KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN 2020.03.28 19:53 Frissítve: 2020.04.08 21:22

All or Nothing: ennyit b.zdmegelni még nem láttuk Guardiolát, de nem csak ettől érdekes

Sorozatkritika és ajánló – otthon maradáshoz, 2. rész: ezúttal Pep Guardiola rekordhalmozó, ám Bajnokok Ligája-serleg nélkül maradó 2017–2018-as Manchester Cityjével a főszerepben. „Ok, guys, let's go!”

 

A Manchester City a 100 pontos álomhatárt elérve lett bajnok az All or Nothing bemutatott évadában (Fotó: AFP)
 
1. rész: Mindegy, van-e munka, pénz, csak az igaz szerelem: futball legyen!

Az Amazon Prime All or Nothing (Mindent vagy semmit) című sorozata eredetileg az amerikai futballra, az NFL-re fókuszált. Aztán 2016 környékén jött az ötlet, még inkább nyitnának az európai piac felé is. Kihasználva, hogy az európai labdarúgás is évről évre egyre népszerűbb a tengerentúlon, már csak egy topcsapatot kellett találniuk az öreg kontinensen. 2017-re megtalálták, s lapértesülések szerint mintegy 10 millió fontot fizettek ki a Manchester Citynek, hogy aztán operatőreik szinte mindenhová követhessék a csapatot és a játékosokat. Szinte.

Őszintén megvallva már a Sunderland 'Til I Die óta vártam a remek alkalmat, hogy végignézhessem a sorozatot, amelyet sok helyütt úgy jellemeztek a nemzetközi sajtóban, mint Pep Guardiola futballfilozófiájának egyik legjobb bemutatója. A koronavírus miatt kialakult helyzet pedig megteremtette a – nem túl remek, de mégis – kínálkozó alkalmat. A sorozat végére érve talán a legfontosabb konkúzió: az All or Nothing: Manchester City képtelen volt tizedannyi érzelmet is kiváltani, mint tette azt a Sunderland másodosztályú bukdácsolását bemutató Netflix-sorozat. Ennek ellenére kicsit sem bánom a rászánt időt, mert mint futballkori „lelet”, mint valóban Guardiola munkásságát, eszközeit (no vélhetően közel sem a legféltettebb titkait); illetve egy City-méretű gigantikus klub alapvető működését bemutató sorozat – abszolút rendben van.

Az egyik legfőbb ok, amiért az ember kevésbé vonódik be, mint a már említett, pár napja bemutatott Sundeland 'Till I Die esetében, az Amazon és a producerek megközelítésében rejlik. Az All or Nothing sokkal klasszikusabb dokumentumfilm, nincs összevágott realityérzet, és nem is kap el annyira az események sodrása. A jelenetek közti átkötésben sokkal nagyobb szerepet kap a narrátor. Nem véletlen egyébként, hogy már a főcímben is ott virít Ben Kingsley neve.

A sorozat a City 2017–2018-as, több PL-csúcsot is átíró idényét mutatja be. Ám a fő tét nem a Premier League-győzelem, nem is a hazai kupasiker, hanem a Bajnokok Ligája megnyerése. Mondani sem kell, ezek után a legfőbb drámát is az az epizód hozza, amelyben a Liverpoollal mérkőznek meg a BL-negyeddöntőjében. S itt nem csak a pályán történtekre kell gondolni. Szinte leírhatatlan, s ezért is jó, hogy a sorozat láthatóvá teszi, milyen hangulat fogadta a Cityt az Anfielden. Maradjunk annyiban, nem épp barátságos a Liverpool-drukkerek reakciója, ahogy a manchesteriek busza megérkezik a stadion környékére.

Összességében is talán a Manchester City–Liverpool párharcok (jut belőle négy is a sorozatba) lepik meg az embert a legjobban. Meghökkentő 2020-ból visszanézni és látni, néhány év, de akár néhány hónap alatt is mekkorát fordulhat az élet a futballban. Az említett 2017-es Manchester City szenzációsan rajtolt a Premier League-ben, s ma már szinte elképzelhetetlen módon gázolt át az őszi bajnokin a Liverpoolon is. Aztán tavasszal jött a feketeleves...

