legenda. Bay Béla 1967-ben megjelent könyvében olvashatjuk, „Garaynak olyan csodálatos művészi pengevezetése volt, hogy állítólag ebbe szeretett bele a felesége”.

Ez a – lám! – szerelemgerjesztő stílus két olimpián, 1924-ben és 1928-ban volt látható a páston, és hajszálon múlt, hogy nem hozott egyéni aranyat a konyhára.

USZODAI GYERMEKEK

Úgy tudni, Garay János az 1930-as évek derekán vált el feleségétől, amit egy általunk fellelt 1939-es okirat igazol: a „házastársi elhagyás tanúsítása” címen kiállított jegyzőkönyv szerint a férj a Szent István parkban, a feleség a Margit körúton lakott. Két gyermeküket édesanyjuk, Adler Magda nevelte, és mindkettejükből kiváló úszó lett. János 4x200 méter gyorson szerzett bajnoki címet 1954-ben, érdekesség, hogy az Újpesti Dózsa váltójának utolsó embere a későbbi olimpiai bajnok pólós, Dömötör Zoltán volt. Mária két bajnokságot nyert: 1953-ban a Budapest A néven szereplő 4x100 méteres vegyes váltóval (Pintér Mária, Novák Éva, Székely Éva társaként), 1954-ben a Lokomotív SE színeiben (Székely Évával, Gyenge Valériával, Littomeritzky Máriával) 4x100 méter gyorson diadalmaskodott. Az 1956-os forradalom után Mária Angliában telepedett le, míg János Kanadába távozott, amiről értesítette Melbourne-ben, az olimpián versenyző szerelmét, Gyenge Valériát. A női 400 gyors helsinki bajnoka a versenyek után így nem Budapestre, hanem Torontóba repült, ahol karácsony után házasságot kötöttek. Két lányuk született, egyikük ugyancsak az úszást választotta, kanadai bajnoknak vallhatta magát.

A párizsi játékokon három magyar – Garay, Pósta Sándor, Schenker Zoltán – jutott a tizenkettes döntőbe, amelyben előbb az azonos nemzetbeliek vívtak meg egymással. Miután olasz társai láthatóan nem a legjobb tudásukat nyújtva megverették magukat az esélyesnek vélt Oreste Pulitivel, a magyarok tiltakoztak, Puliti pedig begőzölt: szitkozódott, sértegetett, sőt a versenybíróság magyar tagját, Kovács Györgyöt meg is fenyegette. Válaszul kizárták, mire három honfitársa szolidaritást vállalva vele visszalépett. Így lett nyolcas a döntő, amelyben holtverseny alakult ki az élen: Garay, Pósta és Roger Ducret egyaránt 5/2-es mérleggel zárt, az újravívásból pedig nagy fölénnyel Pósta került ki győztesen, a franciától is kikapó Garay harmadik lett. A három nappal korábban megrendezett csapatversenyben az ezüst jutott a mieinknek. Az olaszok elleni mindent eldöntő ütközetben két asszót megnyert, kettőt elvesztett Garay, a nagy rivális jobb találatarányának (50:46) köszönhetően győzött.

Négy esztendő múltán Amszterdamban aztán beérett az arany, igaz, Garay nem kapott lehetőséget az elsőségről határozó, olaszok elleni csatában. A két olimpia között viszont történelmet írt: ő lett a magyar vívás első Európa-bajnoka, az 1925-ben Ostendében csak kard egyéniben megrendezett kontinensviadalon veretlen maradt. Több mint árulkodó, hogy az olaszok és a franciák távollétében hét magyar jutott be a nyolcas fináléba…

Az 1924-es esztendő nemcsak két olimpiai érme révén emlékezetes: fontos, mégsem emlegetett állomás életében a gróf Tisza István Vívó Club megszületése, tudniillik ő is részt vett az alapításában. Októberben Werkner Lajossal együtt távozott a Nemzeti Vívó Clubtól, és november 2-án tartotta alakuló közgyűlését a Tisza VC, amelyhez rögtön olyan nagy nevek csatlakoztak, mint Glykais Gyula vagy Gombos Sándor, majd 1930-ban Kabos Endre. Garay mindkét csapatbajnoki győzelmét a tiszavirágéletű, 1937 májusában megszűnt klub színeiben érte el.

