Hét év Münchenben – Bodnár Zalán jegyzete

Hét éve ül a Bundesliga trónján a Bayern München, úgy tűnik, letaszíthatatlanul. Azt mondják, ennyi idő alatt kicserélődnek a sejtjeink. Hét év alatt általában a legtüzesebb szerelmi kapcsolatok is kihűlnek, hét év alatt szoktak kiégni az emberek a munkahelyükön, és hét év alatt még Brad Pittből is buddhista lesz Tibetben.

A Bayern München viszont csak ül a trónján, mint Krőzus a kincsein.

A német bajnokság rajtja apropóján készített miniinterjúnkban Réthy Béla, a ZDF televíziós csatorna legendás, magyar származású kommentátora is csak finoman meri megfogalmazni, hogy most talán lezárul egy korszak: négy csapatot is bajnokesélyesnek tart, miközben a Bayern igencsak meggyengült (Franck Ribéry, Arjen Robben, Mats Hummels és James Rodríguez is távozott), alig-alig erősített, és ha a kulcsjátékosai esetleg megsérülnek, még az is előfordulhat, hogy nem nyeri meg a bajnokságot.

Fazekas Árpád, a bajorok 1957-es kupagyőztes csapatának magyar kapusa tavaly márciusban azt mondta Uli Hoeness klubelnöknek: „Én a helyetekben megvenném Di Maríát és Bale-t, két ilyen szélsővel minden el lenne intézve, lenne, aki kiszolgálja középen Lewandowskit.”

És hogy milyen igaza volt az akkor 87 esztendős, öt hónappal később elhunyt Fazekas Árpádnak: a Bayern idén nyáron vért izzadt, hogy „Robbéry” távozása után valahogy beszerezzen a piacról két valamirevaló szélsőt. Egyik kiszemeltjük épp Gareth Bale volt, de egyelőre ugyanúgy nem az övék, mint ahogy a kívánságlista másik szereplője, Leroy Sané sem, aki ráadásul hosszú hónapokra kidőlt. Immár ott tartunk, hogy a Bayern Münchennél Ivan Perisic érkezését várták úgy, mint a Messiásét.

Eközben a Dortmund nagyszerűen erősített, a Leverkusennek csodatinijei vannak, a rendkívüli tudatossággal felépített Leipzig évről évre egyre közelebb kerül az aranyéremhez (a Werderrel 2004-ben győztes Lisztes Krisztián után szívesen látnánk újra magyar Bundesliga-bajnokot Gulácsi Péter – és Willi Orbán – személyében).

Örökké semmi sem tart, és mikor jöjjön el a korszakváltás, ha nem most?

A hétéves egyeduralom egyedülálló a Bundesligában, még megközelítőleg sem volt hasonlóan hosszú széria. A Bayern elsőségét talán már saját szurkolói is unják. Az érzékek ennyi idő után eltompulhatnak, a sikeréhség csökkenhet.

Hét év alatt kicserélődnek a sejtek, kihűlnek a szerelmek – és a bajnokcsapatokat letaszítják a trónról. Gondolta ezt tavaly ilyenkor az Inter, a Napoli, a Roma és a Milan, majd a Juventus sorozatban nyolcadszor is megnyerte az olasz bajnokságot, 11 pontos előnnyel.

Szóval én azért még mindig nem mernék fogadni a Bayern ellen…