Az Etihad Stadium (Fotó: AFP)

A sorozat hatalmas értéke, hogy újra és újra láthatjuk Guardiolát az öltözőben beszédeket tartani. Meccs előtt, félidőben, meccs után. A győzelmek kevésbé érdekesek – bár a gyermeki örömmel tomboló profi labdarúgók látványának is megvan a varázsa... Az érdekesebb pillanatokat a döntetleneket és a nagy ritkán becsúszó vereségeket követő reakciók rejtik. A sorozatban nem egyszer Guardiola is megjegyzi, ő maga is kíváncsi lesz, mit vált ki belőle az elkerülhetetlenül megérkező vereség, s aztán, hogy tudja majd kezelni a stáb és a játékosok előtt. Maradjunk annyiban, a hivatalos megjelenésein többnyire kifinomult úrnak bizonyuló menedzserből is előrobban néhány kevésbé kifinomult szóösszetétel (ékes példa a Wigan elleni FA-kupa-mérkőzés néhány öltözői jelenete), s amikor az angol nyelv lehetőségei erre szűkösek, hát teszi ezt spanyolul vagy katalánul.

„Utálhattok egész nyugodtan. Néhányan talán jobban is játszotok, ha mérgesek vagytok rám. Nektek kell barátoknak lennetek! Nektek, csapattársaknak! Hogy velem milyen a viszony? Nem számít! A pályán egymásért kell megtennetek mindent! Egymásért vállaljátok a felelősséget! Egymásért akarjatok győzni, ne értem!” – fakad ki az idény második döntetlenje után.

Felelősség…

Felelősség és bátorság. Talán ez a két legfontosabb szó Guardiola filozófiájában. No meg persze a passz, a passz és a passz. Beszédeiből hamar kitűnik, utál veszíteni, de még mindig könnyebben elviseli az időnként be-becsúszó pont nélküli mérkőzéseket, mint azt, ha csapata stílustalanul, összeszedetlenül futballozik.

Pep Guardiola taktikai érzéke újra és újra bebizonyosodk az All or Nothingban (Fotó: AFP)


Az All or Nothing nem ad választ arra a kérdésre, hogy tényleg Pep Guardiola-e a világ legjobb edzője. De annyit azért látunk belőle, hogy megalapozottan jelenthessük ki: nem véletlenül irányíthatta a világ legjobb csapatait (és játékosait) eddigi karrierje során. A helyzetek lélektanához és a taktikához is mesteri érzéke van. S miközben újra és újra az erőltetett karácsonyi menet miatt reklamál, ő az, aki pont egy pillanatra sem áll meg. 

Mindegy, hogy kimért taktikai értekezlet, vagy egy f*ckoktól hemzsegő indulatos félidei beszéd, egy dolog biztos, Guardiola utolsó négy szava: „Ok guys, let's go!”

Napokkal később is megmosolyogtató felidézni a jelenetet, amikor az egyik mérkőzés félidejében, már a pályára induló játékosok közül néhány utolsó mondatra magához és a mágnestáblához hívja Kevin De Bruynét. Néhány kézmozdulattal bemutatja, hol szabadulhat fel terület, hová mozogjon az első félidei tapasztalatok alapján – az eredmény: a 49. percben akkora gólt vág a belga, mint a ház. Igen, pont abból a zónából, ahonnan azt Guardiola mutatta neki pár pillanattal korábban. „Ezt hívják edzőnek” – vágta rá az egyik Nemzeti Sportos kollégám, amikor megemlítettem neki a momentumot.

S maradjunk annyiban, a nyolc epizód alatt nem ez az egyetlen húzás a katalántól, amelyik „ül”. Persze nem minden. Ennek ékes példája a Liverpool elleni BL-párharc, és a két mérkőzés közti hazai találkozó a Manchester United ellen.