Noha az 1930-ast jelölik meg utolsó versenyidényének, 1931-ben többször próbára tette magát (nem sok sikerrel), sőt 1932 tavaszán az olimpiai próbaversenyeken is felbukkant.

Aprócikk a Garay-üzletből: fából készült szemcseppentőtartó

Az első bajnoki címét 34 évesen, 1923-ban megszerző Garay már 1914-ben betársult édesapja, az orvosiműszer- és kötszergyártó Garay Samu mintegy huszonöt éve működő vállalkozásába, amelyben társtulajdonos volt még az orvosi műszerekkel, villanygépekkel, kötszerekkel, betegápolási cikkekkel kereskedő Fischer Lajos és fia, Fischer Ferencz József. A cég székhelye és üzlete a Kossuth Lajos utcában volt, a bolthelyiséget, valamint a Ferenciek bazára (Ferenciek tere 7.) öt helyiségét a ferences rendtől bérelték. Nagy üzleteket is kötöttek, például a Minisztertanács 1925. február 2-i ülésének jegyzőkönyve szerint a kereskedelemügyi miniszter kérte a minisztertanács hozzájárulását, hogy a magyar királyi Légügyi Hivatal a pilóták központi idegrendszerének vizsgálatára „506.178 korona értékű Differential Pupilloskopot” szerezhessen be. Hogy Garay János végzett-e érdemi tevékenységet a vállalkozásban, nem tudjuk, ami biztos, a 30-as években már az 1933-ban miniszteri rendelettel létrehozott Külkereskedelmi Hivatalban dolgozott, amelynek feladata a „mezőgazdasági és ipari kivitel előmozdítása” volt. Bethlen István, Teleki Pál, később Kállay Miklós miniszterelnök fontosnak tartotta a nyugati kapcsolatok ápolását diplomáciai, tudományos és kereskedelmi vonalon is – ezt segítette elő az új hivatal, amely nagy hasznát vette az aligazgatónak kinevezett, angolul, németül, franciául kiválóan beszélő, olaszul is értő Garay munkájának.

Zöld Ferenc így emlékezett 1994-ben:

„A zsidótörvények után is számítottak munkájára. Állandóan utaztatták. Teleki miniszterelnök utasítására még a háború kitörése után is Angliában járt. És mivel a német Gestapo kitűnően működött, tagjai minderről pontosan tudtak, és Garay Jánost a március 19-i német bevonulás után az elsők között tartóztatták le.”

Vagyis lehetséges, hogy politikai fogolyként tartóztatták le, amit alátámaszt a cikk elején említett szövegrészlet, vagyis a mauthauseni túlélő a politikai blokkban pusztító influenzajárvánnyal hozta kapcsolatba Garay halálát.

A vélhetően egy 1944. május eleji transzporttal Mauthausenbe kerülő olimpiai bajnok cérnaszálon függő élete is három fő kérdés körül foroghatott a háború utolsó fázisában, amit a haláltábort végigszenvedő Rátkai Károly újságíró fogalmazott meg Két torony című könyvében: „Éhség, kivégzés, harctéri helyzet”. Pattanásig feszültek az idegek, senki sem tudhatta pontosan, mikor ér véget a háború, és mit csinálhatnak még a vesztüket érző nácik.

Éhezve, gyenge szívvel Garay János is reménykedhetett még  – de elkésett az a három amerikai tank.

2020.05.27 18:04:19

Egyéb egyéni N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Faragó Tamás lénye, megjelenése, lázadást, nonkonformitást is sugalló intelligenciája ama hazugságra telepített kor félelem nélkül való tagadása volt. Meg a magyar vízilabda örök jelképe.

2020.05.24 16:20:37

Egyéb egyéni SZABÓ GÁBOR

Sokan a világhírű magyar vívás előfutárának tartották, stílusa az aktív védelemre épült.

2020.05.24 20:53:59

Egyéb egyéni THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Át kellene gondolni a rendezéssel kapcsolatos terveket.

2020.05.23 20:51:40

Egyéb egyéni KOVÁCS ERIKA

A sportállamtitkár úgy véli, legalább egy év szükséges ahhoz, hogy a sport gazdasági helyzete is stabilizálódjon.