A herceg és a varázslók

S. TÓTH JÁNOSS. TÓTH JÁNOS
Vágólapra másolva!
2017.06.15. 20:58
Hat zseniális tornász, alapesetben egymás riválisai. De a kéziszercsapat-versenyben együtt, egy közös célért küzdenek: az olimpiai aranyért. Először 1952-ben próbálkoznak, ám a helsinki előadás „csak” bronzérmet ér. Négy évvel később, miközben az ország a szabadságáért és függetlenségéért küzd, újra nekifutnak, immár Melbourne-ben.

 

A helyszín a Prágához közeli Nymburk, az időpont 1956 novembere. A Melbourne-be készülő magyar olimpikonok rögtönzött csapatgyűlést tartanak, miután a szabadságharcos Budapestről egyre több hír és rémhír érkezik. A legkülönfélébb ötletek hangzanak el: egyesek a hazautazást szorgalmazzák, míg az öttusázó Benedek Gábor például azt javasolja, a majdani magyar dobogósok az eredményhirdetésnél (ha lesznek) ne fogjanak kezet a szovjet versenyzőkkel. A sportolók nem sejtik, hogy minden szavukat rögzítik, s később fel is használják néhányuk ellen az elhangzottakat. A hozzászólók között van Keleti Ágnes is, ő a sporthivatal elnökének, Hegyi Gyulának címzi kritikáját: „Gyula, bácsi, maguk bennünket becsaptak!”

Bodó Andrea (balra fent), Korondi Margit (jobbra fent), Köteles Erzsébet (balra középen), Kertész Alice (jobbra középen), Tass Olga (balra lent), Kalati Ágnes (jobbra lent)
Bodó Andrea (balra fent), Korondi Margit (jobbra fent), Köteles Erzsébet (balra középen), Kertész Alice (jobbra középen), Tass Olga (balra lent), Kalati Ágnes (jobbra lent)

Keleti olimpiai és világbajnokként megkérdőjelezhetetlen tekintély. Már 36. életévében jár, Melbourne-t azonban ki nem hagyná. Nem csupán a sportszakmai hiúság hajtja (persze az is), hanem a remény, hogy találkozhat Sydneyben élő nővérével. Egyéni összetettben és több szeren is favorit, s tagja a szintén aranyesélyes női kéziszercsapatnak. Annak a csapatnak, amely már Helsinkiben olimpiai bajnok lehetett volna, ha Korondi Margit nem ejti el a buzogányt; így maradt a svédek és a szovjetek mögött a harmadik hely. Ez fájó botlás, különösen annak a fényében, hogy a Rákosi-rezsim az imperializmus elleni harc egyik fő terepeként tekint a sportra. „Hónapokon át gyakoroltunk a tatai edzőtáborban, edzők, orvosok, masszőrök, zenészek, balett- és akrobatika tanárok segítették a felkészülésünket. A legjobb szakácsok lesték a kívánságainkat, mindent megkaptunk, amit szemünk, szánk kívánt” – így emlékezik Korondi Margit a szocialista amatőrizmusra.

Ha lehet, még keményebb munka kezdődik. Igaz, az 1950-es világbajnokságra a hatalom nem engedi ki a magyar tornásznőket Bázelbe, így egészen az 1954-es vb-ig kell várniuk az újabb bizonyítási lehetőségre; Keleti Ágnes ekkor már 33 éves. Az egyszerre imádott és rettegett edző, Herpich Rezsőné, azaz Vali néni irányításával megszületik egy vadonatúj, látványos gyakorlat – buzogány helyett zászlókkal. Ezzel söpri be az aranyérmet a kéziszercsapat a sportág történetének utolsó szabadtéri világversenyén. A római előadáshoz kapcsolódó történet (a magyarok dobogóra lépésekor egyik pillanatról a másikra eláll az addig erősen fújó szél, így ideális körülmények között zajlik le a négy és fél perces bemutató) csak az első misztikus szál; a legenda Melbourne-ben teljesedik ki.