Szintén izgalmas látni, hogyan reagál egy ekkora klub a sérülésekre, főleg, amikor a nyár egyik legfontosabb szerzeménye dől ki egyből az évad elején. Izgalmas látni, miként lesz szinte családtag a gyúróból, vagy épp Brendonból, a szertárosból, aki tényleg, de tényleg minden mókában szívesen vesz részt – és jósnak sem utolsó, derül ki a BL-nyolcaddöntő párosításakor.

 
Izgalmas lenne látni, hogy mennek végbe az átigazolások, csak épp ezek a pillanatok azok, amelyek meglepően feszesre vannak vágva. Persze a többség nem azért ül le megnézni egy epizódot, hogy most aztán minden szerződési titok kiderüljön, de... De talán többet érdemelne a kiválasztási folyamat, a tárgyalások előkészítése és a játékosok, menedzserek megkeresése is, mint amennyit végeredményben kapunk. Kis túlzással az egyik pillanatban még Virgil van Dijket emlegetik, aztán az öltözőben hirtelen megjelenik Aymeric Laporte.

...És jó látni, hogy az azóta a Citytől már elköszönt Vincent Kompany akár sérülten is, a pálya széléről, vagy épp az edzőközpont falain túl, hogy képes szervezni a csapat életét. S meghökkentő hallani, miközben újra és újra a minden szempontból impozánssá lett City-központot látjuk, hogy ő még úgy érkezett a klubhoz „nem volt rendes ajtó a vécéken.” Bár sajnálni ettől még pont nem fogjuk.

Jókat lehet derülni, főleg az idény elején szerződtetett, s mókamester mivoltát sérülten sem elvesztő Benjamin Mendy magánakcióit látva. Miként az is kiderül, John Stones sem feltétlen halvérű, szürke kisegér, mint ahogyan az egy-egy meccsutáni interjújából tűnne. 

S néha megrendítő is tud lenni a sorozat, csak az ifjú Olekszandr Zincsenkónak kell beszélnie az ukrán-orosz háborúról. A bekk a Sahtar Doneckben lett profi, majd játszott Oroszországban is a válság idején, szóval kellően hiteles. S ugyanilyen pillanatokat hoz, mikor David Silva mesél a 25. hétre született kisfia egészségéért folytatott küzdelemről. A történtek egyébként ismét csak Guardiola egyik nagy öltözői pillanatához vezetnek.

Ha valaki Manchester City-drukker, alighanem a világ legjobb sorozatának fogja tartani az All or Nothing klubról készült szezonját. Ha valaki nem? Szerencsére sorolhatjuk még egy darabig az utóbbi időkben megjelent, a futballcsapatok életét közelebbről is bemutató filmeket és sorozatokat. Az All or Nothing egy sok szempontból izgalmas és jól sikerült darab ezek közül, de nem fog a tévénézők százezreiből City-drukkert csinálni, ez biztos.

Amitől igazán izgalmas, az Pep Guardiola – nem véletlenül ő a főszereplő.

2020.05.25 12:01:21

Angol labdarúgás GALAMBOS DÁNIEL (KÉPES SPORT)

„Hét-nyolc évesen csatárt játszottam, és mindig Michael Owennek képzeltem magam.”

2020.05.26 14:38:31

Angol labdarúgás NAGY PÉTER

Szálas Zoltán az angol futballisták különleges étrendjéről, a Premier League-ben megszokott menetrendről és a gyökeresen megváltozott körülményekről.

2020.05.18 22:55:07

Angol labdarúgás DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. A rászakadt jólét és luxus torzíthatja az egyéniségét.

2020.05.09 11:13:39

Angol labdarúgás GALAMBOS DÁNIEL (Képes Sport)

A Liverpoollal megnyerte a BL-t és a klubvilágbajnokságot, alanyi jogon az Afrika legjobbjának járó díjat.

2020.05.08 23:22:52

Angol labdarúgás SZELI MÁTYÁS

NS-VÉLEMÉNY. Elegendő indok-e, hogy cirkusz kell a négy fal közé zárt, egyre fáradó népnek?