A Chelsea alaposan kitömte a Tottenham kapuját

Teljesen döntetlenre állt a két csapat az FA-kupa-mérkőzések históriája alapján, hiszen eddig a Chelsea is, és a Tottenham is négyszer-négyszer tudott nyerni a kettejük találkozóján. Az elődöntő előtt a Chelsea tűnt valamivel esélyesebbnek, de a Tottenham is bízhatott az erejében. Az utóbbi idők kudarcai után az fűthette a Spurst, hogy ebben a bajnoki szezonban nem tudott rajtuk fogást találni a Chelsea.

A meccs úgy kezdődött, hogy tiszta erőből egymásnak ugrottak a játékosok, irgalmatlan iramban terelték a labdát, viszont rendkívül pontatlanul. Gyorsabban futottak, lassabban gondolkodtak a mérkőzés első felében, nem is csoda, hogy csak esetlegesen alakulhattak ki helyzetek. A Tottenhamben Rafael van der Vaart volt a legaktívabb, a Chelsea-nél Drogbát lehetett dicsérni. Egymás hibáiból éltek a csapatok, de a Tottenham próbálkozásaiban valamivel több elképzelést lehetett felfedezni.

A 36. percben aztán Adebayor tört be az alapvonal közelében a Chelsea tizenhatosán belülre, remek középreadását Van der Vaart rosszul fejelte meg, de Lennon lecsapott a labdára, visszatálalt a holland csatár fejére, aki erősen kapura fejelt. Cech már lemaradt, tőle akár be is mehetett volna, de szerencséjére ott állt a gólvonalon John Terry csapatkapitány, aki térddel mentette meg csapatát a biztos góltól.

Aztán a 40. percben is csak egy hajszál hiányzott a Spurs vezetéséhez. Ekkor Van der Vaart távoli ívelését nézték álmélkodva a Chelsea védői, így juthatott el a labda a hét méter környékén ólálkodó Adebayorhoz, aki hosszú lábával belepiszkált a beadásba. A Chelsea elrebeghetett egy hálaimát, mert a Wembley kapufája mentett.

És ahogy az már lenni szokott, a következő helyzet már bement, csakhogy nem a Chelsea, hanem a Tottenham kapujába jutott a labda. Drogba kapott egy hosszú indítást, amelyet a kapunak háttal állva vett le a tizenhatos előterében, majd lefordult Gallas mellől, és irtózatos erővel a rövid felső sarok közelében bombázott a kapuba 15 méterről. Cudiciniek esélye sem volt. 0–1. Ezzel a félidőben vezetett a Chelsea.

A második félidőre úgy tűnt, hogy a Tottenham nem erőlteti magát meg túlságosan, pedig hátrányban volt. Támadt a Chelsea, és egy „nem góllal" növelte az előnyét. A 49. percben egy szöglet után Cudicini hatalmasat védett, a kipattanót az óriási tumultusban Mata rúgta rá 4 méterről, és bár úgy tűnt, hogy a gólvonalon fekvő Assou-Ekotto lábáról jött ki a labda, Martin Atkinson úgy ítélte meg, hogy a labda átjutott a gólvonalon, és a Tottenham-játékosok élénk tiltakozása ellenére megadta a gólt. 0–2. Az ismétlésekből egyértelmű volt, hogy a labda nem volt bent.

Az igazságtalan gól felpaprikázta a Tottenhamet, és az 56. percben már szépített is. Adebayor ugrott ki Parker remek átadásával, begyalogolt a tizenhatoson belülre, ahol ütközött Cechvel, de a szabadon lecsorgó labdára érkezett Gareth Bale, aki a hálóba belsőzött. 1–2.

Támadásban maradt a Tottenham, de igazán nagy helyzetet nem tudott kialakítani, viszont az idő egyre fogyott. A 75. perben érkezett Defoe, de alighogy beállt, a Chelsea növelte az előnyét. Mata indította a 77. percben remekül Ramirest a leshatáron, aki betört a tizenhatoson belülre, és laza bokamozdulattal átemelte a labdát a kifutó Cudicini fölött. 1–3.

Ami ezután következett, az már szinte egy kivégzéssel ért fel a Tottenham számára. A hitüket vesztett Spurs-játékosok asszisztálása mellett előbb Lampard rúgott szenzációs szabadrúgásgólt távolról a 81. percben, majd a legszívesebben már a zuhany alatt ácsorgó védők közelről figyelték, ahogy Malouda a hosszabbítás 3. percében kínossá teszi a különbséget. 1–5.

Jogtalanul megadott gól ide vagy oda, a Chelsea végig jobb volt, és megérdemelten jutott a május 5-i döntőbe.