A klasszikusan tiszta fehérben megszokott madridiak – egyik becenevük is ez: blancók – történelmük során nem először játszanak majd pirosban, viszont egy rossz ómen tudatában kell pályára lépniük. Ezt megelőzően ugyanis három alkalommal futballozhattak ilyen színben, és nemcsak győzniük nem sikerült, hanem még gólt sem tudtak szerezni.
Először a KEK (Kupagyőztesek Európa-kupája) 1970–1971-es kiírásában voltak láthatóak a madridiak pirosban, akkor a sorozat negyeddöntőjének első felvonásán Cardiffban a Citynél vendégeskedtek és kaptak ki a walesiektől 1–0-ra. A spanyoloknak az volt a századik fellépésük a nemzetközi kupaporondon, s ennek alkalmából készítettek rendhagyó szerelést, amellyel egyben megtisztelték vendéglátóikat.
A „királyiak" a visszavágón végül kivívták a továbbjutást, tehát a szokatlan dressz részben szerencsét hozott, ezért a holland PSV elleni elődöntő első, szintén idegenbeli találkozóján is abban feszítettek. Az eredmény 0–0 lett, majd Madridban harcolták ki a fináléba kerülést. Az angol Chelsea elleni, Athénban megrendezett, majd megismételt döntőben már nem kacifántoskodtak, és bár mindkét mérkőzésen gólt értek el, végül alulmaradtak.
A szerelés már két éve kallódott a madridi szertárban, amikor 1973 márciusában leporolták és a Dinamo Kijev elleni BEK-mérkőzésen (Bajnokcsapatok Európa kupája) ismét használatba vették. A meccs gól nélkül zárult, és a spanyolok ismét a hazai visszavágón küzdötték ki a továbbjutást.
A madridiak a mostani ötletükkel kapcsolatban arról számoltak be, hogy máris több drukker jelezte vásárlási szándékát. Köztük olyanok, akik a helyszínen szorítanak majd a kedvenceknek – nekik azonban még be kell érniük valamelyik „régi gönccel", tekintve, hogy az árusítás kezdete a klub direkt kérésére egybeesik a mérkőzés napjával.
