A PL legjobbjai (12.): a Manchester City évtizedes mágusa, David Silva

Az idő 2010. június 30., szerda. A nap, amikor a Manchester City történelme végleg megváltozott: hosszas valenciai tárgyalások után az angol csapat bejelentette, 30 millió euróért megszerezte a 24 éves David Silvát.

Tíz év telt el a szerződtetése óta, s manapság már könnyű sorsfordító üzletről beszélni. Akkoriban azonban özönlöttek a manchesteri kékekhez a jobbnál jobb futballisták, Silva is a projekt részeként érkezett. A spanyollal együtt mutatták be Alekszandar Kolarovot, Jérome Boatenget, Yaya Tourét, és azon a nyáron érkezett Edin Dzeko és James Milner is.

Silva hirtelen teljesen új közegben találta magát, olyan játszótársakkal, akik nemhogy vele, de még egymással sem nagyon rúgták a labdát. A Citynek össze kellett szoknia, a tehetséges spanyolnak időre volt szüksége, hogy megszokja új csapattársait és a Premier League légkörét. Azonban tudjuk, hogy milyen a média és a szurkolótábor hozzáállása: „Nincs kifogás, az a dolgod, hogy futballozz, ha már ennyi pénzért megvettek!”

Az első hetek után az angol sajtó nem volt elájulva a támadó középpályástól, akinek a nyelvvel is akadtak gondjai. Habár beletelt néhány hónapba, David Silva végül csak megtalálta önmagát Manchesterben, s a tíz év alatt folyamatosan tartotta is a saját szintjét, azaz a világklasszis szintet.

De miben is volt jó igazán David Silva? Mivel tudta hozzásegíteni a Manchester Cityt négy bajnoki címhez az elmúlt évtizedben? Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, először a Man. City átigazolási politikáját is meg kell dicsérnünk. Noha sokszor „esztelen költekezésnek” tűnhet, amit Manszur sejkék művelnek, a 2010-es évek elején remekül meghatározták a Manchester City magját: Kompany, Zabaleta, Clichy, Yaya Touré, David Silva, Dzeko, Agüero éveken át jelentette az alapot a gárdának. Ha csak a középpályára koncentrálunk, akkor azt vehetjük észre, hogy Silvának olyan társai voltak, akik nem csak rutinosabban mozogtak az angol pontvadászatban, de alkalmasabb testalkattal is bírtak a kemény fizikumú futballra. Yaya Tourét senkinek sem kell bemutatni. Tizenhatostól tizenhatosig robotolt, a játékot is remekül szervezte, ráadásul a bombagólokkal sem maradt adós. James Milner nevét nem éppen a legkiemelkedőbb labdarúgókkal azonosítjuk, ugyanakkor ő volt a City „Jolly Jokere”. Ha kellett, belül, ha kellett, a szélen játszott, s fel alá rohangált a pályán. Gareth Barry és Nigel de Jong is nagy melós volt, mind a ketten megbízható teljesítményt nyújtottak, ők végezték el a piszkos munkát.

Így, hogy felelevenítettük, kikkel is játszhatott együtt a művész, már megérthetjük, miért is volt nélkülözhetetlen a Cityben. Míg a többiek daráltak, labdát szereztek és robotoltak, addig ez a 170 centis játékos olyan szinten kontrollálta és irányította a játékot az Etihadban, mint korábban senki. Bár a sprintsebessége közel sem volt olyan, mint Sanénak vagy Sterlingnek, villámgyors lépteivel és labdavezetésével szinte senki sem volt képes arra, hogy elvegye tőle a labdát.

Ahogyan arról szó esett, az első idényében még nem pörgött százszázalékosan, a másodikban viszont kirobbanthatatlanná vált Roberto Mancini csapatából. A 2011–2012-es kiírásban Silva hat gólt szerzett és 17 gólpasszt adott, természetesen a Premier League asszisztkirályi címét is megkapta. Persze nem csak egyénileg vált különlegessé számára az az idény, a Manchester City ugyanis olyan történelmi győzelmeket aratott, mint a Manchester United 6–1-es lemészárlása idegenben, vagy a Queen's Park Rangers elleni, a ráadásban kisajtolt 3–2-es siker, amivel 44 év után ünnepelhetett ismét bajnoki címet – David Silva az egyenlítő gólnál szögletből adott gólpasszt.

Teltek, múltak az évek. Az edzők és a játékosok cserélődtek Silva körül. Roberto Mancini után jött Manuel Pellegrini, akinek az irányítása alatt ugyanolyan meghatározó futballistája volt a Citynek, mint korábban. Két évvel az első bajnoki trófea megnyerése után, 2014-ben ismét a manchesteri alakulat ülhetett fel a Premier League trónjára – valószínűleg sokan emlékeznek a Liverpool és a Man. City versenyfutására, melynek végén Steven Gerrard egyéni hibája döntőnek bizonyult. Ugyan a 2014–2015-ös kiírásban a Chelsea-t nem lehetett utolérni, Silva ebben az időszakban gólveszélyesebb volt, mint előtte bármikor. Premier League-karrierje során először – s, mint később kiderült, utoljára – több gólt szerzett, mint gólpasszt: 12-szer volt eredményes, 11-szer szolgálta ki a társakat.

A tízéves manchesteri karrierje során 60 gólt szerzett az angol élvonalban. Igaz, elsősorban a játékszervezésben és az előkészítésben jeleskedett, amikor Silva gólt lőtt, akkor mindenkinek elállt a lélegzete. Tekintsük meg rögtön az első Premier League-gólját, amelyet még 2010 októberében a Blackpool ellen szerzett.

