Célközelben még nem jártak a felek, amikor James Hook bal szélről elvégzett büntetőjével máris vezetéshez jutottak a walesiek a 8. percben. Az örömbe azonban üröm is vegyült: a walesi csapat, s azon belül a tolongás alapembere, Adam Jones sántikálva hagyta el a játékteret. Némi gyógyír lehetett volna, ha Hook értékesíti a ziccerhelyzettel felérő büntetőjét, de mivel a vizes füvön a kitámasztó lába a rúgás pillanatában megcsúszott, az eredmény nem változott.

Wales játszott némi mezőnyfölényben, legalábbis az akaratát érvényre tudta juttatni, eközben a franciák nem voltak képesek felpörögni és a tőlük megszokott, ritmusos csapatjátékukat bemutatni. A 18. percben aztán nagy lehetőséget kaptak azzal, hogy Sam Warburton kiemelte ki és fejjel földbe állította Vincent Clerc-t, amiért a vezetőbíró, az ír Alain Rolland piros lapot mutatott fel a vétkesnek. Megfogyatkozott Wales, amely a csapat egyik alapemberét követően immár a kapitányát is elveszítette.

Ezt egy zárt tolongás után megítélt büntetőből Morgen Parra büntetőből azonnal ki is használta, egyenlített Franciaország. A 25. percben a végig nagy kedvvel játszó Parra remek testcsel után lépett át a walesi védővonalon, s az akció eredményeként – igaz, kellett hozzá Dimitri Yachvili kiváló ütemű blokkja is – centikre kerültek a célterülethez, de a veszélyeztetett csapat kivédekezte a támadást.

A 29. percben Hook már a második büntetőt hagyta ki – ezúttal távolról vétett –, a 35. percben Parra viszont nem tette meg az ellenfélnek ugyanezt a szívességet, így hárompontos előnyt szereztek maguknak az egyre inkább éledő franciák. A félidőt Hook sikertelen dropja zárta, igaz, olyan nagy területe és sok ideje nem volt a rúgáshoz. (3–6)

A franciák csak a félidő közepétől tudtak vb-elődöntős színvonalon teljesíteni, de az emberelőnyös lehetőségtől nagyon felbátorodtak. Wales ezzel szemben jól kezdett, és lelkes mezőnymunkával ellensúlyozni tudta a létszámhiányát, ráadásul a támadójátékot sem adta fel. A folytatást illetően azonban kérdéses volt: két meghatározó játékosát elveszítve meddig lesz képes hasonlóra?

A második félidő első tíz perce Parráról szólt, aki egy szép, lágy ívű, de sikertelen drop után ismét szemfülesen áttört, majd végül egy jobb szélről elvégzett büntetőből volt újra eredményes. Ekkor már egyértelműen a franciák akarata érvényesült, Wales a saját térfelére beszorulva csupán védekezett.

Az 58. percben Mike Phillips parádés passzcsellel meglepve a francia védelmet célt vitt, ám a Hook helyére érkező rutinos rúgó, Stephen Jones a kapufát találta el, így nem sikerült visszavennie Walesnek a vezetést – de legalább felzárkózott egypontos hátrányra.

A minimális különbségtől erőre kapó Wales a hátralévő időben nagy erőket mozgósított, és a hajrában egy félpályás büntetővel esélyt is kapott a vezetés megszerzésére, csakhogy Leigh Halfpenny rúgása rövidnek bizonyult. A végjátékban ismét a walesiek akcióztak, azonban hiába vittek húszhullámos akciót, nem jutottak dropig, a franciák szabályos, rendezett védekezéssel sorra verték vissza a kísérleteket, és végül labdát szereztek. Walesnek nagyon hiányoztak az elvétett rúgások, hiszen összesen tizennégy pontot nem tudott behúzni, így nyert Franciaország.

Az új-zélandi közönség legnagyobb bánatára így a franciák jutottak be elsőként a fináléba, és amennyiben nem borul a papírforma a vasárnapi elődöntőben – vagyis a házigazdák legyőzik Ausztráliát –, az All Blacksnek majd a legnagyobb mumusával kell megütköznie az aranyéremért.