Franciaország–Olaszország

Az olaszok a párizsi Stade de France stadionban majd' nyolcvanezer néző előtt fizikai erőre és szimpla egyéni betörésekre építő taktikájukkal sokáig egyenrangú partnerei voltak a házigazdáknak, sőt, mezőnyfölényre is szert tettek. A franciák labda nélkül nehezen kezdeményeztek akciókat, viszont amikor lehetőségük adódott, abból jó százalékkal vittek célt. Előbb a 21. percben gyors passzjáték után voltak eredményesek, majd a szünet előtt saját célterületüknél szerezték meg a labdát az olasz zárt tolongás után, így a félidőre kilencpontos előnnyel vonulhattak. A honosított ausztrál rúgójátékos, Kristopher Burton büntetőjével kerültek közelebb ellenfelükhöz az olaszok a szünet után, ám erre Dimitri Yachvili révén szintén egy hárompontossal gyorsan megfeleltek a vendéglátók. A legnagyobb izgalmat mégis az jelentette, hogy tucatnyi galamb kedvére csemegézett a pályán, és csak arra a röpke időre reppentek szét és kerestek nyugalmasabb helyet a pályán, amikor éppen átrobogott rajtuk a mezőny. Az 54. percben érdekes célt vitt Vincent Clerc – nem mellékesen 160. válogatottbeli pontját, ezen belül a 32. célját szerezte a nemzeti együttesben –, hiszen a francia akció előtt társai háromszor is lábbal szöktették magukat, amúgy labdarúgók módjára. De azért ott sem az egyszerűt választották: volt benne okszival és térddel továbbtett labda. A cél felpörgette végre az addig keveset mutató franciákat, akik elővették félelmetes passzjátékukat. A súlypont végképp átkerült az olaszok térfelére, a vendégek csak védekeztek. Csupán a cserék törték meg a francia lendületet, de a mérkőzés érdemi részének lezárásaként a 72. percben az első félidőben láthatatlan, ám a másodikban óriásit játszó újonc – nagy területen futott, bátran és lendületesen tört át a védőfalon, testcselei, lefordulásai, irányváltásai élményszámba mentek – Wesley Fofana megszerezte a negyedik hazai célt is.

Skócia–Anglia

A sorozat legpatinásabb párharca mindig független az éppen aktuális erőviszonyoktól. Ezúttal a hazai pálya és 67 ezer néző jelentette előny mellett Edinburgh-ban azt is a skótok javára írhattuk, hogy megfiatalított angol válogatott vette fel velük a küzdelmet. Az új-zélandi vb-t követően új angol szövetségi kapitány látott munkához, igaz, átmeneti jelleggel, kizárólag az idei Hat Nemzetre. Stuart Lancaster kézenfekvő megoldás volt a posztra, tekintve, hogy a szövetség utánpótlás igazgatója, nem mellékesen ő irányítja a B-válogatottat is (Saxsons). A fiatalítás tehát az ő közvetítésével eleve adta magát, és ő nem is okozott csalódást. A kezdőben több olyan játékos kapott szerepet, akik eddig egyszer sem játszottak a válogatottban, vagy mindössze néhányszor, a kispadon viszont öt újonc foglalt helyet. A Skóciában pályára lépő angol válogatott magját az a Saracens adta, amely bajnoki címvédő a Premiershipben, illetve tavasszal egyedül képviselheti Angliát a sportági BL (Heineken-kupa) egyenes kieséses szakaszában.

Indulattól sem mentes mezőnyjátékot követően az angol csapatkapitány, Chris Robshaw – ez volt a második fellépése a válogatottban – vált főszereplővé, a 17. percben némi nyak-, illetve meztépést követően utóbbiban cserére szorult. Előbbit meghagyták neki... A paprikás hangulat végig jellemezte a találkozót, amely nagy küzdelmet, ám csupán közepes színvonalat hozott. Az újonc rúgójátékosnak, Owen Farrellnek ami nem ment a félpályáról, összejött a 22-es vonalról: Anglia egy büntetővel jutott vezetéshez. Erre azonban a skótok rutinos rúgója, Dan Parks két büntetővel válaszolt a szünetig.

A fordulást követően 24 mp alatt célhoz jutott a vendégcsapat, akkor Parks felszabadításnak szánt labdáját blokkolta le Charlie Hodgson, a rutinos játékos a pattogó labdára már a skót célterületen belül csapott le. Meddő skót mezőnyfölényt követően a friss, fiatalos, éppen ezért lendületes angolok vették át a játék irányítását, de a céltól mindkét együttes messze volt. A skótoknak a 207 cm magas tolongás ember, Richie Gray bátor és váratlan betörése adott erőt a hajrára. Az akkor már cserékkel frissített házigazdák többször jártak célközelben – egyszer a videobíróra is szükség volt –, de hiába a mezőnyfölény és a sok akció, ha mindehhez rengeteg technikai hiba, eladott labda párosult, így nemhogy a fordítás, még az egyenlítést sem jött össze. Pedig a mérkőzésben a skót győzelem is kifejezetten benne volt.

Írország–Wales

A végső győzelemre is esélyesnek tartott walesiek nagy lépést tettek a végső siker felé, hiszen Dublinban aratott győzelmüket követően lépéselőnyhöz jutottak. A favoritok közül az angolokkal idegenben, a franciákkal otthon mérkőzhetnek meg. Jonathan Davies gyors céllal bosszantott az íreket, akik még a szünet előtt szintén célig jutottak. A második félidőben hasonlóan alakult a leosztás, a walesi célra – ismét Davies jutott célterületre – az írek megfeleltek. A hajrá azonban a walesieké volt, George North a 76. percben szerzett célt, de az idegenbeli győzelemhez kellett Leigh Halfpenny büntetője is, aki a 80. percben a házigazdák egypontos előnyéből kétpontos vendégvezetést varázsolt.