A The Guardian információi szerint a párizsi és a londoni hatóságok karöltve dolgoznak az igazság felderítésén és a felelősök azonosításán, megtalálásán. A korábban közzétett és általunk is megmutatott videofelvételeket veszik igénybe a szerdán indult nyomozás során, és próbálják kideríteni, hogy valóban történt-e rasszista bűncselekmény.
A felvételeken az látszik, hogy egy – vélhetően helyi lakos – fekete férfit többszöri próbálkozására sem engednek felszállni a zsúfolt metrószerelvényre, kézzel távol tartva őt az ajtótól. Közben ezt énekelték a Chelsea-drukkerek: „Rasszisták vagyunk, rasszisták vagyunk, és nekünk így jó.” Mellettük, az ajtóban egy szintén fekete bőrű nő állt – ahogy az a képeken is látszik.
A párizsi nyomozást egy kifejezetten futballhuliganizmusra specializálódott osztály végzi, a The Guardian forrása szerint nem ez az első alkalom, hogy külföldi szurkolók sértenek törvényt Franciaországban. Az első lépés a videón szereplő drukkerek és az ajtón kívül rekedt férfi azonosítása lesz.
Ha a szurkolókat bűnösnek találják, három év börtönt és 45 ezer eurós pénzbüntetést is kaphatnak – írja az angol lap.
A nyomozásban segédkező londoni rendőrök – akiknek egy része ott volt Párizsban a mérkőzés estéjén is – részletes adatbázissal rendelkeznek a bajkeverő Chelsea-hívekről, ami segíthet az azonosításban. Az angol hatóságok akkor is rendkívül komolyan kezelik a szurkolói bűncselekményeket, ha azok más országban történtek. A drukkereket akár a külföldi mérkőzések látogatásától is eltilthatják.
Mint arról korábban beszámoltunk, a Chelsea támogatja a nyomozást és akár a stadionjából kitiltással is sújthatja a vétkeseket.
Mitchell McCoy, egy, a metrón utazó 17 éves Chelsea–szurkoló úgy nyilatkozott, hogy a férfit azért nem engedték felszállni, mert PSG-drukker volt, nem pedig azért, mert fekete. A „Rasszistánk vagyunk..." dal pedig John Terry „tiszteletére” szólt. A hátvédet 2012-ben négy mérkőzésről eltiltották és 220 ezer fontos pénzbüntetésre ítélték, miután rasszista rágalmakkal illette a pályán a QPR játékosát, Anton Ferdinandot.
