Dallasban is nyert a Jazz, már tizenötnél jár a Toronto

Vágólapra másolva!
2020.02.11. 10:09
null
Már tizenötnél jár a Toronto Raptors (Fotó: Getty Images)
Sorozatban harmadik fontos meccsét húzta be a Utah az észak-amerikai profi kosárliga (NBA) alapszakaszában, Donovan Mitchellék ezúttal Dallasban arattak győzelmet – közben a Raptors továbbra is megállíthatatlan, zsinórban tizenötödik sikerét könyvelhette el. Spencer Dinwiddie döntött Indianában, 23 pontos hátrányból állt fel a Denver,  nem hibázott a Lakers, javított a Heat, míg a listavezető Milwaukee Giannis Antetokounmpo nélkül is nyerni tudott.

 

Detroit Pistons–Charlotte Hornets 76–87

A Hornets volt kevésbé rossz. Mindkét csapat gyenge állománnyal, szörnyű formában és különösebb motiváció nélkül lépett pályára, úgyhogy nem várhattunk színvonalas csatát és nem is lett az – meglehetősen gyenge meccs volt ez, ahol a Charlotte egy fokkal kevésbé volt rossz, így nyerni tudott. Jónak ettől függetlenül a vendégeket sem nevezhetjük a 37.5 százalékos mezőnymutatójukkal és a 25 százalékos triplázásukkal, vagy éppen az elvesztett lepattanózásukkal, de a Detroit még gyengébben dobott (35 százalék mezőnyből, 20 százalék), ráadásul 21 labdát is eladott mellé – a hazaiaknál csak Thon Maker lépte túl (épphogy) a tízpontos határt, a vendégeknél azért Bridges, Monk, vagy éppen a dupla-duplázó Graham részéről érkezett néhány szép játék. Ez elég is volt ahhoz, hogy a Hornets végig vezessen, a Detroit egy pillanatig sem volt előnyben, a vendégek fórja pedig rúgott már 18 pontra is - igaz, a Pistonsvisszajött ebből kettőre a harmadik negyedben, de itt egy-két jó dobással ismét meglógott és többet már nem ingott meg a Hornets. Így a két csapat között fél meccsre csökkent a távolság a tabellán, ott még a Detroit jár előrébb...

A Pistons legjobb dobói:Maker 12, Wood 10/3, Brown 10, Morris 10/3
A Hornets legjobb dobói:Bridges 18/6, Monk 17/6, Graham 14/3

Indiana Pacers–Brooklyn Nets 105–106

Dinwiddie-é lett az utolsó szó. Izgalmas mérkőzést vívtak a felek, ahol az első félidőben még inkább a Brooklyn akarata érvényesült, aztán a harmadik negyed végére már a Pacers volt előnyben és abszolút kiélezett végjátékhoz érkeztünk meg. Az utolsó perc négypontos Indy-előnnyel indult, de Joe Harris egy duplával, majd egy nagy triplával fordított, ám Domantas Sabonis erre még válaszolt és a Netsnek tíz másodperce maradt arra, hogy egypontos hátrányból mégis megnyerje a találkozót. Itt jött az egyébként rengeteget hibázó Spencer Dinwiddie, aki 3/14-es mezőnymutatóval és 0/7 triplával a „zsákjában” vállalta el a mindent eldöntő dobást, egy nehéz, visszalépős középtávolit, amit azonban könyörtelenül elsüllyesztett öt másodperccel az órán – ez volt a győztes kosár, a Pacersnek igazi válaszra már nem maradt ideje. Dinwiddie végül a rengeteg büntetőjével így is eljutott 21 pontig, kiosztott 11 gólpasszt is, de a mesterműve mindenképpen ez a győztes dobás volt, bár tegyük hozzá, hogy a teljes meccset nézve bőven volt segítsége: a kilenc pályára lépő vendégjátékos közül nyolcan is elérték a tízpontos határt, abszolút kollektív csapatmunkával hozták ezt a nagyon fontos idegenbeli győzelmet.