Egy nap alatt négyszer is bemutatják az aranyat érő gyakorlatukat
Egy nap alatt négyszer is bemutatják az aranyat érő gyakorlatukat



Az viszont nagyon is nyers valóság, hogy mielőtt a kéziszercsapat tagjai eljutnának Ausztráliába, többen is megjárják a hadak útját. A hat hölgy közül a legkeményebb próbatételeket a jómódú zsidó családba születő Keleti Ágnesnek kell átélnie a vészkorszakban. Különös fintora a sorsnak, hogy a halál jeges lehelete mégis az 1956-os forradalom idején érinti meg. Épp a bezárt és orosz tankokkal körülvett Nemzeti Sportcsarnokban tartózkodik, amikor egy eltévedt golyó fél méterre tőle csapódik a falba. Az égiek mentik meg Köteles Erzsébetet – aki tízéves korában a csodával határos módon már túléli, hogy egy villamos elüti és magával vonszolja a Vörösvári útnál – és két kisgyermekét is: a Móricz Zsigmond körtér felől egy szovjet harckocsi telibe találja a házukat, összedöntve a lakásuk két szobája közti falat. Tass Olgának szintén azt kell mérlegelnie 1956 őszén, hogy itthon merje-e hagyni férjét és egyéves kislányát. De Korondi Margit, Bodó Andrea és Kertész Alice is tele van kétséggel, amikor október 30-án a Margitszigeten buszra szállnak, hogy elinduljanak a XVI. nyári olimpiai játékokra.

ŐK HATAN
Bodó Andrea

Született: 1934. augusztus 4. Klubja: Bp. Honvéd. Legjobb eredményei: olimpiai 1. (1956), olimpiai 2. (1952), olimpiai 3. (1952)

Keleti Ágnes

Született: 1921. január. 9. Klubja: Bp. Dózsa. Legjobb eredményei: 5x olimpiai 1. (1952, 1956: 4x), 3x olimpiai 2. (1952, 1956: 2x), olimpiai 3. (1952: 2x)

Kertész Alice

Született: 1935. november 17. Klubja: Bp. Honvéd. Legjobb eredményei: olimpiai 1. (1956), olimpiai 2. (1956)

Korondi Margit

Született: 1932. június 24. Klubja: Vasas. Legjobb eredményei: 2x olimpiai 1. (1952, 1956), 2x olimpiai 2. (1952, 1956), 4x olimpiai 3. (1952: 4x)

Köteles Erzsébet

Született: 1924. november 3. Klubja: Vasas. Legjobb eredményei: olimpiai 1. (1956), 3x olimpiai 2. (1948, 1952, 1956), olimpiai 3. (1952)

Tass Olga

Született: 1929. március 28. Klubja: Bp. Honvéd.
Legjobb eredményei: olimpiai 1. (1956), 3x olimpiai 2. (1948, 1952, 1956), 2x olimpiai 3. (1952, 1956)

Az utazás rémálommá válik, mert a magyar olimpiai csapat Bécs helyett kénytelen Prágába elvonatozni. A csehszlovák fővárosban kiderül: a zavaros magyarországi helyzet miatt az Air France – attól tartva, nem lesz kin behajtania az útiköltséget – nem hajlandó elszállítani a küldöttséget. A sportolókat a nymburki edzőközpontba viszik, ahol a szigorú őrizet alatt várakoznak, miközben a Magyar Olimpiai Bizottság illetékesei próbálnak pénzt kunyerálni.

Az úszókat és a pólósokat kiengedik edzeni, mivel Nymburkban nincs uszoda, de amikor a „delfinkirály”, Tumpek György Prágában elmeséli, mi van otthon, Magyarországon, kis híján internálják az egész delegációt. Kertész Alice-nak jobb híján egy jéghideg teremben kell tréningeznie, s az egyik gyakorláson felemáskorláton rosszul fog rá a szerre. Ha nem is ficamodik ki a könyöke, de csúnyán bedagad, nem tud tovább edzeni, sérülten vág neki az útnak. Végül ugyanis a Csehszlovák Olimpiai Bizottság közreműködésével két francia gép mégis elindul a magyarokkal Melbourne felé; a kényszerű házigazdák őszinte megkönnyebbülésére.

A viszontagságos, egy hétig tartó utat még keservesebbé teszi, hogy az indulás előtt Nymburkba is eljut a november 4-i szovjet bevonulás híre. A kétségbeesésre némi gyógyírt jelent az ausztráliai fogadtatás. „Ereszkedett le a gépünk a betonra, amikor feltűnt egy nagy feketeség. Magamban azon morfondíroztam, mi a csoda lehet ez? Kiderült, hogy ötezer magyar sziluettje volt, akik vártak minket” – meséli az atléta Földessy Ödön. „A versenyek ideje alatt nem igazán tudtuk követni a hazai fejleményeket, sokszor megbízhatatlan forrásokból értesültünk bizonyos esetekről. Egy alkalommal azt hallottuk, hogy Budapesten bevagonírozzák és elszállítják az embereket. Ilyen közegben rendkívül nehéz volt a feladatunkra koncentrálni” – mondja Tass Olga.