A City jött szabadrúgással a tizenhatos jobb oldaláról. A labda mögé Milner állt, a hazaiak közül mindenki éles beadásra számított. Silva is ott ólálkodott, aztán lassan elindult befelé, még valamit mutogatott is a belsőknek – spanyol szappanoperákat megalázó színjáték. Milner hirtelen legurította a labdát Silvának, a blackpooli védelem megzavarodott. Stephen Crainey a kéttagú sorfalból kirohant a befelé induló Silvára, gyorsan a spanyol elé állt, azonban mire feleszmélt, egy lövőcsellel már be is lett ültetve a hintába. A sorfal másik tagja, David Vaughan érezte, hogy baj van, ezért ő is megpróbálta levadászni a „kisembert”. Ő már határozottabb módszerrel szerelt volna – egy jó méteres csúszást mutatott be – Silva azonban nem ijedt meg, egy újabb „kamulövést” mutatott be, így egy másodperc alatt két embert küldött el ugyanazzal a trükkel. Még egyet tolt befelé, majd higgadtan tekert a kapu jobb oldalába – történt mindez a 90. perc után, 2–2-es állásnál.

Egy kicsit ugrunk az időben, 2014-ben a West Ham United otthonában – akkor még az Upton Parkban – varázsolt a karmester. A Citynek nem ment a játék a Sam Allardyce-féle antifutballt bemutató WHU ellen. A 75. percben 2–0-ra vezettek a londoniak. Mi történik ilyenkor általában? Azok a világklasszis játékosok, akik remekül bánnak a labdával, mérgesek lesznek. David Silvának is elfogyott a türelme, így ezúttal már nem csak a passz lehetőségét kereste. „Megoldom én ezt egyedül” – gondolta magában. Ismételten a jobb oldalon tűnt fel, s befelé húzott. Silva soha nem trükközött igazán, nem mutatott biciklicseleket vagy ruletteket. Azonban ha valaki, akkor ő képes olyan hitelesen eladni egy lövőcselt, mint Messi. Mark Noble nem jelentett neki gondot, amint megfordult, az első lépésből ott is hagyta. Ezt követően egy utat látott a kapu felé, ami két játékos között vezetett. Silva egy csellel egyszerre verte át Alex Songot és Stewart Downingot, majd egy utolsó labdaérintés után óriási gólt akasztott Adrián kapujába.

A spanyol klasszis soha nem volt olyan gyors és gólerős, mint Lionel Messi, a két gól láttán érthető, miért is mondta azt korábban Mario Balotelli, hogy David Silva a komótosabb verziója az FC Barcelona ászának.

Ha már Katalónia! Mennyi Barca-szurkolótól lehetett hallani, hogy Silva tökéletesen beleillene csapatuk játékrendszerébe. Nos, ha közvetlenül ezt nem is élhették át a katalán szimpatizánsok, egy kicsit elmosolyodhattak, amikor Pep Guardiola aláírt a Manchester Cityhez. Mindenki tudta, hogy a spanyol menedzser imádja az olyan mágusokat, mint Silva. Guardiola irányítása alatt már teljesen más játékosok futballoztak a City középpályáján – leginkább Fernandinho és De Bruyne helyettesítette Yaya Tourét és egykori társait. Míg Fernandinho – manapság Rodri – a védekezésben és a labdakihozatalban vállalt nagy szerepet, addig De Bruyne és David Silva vígan kiszolgálhatta Agüerókat a támadóharmadban. Guardiola olyan brutálisan erős középpályát rakott össze, amelyben a játékosok egymás válláról vették le a terhet, s mindenki abban tevékenykedhetett, amiben a legjobb volt. Ez egyértelműen a 2017–2018-as idényben csúcsosodott ki, amikor a Manchester City rekordot jelentő 100 ponttal hódította el a Premier League-serleget. Silva és De Bruyne között jól működött a „munkamegosztás”, előbbi kilenc gólt és tizenegy gólpasszt, utóbbi nyolc találatot és tizenhat asszisztot tett be a közösbe.

A következő idényben a hihetetlenül erős és mély keret képes volt megvédeni a címét, azonban az idő múlásával a Citynél elkezdtek gondolkozni Silva pótlásán. A spanyol nem is árult zsákbamacskát, már évekkel korábban kijelentette, nem Manchesterben fog visszavonulni. De Bruyne fokozatosan a világ legdominánsabb középpályássá vált, így a reflektorfény is sokszor a belga klasszis zsenialitására összpontosult a sportmédiában. Bernardo Silva is évről évre egyre több lehetősséget kap Guardiolánál, nem is beszélve Phil Fodenről, akiben egyértelműen David Silva utódját látja a spanyol szakember.

A mögöttünk hagyott szezonban Silva utolsó tánca is véget ért Manchesterben, s bár az angol bajnokságot nem sikerült sorozatban harmadszor is behúzni, nagyobb fájdalma lehet, hogy a Bajnokok Ligája-serleget soha nem emelhette a magasba. Ennek ellenére 10 év, 14 trófea, 436 mérkőzés, 77 gól és 140 gólpassz után megérdemelten kap szobrot szeretett klubjától, így nemcsak a Manchester City-szurkolók szívében, hanem az Etihad Stadium előtt is örökre ott maradhat.