Ez most már kezd sok lenni. Zsinórban hatodik vereségét szenvedte el az Indiana, ilyen mély gödörben pedig utoljára 2017 februárjában, három évvel ezelőtt volt a csapat – sőt, a sorozatban öt hazai vereség még ritkább, ilyenre legutóbb 2008-ban volt példa a csapatnál. Ez is jelzi, hogy baj van, pedig az eredetileg kitalált kezdőötös most először állhatott rendelkezésre a szezon során, de van még mit dolgozni rajta – így is minden esélyük megvolt egyébként a sikerre, a végén viszont Oladipo elrontott egy clutch dobást, védekezésben pedig gyakorlatilag a Nets egyik játékát sem tudták megfogni a hajrában. Most már azért nyílik az olló köztük és a keleti élmezőny között,bár hátrafelé még mindig nem nagyon kell tekintgetniük (éppen a Brooklyn van mögöttük hat meccsel), de a saját játékukat igenis össze kell rakniuk – az All-Star előtt még egy Bucks elleni hazai vár rájuk, úgyhogy leginkább a szünetben kell rendezniük a soraikat. Egy dolgot még ki kell emelnünk: a vereségszéria kicsit sem Domantas Sabonison múlik, ő most is tripla-duplázott (23 pont, 10 lepattanó, 11 gólpassz, 11/15 mezőnyből), clutch helyzetben is betalált, a hat vereség alatt pedig 20 pontot, 11 lepattanót és 6 gólpasszt átlagol 60 százalék feletti mezőnymutatóval...

A Pacers legjobb dobói:Sabonis 23, Warren 19, Turner 15/6
A Nets legjobb dobói:Dinwiddie 21, Harris 15/12, Prince 14/9

Orlando Magic–Atlanta Hawks 135–126

Felpörgött a Magic. Nem a pontháborús győzelmekről és az elsöprő támadójátékról híres az Orlando, ráadásul kilencből nyolc, otthon pedig sorozatban öt vereségből érkezett meg erre a meccsre, de a Hawks fáradtságát kihasználva alaposan belőtte magát a társaság. A 22 pontos első negyed után abszolút felpörgött a gárda, a másodikban már 34-et szórt, majd a fordulás után még rá tudott tenni egy lapáttal: 79 pontot szerzett ezt követően, a negyedik negyedben 42-t, ez utóbbi pedig szezoncsúcsnak számít – így aztán a győzelem magától értetődő, az idény során ugyanis 7-0-ra állnak, ha elérik a 120 dobott pontot. Egyénileg többen is remekeltek, Aaron Gordon (26 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz), Nik Vucsevics (24 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz, 4/6 tripla), Evan Fournier (22 pont, 9/17 mezőnyből), Terrence Ross (21 pont, 5/10 tripla), vagy Markelle Fultz (13 pont, 8 gólpassz, 3 szerzett, 0 eladott labda) is nagyszerűen tette a dolgát, úgyhogy csapatszinten is 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 47 százalékkal bevert 18 triplával és 33 gólpasszal zártak, nagyon működött a gépezet. A negyedik negyedben már abszolút dominálni tudott az együttes, ott két nagyobb rohamot is intézett, amellyel megtörte az Atlantát, így végül a szerzett pontokat és a bedobott triplákat tekintve is új szezoncsúccsal, a közönséget kiszolgálva aratott győzelmet.

„Térden járt” a Hawks. Egy dupla hosszabbításos meccs másnapján, back-to-back pályára lépni finoman szólva is fárasztó feladat, ez pedig a negyedik negyedben már nagyon látszott az Atlantán, bár addig becsülettel tartották magukat a vendégek, sőt, még vezetni is tudtak. Trae Young (29 pont, 9 gólpassz) és John Collins (22 pont, 8 lepattanó) most is erős tartóoszlopnak bizonyult, Clint Capelára ugyan még mindig nem számíthattak, de a padról Dewayne Dedmon 14 ponttal és 9 lepattanóval, Jeff Teague pedig 11 gólpasszal segített be, volt tartásuk, ám a végére egyszerűen elfáradtak, teljesen érthető okból – két 11–0-s rohamot is intézett az Orlando, ahhoz pedig már nem volt elég erejük Youngéknak, hogy válaszolni tudjanak. Kritika nem érheti őket, tették, amit tudtak, ez most ennyire volt elég – következőleg Clevelandben nyerniük kell és ha megteszik, akkor elmondhatják magukról, hogy az All-Star előtti heteket úgy hozták le, ahogy kellett.

A Magic legjobb dobói:Gordon 26/6, Vucsevics 24/12, Fournier 22/9
A Hawks legjobb dobói:Young 29/9, Collins 22/3, Dedmon 14/6

Toronto Raptors–Minnesota Timberwolves 137–126

Most Anunoby lépett elő. Kyle Lowry visszatérhetett, Serge Ibaka viszont betegség miatt nem lépett pályára a Raptorsnál, úgyhogy ismét kellett az extra a kiegészítőktől, ezt pedig ezúttal OG Anunoby szállította: a kiscsatár gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a meccset, 25 ponttal és 12 lepattanóval egyaránt karriercsúcsokat termelt és elévülhetetlen érdemei voltak a sikerben. Nick Nurse vezetőedző és a társak is dicsérték a játékát, döntéshozatalát, de persze nem egyedül ő volt jó: Pascal Siakam 34 pontot és 6/8 triplát bombázott be, a visszatérő Lowry 27 ponttal és 11 gólpasszal zárt, a kezdőbe kerülő Rondae Hollis-Jefferson 21 pontos szezoncsúcsot szórt, ehhez képest Fred VanVleet 16 pontja és 7 gólpassza már semmi – a kezdőötös 123 (!) pontot tett fel a táblára, finoman szólva is gálázott ez a sor. A cserepadról így nem is nagyon kellett segítség, a szorosabb első félidő után a harmadik negyedben tíz pont feletti előnybe kerültek, majd amikor visszazárkózott a Minny, akkor futottak egy 12–3-at és ezzel már eldöntötték a küzdelmet – ugyan sok labdát adtak el és nem a védekezés volt az erősségük, de így is hozták sorozatban 15. győzelmüket, elképesztő szériában vannak.

Russell bemutatkozott. Első meccsét játszotta a Minnesota mezében a nemrég megszerzett D'Angelo Russell, aki a vereség ellenére jól érezte magát új társaival: 22 pontot szórt 4/5 triplával, bár 5 gólpasszára 6 eladott labda jutott. A dobást tekintve a Minny sem volt rossz, de még a Torontónál is több labdát adtak el a hazaiak (23-20) és 35 pontot kaptak leindításból, ez abszolút döntő faktornak bizonyult – 60–38-ra kikaptak a festékben és voltak már 19 pontos hátrányban is. Egyszer ugyan feljöttek még, próbálták izgalmassá tenni a végét, de a rengeteg eladott labda és a harmatos védekezés miatt ezúttal nem tudták megismételni a Clippers elleni teljesítményüket, így újabb vereséget szenvedtek – a szezon végéig nagyjából Russell minél tökéletesebb beépítése lehet a céljuk.

A Raptors legjobb dobói:Siakam 34/18, Lowry 27/12, Anunoby 25/9
A Timberwolves legjobb dobói:Towns 23/9, Russell 22/12, Hernangomez 15/6, Beasley 15/6, Culver 15/6

Milwaukee Bucks–Sacramento Kings 123–111

Csak a végén nyert a Milwaukee. Ebben a szezonban már az is nagy szó, ha valakit nem simán ver meg a Bucks, hanem a végéig partiban tud lenni, de bár most ez történt, a helyzetet árnyalja, hogy Giannis Antetokounmpo nem játszott gyermeke születése miatt. A rajtnál ez még nem is érződött a hazaiakon, a nagy formában kezdő társaság 14 ponttal nyerte meg az első negyedet, de aztán hamar visszaütött a Kings, amely a nagyszünetben már vezetni tudott és egészen a záró etapig kellett várni arra, hogy visszavegye az irányítást Mike Budenholzer csapata. Ott viszont ezt megtette, Eric Bledsoe egymás után két triplával felpörgette csapatát és a Kings egy-két hibája rögtön egy 13–0-s Bucks-futást eredményezett, így a semmiből hirtelen közte tíz lett a hazaiak javára, akik ezt innentől kényelmesen beosztották -–35–21-re nyerték a negyedet és ezt a győzelmet is kipipálhatták. A ligaelsőnél Khris Middleton (28 pont, 11 lepattanó, 8 gólpassz) és Bledsoe (28 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz) mindenképpen kiemelendő, de Brook Lopez is beszórt húsz pontot, a többiek is hozzátettek, úgyhogy nem jelentett nekik gondot Antetokounmpo hiánya – érdekesség, hogy a szezon során 5–0-ra állnak akkor, amikor nem játszik az MVP.

A Bucks ellen tökéletesen kell játszani. Nagy panasz nem lehetett a Kings estéjére, de Luke Walton vezetőedző szerint ahhoz, hogy valaki ebben a csarnokban nyerjen, még ennyit sem lehet hibázni: a meccs elején ki nem kényszerített eladott labdákat vétettek, a negyedik negyed elején pedig egymás után öt dobást hagytak ki, már ezek sem férnek bele Milwaukee-ban. Egyébként öten is eljutottak náluk legalább 15 pontig és a legvégéig próbáltak kapaszkodni, az egész meccs folyamán látótávolságon belül tudtak maradni, de ez most nem bizonyult elégnek – jó formában érkeztek, de a Bucks ellen saját maguk legjobbjára lett volna szükség, amit nem tudtak szállítani.

A Bucks legjobb dobói:Middleton 28/12, Bledsoe 28/9, B. Lopez 20/6
A Kings legjobb dobói:Barnes 23/15, Fox 17/6, Bjelica 16/6, Bogdanovics 16/6

Dallas Mavericks–Utah Jazz 119–123

Most már beindult a Jazz. A váratlan vereségsorozat a múlté, sorozatban három fontos meccset nyert meg a Utah, ráadásul most egy back-to-back második felén, idegenben, ami tovább növeli az értékét. Összességében nem is lehetett kérdés, hogy melyik a jobb csapat, a vendégek az első félidőben szétszedték a Dallast, 60 százalék felett dobtak mezőnyből és 21 pontos előnyt építettek ki a nagyszünetig, nem voltak egy súlycsoportban a felek – aztán a fordulás után kicsit fáradt a gárda, illetve a padról 25 pontot, valamint 8 gólpasszt jegyző, parádézó Jordan Clarkson ki is pontozódott, úgyhogy jóval szorosabb lett a helyzet. A hajrában azonban Donovan Mitchell, illetve az előző esti győztes dobást elsüllyesztő Bojan Bogdanovic is clutch kosarakat küldött a gyűrűbe, így éppen eleget őriztek meg az előnyükből ahhoz, hogy hozzák a győzelmet – ehhez pedig most Mike Conley-ra sem volt szükségük.

Otthon nem megy. Idegenben a liga egyik legjobbja a Mavs, saját csarnokában viszont érthetetlenül gyenge mérleget produkál, ezzel a vereséggel már csak 14–14-re áll otthon – igaz, itt az utóbbi időben ebben Luka Doncic sérülése is benne van, a vezérük nélkül 3–4-et hoztak ebben az időszakban. Ezúttal hiába játszott nagyot Tim Hardaway Jr. (33 pont, 12/18 mezőnyből) és Kristaps Porzingis (28 pont, 11/13 büntető), a szörnyű védekezés és a nagyon elrontott első félidő nem férhetett bele – 45–26-ra elbukták a lepattanózást és bár kétszer is visszajöttek pár pontra, de ahhoz nem volt bennük elég erő, hogy meg is fordítsák a meccset. Kellett volna még egy-két jó védekezés, amikor megállítják Mitchelléket, enélkül viszont maradt az újabb vereség, így nem tudták megelőzni az OKC-t – az All-Starig még egy Kings ellen hazait kell megoldani, Doncic pedig a hírek szerint nagyon közel van a visszatéréshez.

A Mavericks legjobb dobói:Hardaway Jr. 33/15, Porzingis 28/9, Curry 15/6
A Jazz legjobb dobói:Clarkson 25/12, Mitchell 23/9, Bogdanovic 23/9

Denver Nuggets–San Antonio Spurs 127–120

23 pontos hátrányból nyert a Denver. Az első félidőben nagyon nem ment a játék a hazaiaknak, eleinte a védekezésük volt átjáróház, aztán támadásban vesztették el a ritmust, úgyhogy a nagyszünetben 14 ponttal égtek – és elsőre még itt sem sikerült összerakniuk magukat, a harmadik negyed elején 23 pontra hízott a távolság. Itt azonban megállt a Spurs, a Nuggets pedig átvette az irányítást: Nikola Jokics (19 pont, 8 lepattanó, 13 gólpassz) mellé becsatlakozott a padról beszálló Paul Millsap (22 pont, 4/5 tripla19 perc alatt, 16 pont csak a második félidőben), illetve a komoly fájdalmakkal együtt játszó Jamal Murray is: az irányító már azon volt, hogy befejezi a meccset, mert nem bírta a fájdalmat korábbi sérülése miatt, de aztán összeszedte magát és a negyedik negyedben egymaga 14 pontot szerzett, amellyel döntő faktornak bizonyult. A Denver így már egészen másképp nézett ki, a második félidőt 74–53-ra nyerte meg Mike Malone alakulata és amint átvette a vezetést, már nem is lehetett kérdés, Murray extrája mellett Harris és Craig is fontos triplákat süllyesztett el, úgyhogy végül nagy csatában nyertek és megőrizték nyugati második helyüket.

Nem volt védekezés. DeMar DeRozan hátfájdalmak miatt kihagyta ezt a találkozót, de támadásban nélküle is megvolt a Spurs, LaMarcus Aldridge (33 pont, 13/25 mezőnyből, 4/8 tripla) körül jól működött a csapat – rajta kívül még hatan érték el a tízpontos határt, 48 százalékkal dobtak mezőnyből, 50 százalékkal tripláztak és 33 gólpasszt osztottak szét, ilyen gondjuk nem volt. A problémát a második félidei védekezés jelentette, ott csak üldözték ellenfelüket és a labdát, a Jokics-Murray-Millsap trió már nagyon soknak bizonyult számukra – a több mint 70 kapott pont beszédes, egy-egy minirohamuk azért még volt, de tartósan képtelenek voltak megállítani a Denvert. Ez pedig eldöntötte a meccset, mert a negyedik negyedben már sorra kapták a kosarakat, minden Nuggets-támadásban benne volt a pont, úgyhogy nem tudták megtörni rossz szériájukat és 0–5-re állnak idegenbeli túrájukon – így már öt meccs a hátrányuk a nyugati nyolcadik Memphisszel szemben.

A Nuggets legjobb dobói:J. Murray 26/6, Millsap 22/12, Jokics 19
A Spurs legjobb dobói:Aldridge 33/12, White 15/3, D. Murray 14/3, Forbes 14/9

Golden State Warriors–Miami Heat 101–113

A második negyedben megalapozta, a negyedikben eldöntötte a Heat. Jimmy Butler (9/15 mezőnyből, 10 pattanó, 5 gólpassz, 4 szerzett labda) jó játékkal tért vissza vállsérüléséből, a szorosabb első negyed után pedig a nemrég érkezett Jae Crowder (21 pont, 8 lepattanó, 3 szerzett labda), Kelly Olynyk (12 pont, egyéni csúcsnak számító 11 gólpassz) és Goran Dragic (15 pont, 6 gólpassz) vezetésével húsz pont feletti előnyt rakott össze a cseresor. A kezdőötös viszont Butlert leszámítva egy fokkal halványabb volt a megszokottnál, Bam Adebayo (13 pont, 11 lepattanó, 7 gólpassz) védekezésben nem találta a helyét, Duncan Robinson magához képest gyengébben triplázott (5/13), Kendrick Nunn pedig egyáltalán nem találta a dobásait (2/13). Ennek köszönhetően a Warriors vissza tudott jönni négy pontra, de aztán a negyedik negyed elején a korábbi csapata ellen először pályára lépő Andre Iguodala a legjobbkor szólt hozzá, Crowder és Robinson is bepörkölt egy-egy triplát, onnantól kezdve pedig már lemenedzselték a hátralévő időt. A Heatnek nagyon kellett már ez a győzelem, ezzel stabilizálták magukat a keleti negyedik helyen – csütörtökön hajnalban Utahban zárják a nyugati túrát, majd mehetnek pihenőre.

Tökéletes este San Franciscóban. Andre Iguodalát nagyon megünnepelte a publikum, Klay Thompson úgy konferálta fel, hogy alig várja, hogy lássa Iggy mezét felhúzva a csarnok légterébe. A meccs aztán alapvetően úgy alakult, ahogy lehetett rá számítani, igyekezett a GSW, de a végén a nagyobb erő győzött, de legalább lehetett tapsolni szép egyéni teljesítményeknek. A kezdőötössel még nem is volt különösebb gond, abszolút felvették a versenyt, Damion Lee parádésan dobott, Andrew Wiggins nagyon akart, Marquese Chriss kihozta egálra a különcsatát Adebayóval, Draymond Green pedig 9-9 gólpasszt és lepattanót jegyzett, jól fogta össze a gárdát. A cseresor viszont alaposan belenézett egy pofonba a második negyed elején, az ott bekapott nagy hátrány utána alapvetően határozta meg a meccs képét. A vereség ellenére valószínűleg annyira nem bánkódnak a Warriorsnál, ugyanis továbbra is tökutolsók a ligában, és ezt a mérleget minél jobban „javítani kellene” Steph Curry tervezett márciusi visszatérése előtt.

A Warriors legjobb dobói: Lee 26/15, Wiggins 18/6, Chriss 17.
A Heat legjobb dobói: Crowder 21/12, Butler 21, Robinson 17/15

Los Angeles Lakers–Phoenix Suns 125–100

Érdekes felállással kísérletezett a Suns. A vendégeknél Deandre Ayton bokasérülése nem jött rendbe, Dario Saric eleve sérült volt, így a Phoenix elleste a Houston taktikáját, és ha nem is teljesen small-ballt, de majdnem azt játszotta: Cheick Diallo jól is teljesített magasemberként (15 pont, 7/9 mezőnyből), mellette pedig Mikal Bridges és Cameron Johnson volt a két kiscsatár – a parádés szezont futó Kelly Oubre Jr. valamiért csak a kispadról érkezett, nem is tudott sokat hozzátenni. Alapvetően ez is volt a gond a taktikával, hogy a cseresorból érkezőkkel megborult a rendszer, egyedül talán Jevon Cartert lehet dicsérni, de például Oubre tőle szokatlan módon teljesen hatástalannak bizonyult védekezésben. A meglepő első negyed után gyakorlatilag tehetetlenül nézték, hogy a Lakers rendre két magasemberes felállással szállja meg a festéket és folyamatosan nyitja az ollót – Devin Bookertől ilyenkor kellene megőrülés, de a liga egyik legjobb shootere csak szenvedett a Lakers-hátvédek szorításában (2/11 mezőnyből). A vége sima vereség, az utóbbi hét meccsből hatodszor, ha a következő, Warriors elleni összecsapást is bukják, akkor gyakorlatilag vége a szezonjuknak.

Rajon Rondo eldöntötte. Az első negyedben okozott némi gondot a Suns stílusa, de igazából csak arról szólt a történet, hogy támadásban a magasemberek kiverekedték maguknak a helyzeteket, hátul pedig rendre akadt némi fáziskésés a gyorsabb ellenfél miatt – amikor azonban jött a második sor, gyorsan helyükre kerültek a dolgok. Ez nagyban köszönhető Rajon Rondónak, aki 15 pontot szórt a második negyedben, vastagon benne volt a keze egy 18-4-es futásban, ezzel rúgta be a motort, mellette Dwight Howard is tűpontosan játszott (25 perc alatt 14 pont, 6/6 mezőnyből, 15 lepattanó), ráadásul Caldwell-Pope és Kuzma is remekül szállt be a padról, erre pedig nem lehetett válasza a Phoenixnek. A második játékrésztől folyamatosan nőtt az előny, így végül LeBron Jamestől nem is kellett semmi extra (17 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz), bár azért tegyük hozzá, hogy a nyolc eladott labda nem mutat jól. Összességében azért sok gondjuk nincs, három meccsel vezetnek a Denver előtt Nyugaton – az All-Star szünet előtt, csütörtök hajnalban éppen Jokicsékhoz látogatnak, parádés meccsre van kilátás.

A Lakers legjobb dobói: Davis 25, Rondo 23/12, James 17/9.
A Suns legjobb dobói: Bridges 18/12, Diallo 15, J. Carter 13/9, Rubio 13/6.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik