Lubics Szilvia nekivág az ismeretlennek

Lubics Szilvia hamarosan Kína felé veszi az irányt, Pekingen keresztül vezet az útja a Kanszu (Gansu) tartományban lévő Tunhuang (Dunhuang) városába, ahol négy éjszakát tölthet el a korábban már két sivatagi versenyt – tavaly az Atacama Crossingot, az idén pedig a Namib Race-t – teljesítő fogorvosnő az augusztus 9-i rajt előtt, így lesz még ideje megszokni a hatórás időeltolódást és a magaslati levegőt is.
„Huszonnyolc éjszakán keresztül aludtam úgynevezett hypoxiás sátorban, amelyben szimulálni lehet a magashegyi oxigénhiányos környezetet – mondta a felkészülésről Lubics Szilvia. – Az asztmám miatt kifejezetten fontosnak tartottam, hogy a futóedzések mellett a tibeti fennsíkon várható körülményekre is lehetőségeimhez mérten maximálisan felkészüljek.”
A verseny útvonaláról a futónő elmondta, hogy 2800 méteres magasság felett haladnak, a táv első felében gyakorlatilag végig sík terepen, majd 220 kilométer után kezdődnek a nagyobb szintemelkedések.

„Ultrabalatonnyi távval a lábunkban kell elég rövid idő alatt csaknem ezer méter szintet megmászni, ahonnan egy hirtelen lejtőt követően ismét erős mászás vár ránk, hogy elérjük a verseny legmagasabb pontját háromezer-kilencszáz méteres magasságon.”

A kisebb csomag ellenére sem könnyített a felkészülésén az ultrafutó, így az edzéseken továbbra sem maradhatott el a korábban már jól bevált pluszsúlyokkal történő futás.

Az utóbbi hetekben a súlymellény helyett vizes törülközők kerültek a hátizsákba, hiszen körülbelül hét-nyolc kilót kell két pont között elbírni.

Tekintettel arra, hogy a verseny során az átlagos napi hőingadozás akár a harminc Celsius-fokot is elérheti, éjszaka mínusz öt-tíz, míg nappal húsz-huszonöt Celsius-fokra is lehet számítani. A szervezők például az alábbi felszereléseket írták elő: mínusz öt Celsius-fokig komfortos hálózsák, pehelykabát, napellenző, napszemüveg, vastag sapka, kesztyű, hosszú nadrág, síp, fényvisszaverő tükör, terepfutócipő, futózokni. A felszerelések mellett pedig minimum kétezer kalóriányi élelmet és két liter folyadék tárolására alkalmas kulacsot is vinniük kell magukkal a versenyzőknek.
„A bőröndjeim már napok óta indulásra készen várnak, bár naponta többször átpakolom őket, hogy megbizonyosodjak arról, minden szükséges felszerelést eltettem. Ez lesz az első ilyen távoli versenyem, ahová teljesen egyedül utazom, ezért fokozott figyelmet igényelnek már az itthoni előkészületek is. Természetesen férjem, Gyuri most is, mint eddig mindig, mindenben a segítségemre van. Bár már hónapok óta intézzük az adminisztratív teendőket, mint a vízum, azért az utolsó hétre is maradtak teendők. Például szeretnénk megoldani, hogy a mobiltelefonomat tudjam kint használni, hogy legalább naponta egyszer haza tudjak telefonálni a családom megnyugtatására. Gyuri által pedig a Facebook-oldalamon keresztül mindenki értesülhet a velem kapcsolatos információkról az Ultra Gobi 400-on.”

Az ultrafutás Dakar raliján Dan Lawson volt a leggyorsabb

Az Ultra Gobi 400 pályacsúcstartója, Dan Lawson kedveli a különleges kihívásokat

Az Ultra Gobi 400 pályacsúcsát a brit Dan Lawson tartja, aki tavaly alig több mint hetven óra elteltével ért célba. A két évvel ezelőtti Ultrabalaton-győztes eredménye huszonegy órával volt jobb a korábbi pályacsúcsnál, s a nyilatkozatában az ultrafutás Dakar ralijának nevezte a versenyt, elmondva azt is, hogy gyakorlatilag az álmatlanság miatt végig hallucinált, boszorkányokat, zsiráfokat és elefántokat vélt felfedezni, miközben saját magát kívülről látta haladni.