De azért sikerül.

Keleti Achilles-ín-sérülése ellenére aranyérmet nyer a West Melbourne Stadionban – holtversenyben a szovjet Larisza Latinyinával – a műszabadgyakorlatban, majd még aznap délután felemás korláton és gerendán is. Az egyéni döntőket követő második napon kerül sor a kéziszercsapatok versenyének döntőjére. Addigra a magyarok túl vannak egy újabb traumán. A verseny előtt ugyanis kiderül, a tartalék Nagy Mártának nem sikerült tökéletesen elsajátítania a gyakorlatot. Villámgyorsan reaktiválják Kertészt: levágják a kezéről a gipszet. Igen ám, de a csapat Keleti Ágnesnél majd’ tizenöt évvel fiatalabb tagja addig abban a hitben él, hogy Melbourne-ben csak turistáskodnia és – mivel jól beszél angolul – reprezentálnia kell. Így aztán jókat eszik az őt kézről kézre adó magyarok vendégeként, és saját bevallása szerint felszed vagy hat kilót. Amikor kiderül, hogy vészhelyzet van, edzésbe áll, de a sérült könyökével csak visszafogottan képes gyakorolni – lovat ugrani például nem tud. Mégis muszáj elindulnia minden szeren, másként nem lehetne tagja a kéziszercsapatnak. Így a lóhoz csak odafut és ráteszi a kezét (nulla pont), talajon elesik, a gerendáról lepottyan, ám a lényeg, hogy a csapatban ott lehet. S mire eljön a verseny napja, könyökfájdalmai is enyhülnek, ekként a kéziszerrel már nincs problémája.

De ezzel még nincs vége a megpróbáltatásoknak. Úton a csarnokba Tass Olga észreveszi: nincs meg a szalagja. A római vb után ugyanis a lányok megint újítanak, a zászlót szalagra cserélik. Sőt, a forradalom tiszteletére az eredetileg szivárvány színű, hat méter hosszú, húsz centi széles szalagjaikat nemzeti színűvel váltják fel. Tartalékszer azonban nem készül, így amikor kiderül a hiány – Tass az olimpiai falu étkezdéjében felejti a szalagját, ahonnan az máig rejtélyes körülmények között eltűnik –, vészforgatókönyvvel kell előállni. Vali nénit azonban nem lehet zavarba hozni. Előadja, hogy a nemzeti színekhez azért társul a szivárvány is, mert az a remény színe, márpedig mi, magyarok reménykedünk a boldogabb jövőben. A zsűri – noha ez elvben szabálytalan – rábólint a magyarázatra. Az előadást taps, lábdübörgés, éljenzés fogadja, de sikerhez megint csak szükség van Vali néni talpraesettségére. Mert noha előzetesen ígéretet kapnak a lányok, hogy gyakorlatuk idejére leállítják a csarnok mennyezetére szerelt hatalmas ventillátorokat, ez elmaradt, s az a veszély fenyeget, hogy a keringő levegő össze-vissza fújja a szalagjaikat. Az edzőnő felrobog az emeletre a technikusokhoz, s mire tanítványai kezében odalenn kibomlanak a szalagok, a ventillátorok is leállnak. A siker elementáris, a jelenlévő Fülöp edinburgh-i herceg kívánságára újra elő kell adniuk a varázslatukat, sőt, mivel időközben befut II. Erzsébet brit királynő is, sorozatban harmadszor is felcsendül Bartók Román népi táncok című műve. Mi több, az eredményhirdetést követően – még azon a napon – negyedszer is pódiumra lép az immár aranyérmes magyar hatos fogat.

Még egyszer, utoljára.

A legendás szextett ebben az összetételben ugyanis soha többé nem versenyez együtt. A játékok befejezését követően Keleti Ágnes, Korondi Margit és Bodó Andrea nem tért vissza a kádári megtorlásoktól fojtogatott Magyarországra, s egy ideig Kertész Alice is Olaszországban dolgozik. A magyar tornasport dream teamjének története egyik napról a másikra lezárul.

„Tudunk egymásról, azóta többször találkoztunk, de legalább egy valaki sajnos mindig hiányzott az összejöveteleinkről. Egyszer öten összejöttünk nálam, Korondi Gréti pedig az interneten kapcsolódott be a beszélgetésbe, ám a melbourne-i hatos fogat Melbourne után soha többé nem gyűlt össze egy időben, egyazon helyen” – mondja szomorúan a társaság lelke, a közös programok fő szervezője, Köteles Erzsébet.

Egy legendával szegényebbek lettünk.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik