Egy év a lencsék mögül - fotósaink kedvenc képei 2014-ből

Vágólapra másolva!

2014.12.30. 16:54

Címkék

fotók ez volt 2014

Az év végével megkértük fotósainkat, válasszák ki kedvenc idei képeiket, hogy megoszthassuk olvasóinkkal, melyek a legkedvesebbek számukra. Rövid magyarázatot is kértünk, ennek hossza fotósról fotósra változott, van, aki leírja a fénykép történetét, míg más csak pár szót fűz hozzá…

MÓRICZ-SABJÁN SIMONMÓRICZ-SABJÁN SIMON

A képet 2014. július 27-én készítettem Decker Attiláról a budapesti vízilabda Európa-bajnokság férfi tornájának döntőjében, a Magyarország–Szerbia mérkőzésen a Margitszigeten. A kép a személy és az esemény miatt is különleges számomra, egyrészt, mert Attila az egyik emblematikus tagja lett a csapatnak, a Szerbiát 8–6-ra legyőző magyar pólóválogatott hőse volt, közel hetvenszázalékos hatékonysággal védett. Másrészről Szerbia hihetetlen módon győzött le minket a döntőben 12–7-re. Ilyen játékot nagyon régen láthattunk Magyarország ellen Budapesten.

VERES VIKTOR

Pars Krisztián edzés közben – ahogy a kalapács látja

Június 3-án Pars Krisztiánról készítettem fotósorozatot az NS SportKrém magazinjába. Kitaláltam, hogy mivel magazinosan kellett az anyagot megcsinálni, teljesen más nézőpontból mutatom meg Krisztiánt, ahogy pörgeti a kalapácsot a dobás előtt, vagyis vaduljunk egyet!

Szabó Miklós kollégám odaadta a rádiós távkioldót, én pedig szereztem egy – az általunk használtnál kisebb méretű – tükörreflexes kamerát. Aztán Szombathelyen elkezdődött a matek, vagyis: hogyan rögzítsem a kalapácshoz a kamerát? Először ragasztószalagra gondoltam, de a vasgolyóra sehogyan sem sikerült biztonságosan ráapplikálni a több százezer forintos technikát.

Így maradt a B-verzió: vagyis a „nyélről" leszereltem a vasgolyót, és annak a helyére került mindenféle kötelek és karabinerek segítségével a fényképezőgép, rajta a távkioldóval. Közben a dobócentrumban az edzésre érkező atléták érdeklődve figyeltek, miközben fogadásokat kötöttek, hogy hány forgás után fog leszakadni a cucc a rögzítésről. Amikor elkészült a nagy mű, Krisztián tamáskodva nézte, de végül belement a mutatványba.

A lelkére kötöttem, hogy ezt nem kell eldobni! Elég ha egy párszor megpörgeti…

Mit mondjak, aggódtam kissé, féltem hogy olimpiai bajnokunkon úrrá lesz a szokás hatalma, és dob egy világrekordot a fényképezőgéppel, de már nem volt visszaút. Krisztián nagyon jó fej volt, többször is „pörgetett", a fényképezőgép ugyanis folyton elfordult a rögzítés körül, és mindig lemaradt az arca a képről. Végül csak sikerült egy pár használható kocka, sőt a mutatvány közben a telefonommal is készült egy kép, a „hogyan készült" rovat számára.

Ezt a képet aztán azonnal el is küldtem a főnökömnek, mondanom sem kell, egy percen belül csörgött is a telefonom, hogy „Ez ugye nem az, aminek látszik?”.

DTM pit-stop

Mivel nagyon szeretem a technikai sportokat, örültem, amikor megtudtam, hogy „megnyertem" a DTM, vagyis a német túraautó-bajnokság hungaroringi futamát, vagyis testközelből tudósíthatok a – szerintem – Formula–1 utáni legjobb autóversenyről.

Már régen a fejemben volt egy kép, amit itt végül alkalmam nyílt megvalósítani. A lényeg, hogy a DTM-ben az F1-hez hasonló a boxkiállás, vagyis másodpercek alatt lecserélik a kerekeket. Ezt a rohanást akartam megmutatni egy hosszú expozíciós idővel készült kép segítségével. Az ideális alany Vitalij Petrov AMG Mercedese lett, a piros színű autó ugyanis nagyon jól mutatott a szürke-fekete-fehér háttérben az ezüstszínű overallban tüsténkedő szerelők között.

A kép 1/4 másodperces expozíciós idővel készült, ami azért volt kihívás, mert kézből kellett dolgoznom, egy fotóállványt ugyanis nem szívesen láttak volna a boxutcában serénykedő csapattagok.

Szerencsére több kockát „lőttem el”, mert ahogy várható volt, a hosszú záridő miatt 4 képből három „berázódott”. De ez a kocka pont jó lett, az álló autó tűéles, míg a körülötte iparkodó csapattagok épp annyira mozdultak be, hogy a dinamika megvan, de azért még ki lehet venni, hogy kik vannak a képen, és mi történik.