A tartalékos Arsenalnak nem volt könnyű dolga (Fotók: Reuters)

ARSENAL (angol)–OLYMPIAKOSZ PIREUSZ (görög)

Állandó jelzővé vált mostanában az Arsenal neve előtt az „ezer sebből vérző" kitétel, és a kemény heteket megélő londoni alakulatból hiányzott Thomas Vermaelen, Jack Wilshere, Abou Diaby, Josszi Benajun, Sebastien Squillaci, Theo Walcott, Gervinho, Johan Djourou és Laurent Koscielny is. Más nézőpontból viszont a még mindig eltiltott Arsene Wenger és csapata ideális ellenfelet kapott a görög Olympiakosz révén, hiszen a pireuszi gárda sincs a legjobb passzban, aminek egyik oka, hogy a görög futballt felforgató meccsmanipulációs botrány miatt későn kezdődött el számára a hivatalos mérkőzések sora.

A bundaskandalum lelkileg is alaposan megviselte a görögöket, nem mellesleg kidőlt a sorból a spanyol középpályásuk, Francisco Yeste is (Megyeri Balázs a kispadon ült). A legjobb támadóját, Robin van Persie-t a kispadon tudó Arsenalt kissé meglepte a mérkőzés elején keményen letámadó ellenfél, de már a 8. percben előnyhöz jutott: a kényszerközéphátvéd, Alex Song hosszú passzát a sorozatban ma debütáló Alex Oxlade-Chamberlain elvitte a védelem orra előtt, majd mielőtt Olof Mellberg keresztezni tudott volna, kilőtte a bal alsó sarkot. 1–0

Ez volt az Arsenal 200. BL-találata, Oxlade-Chamberlain pedig a klub legfiatalabb gólszerzője lett a sorozatban.

Nem csökkent a hazaiak támadókedve (bár közben Rafik Dzsebbur kihagyta a nap ziccerét), és a 20. percben megszerezték a második találatot is: André Santos tört előre a bal oldalon, középre passzolt, ahol az ötösön még hősiesen mentett Samah elől José Holebas, de a kipattanóra csak a brazil érkezett, és közelről nem hibázott (2–0). Nem sokáig volt ez az állás az eredményjelzőn, mert hét perc múlva Ariel Ibagaza beadott a bal oldalról egy kisszöglet után, és a 11-es pontról a nagy lendülettel érkező spanyol középpályás, David Fuster védhetetlenül a jobb sarokba fejelt, 2–1: élményszámba menő, csodálatos gólt láthattunk.

Feldobta a görögöket a szépítő találat, mert Ibagaza vezetésével több helyzetet kis kialakítottak, ám Wojciech Szczesny védte Holebas és Kevin Mirallas próbálkozását is. A második játékrészben stabilan állt lábán a Mellberg vezette vendégvédelem (a svéd szerezte egyébként az első bajnoki gólt az Emiratesben, 2006-ban, még az Aston Villa játékosaként), elöl pedig a balhátvéd Vassziliosz Toroszidisz bődületes lécet lőtt a 16-os sarkáról. Hazai részről a Samah, Arsavin kettős jelentett állandó veszélyt Franco Costanzo kapuja előtt. Az utolsó húsz percre beállt Van Persie is, de újabb gólt már nem értek el az „ágyúsok". A közönség szórványos füttyszóval értékelte a hátralévő időt, az eredmény pedig már nem változott. A hazaiaknak ma a három pont megszerzése volt a legfontosabb, a vendégek pedig megmutatták, hogy nagy hiba lenne leírni őket.

MARSEILLE (francia)–DORTMUND (német)

Jürgen Klopp arcára minden rá van írva

1993 és 1997 Bajnokok Ligája-győztese találkozott ma este Marseille-ben, ahol a hazai Olympique és a vendég Borussia Dortmund csapott össze. A két gárdát összekötötte az aranyérem kiharcolásának helyszíne (München), és az, hogy egyik sem kezdte éppen bombaformában a hazai pontvadászatot. A hazaiaknál hiányzott sérülése miatt az André-Pierre Gignac, Benoit Cheyrou páros, a vendégeknél az egyetlen súlyos sérült, az elmúlt idény házi gólkirálya, Lucas Barrios viszont felépült, és a kispadon már helyet kapott.

Mindkét gárda edzője a 4–2–3–1-es felállást választotta, és mindkét csapat bátor támadójátékkal rukkolt ki. A franciák szerezték meg a vezetést: a 20. percben Mathieu Valbuena és Lucho González játszott össze a jobb oldalon, az egy szem támadó, Loic Rémy remekül vette észre a mellette érkező ghánai szélsőt, André Ayew-t, aki a 16-osról ballal a bal alsó sarokba lőtte első BL-gólját. 1–0

Többet támadott ezek után is az OM, a félidő vége előtt viszont betalálhatott volna a Dortmund, de Mats Hummels egy szöglet után 12 méterről, félfordulattal, ha nem sokkal, de fölé lőtt. A játékrész végére átvette a „mezőnyhatalmat" a német gárda, ám fegyelmezetten, olykor kilenc fővel védekezve őrizte előnyét a kikötővárosi csapat.

A második félidő hazai helyzettel indult (Lucho González nem sokkal lőtt mellé az ötösről Rémy beadását követően), majd Steve Mandanda megmutatta, hogy jó kapus: az 50. percben Robert Lewandowski labdát lopott Alou Diarrától, Kevin Grosskreutzhoz passzolt, aki hatalmas helyzetbe hozta középen Mario Götzét – az ifjú reménység egyből lőtt is nyolc méterről, a labda a bal oldali kapufára pattant, onnan pedig egyenesen a kapuvédő ölébe. Mandandának nem sokkal később három veszélyes lövés is elkerülte a kapuját. Hogy a jó kapus és a szerencse közötti összefüggés mellett egy másik futballközhelyet is bedobjunk: a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, a 62. percben ugyanis Hummels egy előreívelt labdát éppen Rémy elé fejelt, a támadó pedig kissé jobbról, 11 méterről a rövid alsóba durrantott. 2–0

Pár perc múlva dőlt el végleg a három pont sorsa, amikor egy már nem éppen elképesztően veszélyes OM-támadás végén az Arsenal ellen is nagyot hibázó Sebastian Kehl látványosan felöklelte Rémyt, a megítélt büntetőt pedig André Ayew a kapu bal oldalába lőtte: 3–0.

A hátralévő időben a németek megmutatták, hogy ők tényleg sohasem adják fel, Mandanda pedig azt, hogy nem véletlenül ő a jelenkor egyik legnagyobb francia kapusa. Hazai részről belefért a végére az is, hogy a csereként beálló Jordan Ayew piros lapot kapjon. A Dortmund többet birtokolta a labdát, pontosabban is passzoltak játékosai, de a futball nem pontozásos sportág, így üres kézzel térhetett haza.