63 év, nyolc bajnoki cím – 34 éve ment el a Bears legendája

 

Ha a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő Chicago Bears pályára lép, akkor a játékosok bal karján a mezen díszelgő három narancssárga csík közé azt láthatjuk beszorítva, hogy „GSH”. A csapat a trikón díszelgő monogrammal tiszteleg az alapítója, egykori tulajdonosa, edzője, s játékosa, George Stanley Halas előtt.

A LEKÉSETT HAJÓ ÁLDÁSA

Több mint száz éve már, hogy egészen más kontextusban olvasták egyesek a futball egyik atyjának a nevét. A cseh bevándorlók gyerekeként Illinois államban nevelkedő Halas húszéves korában már keményen dolgozott a Western Electric cégnél, amikor lekéste a vállalati piknikre tartó hajót. Ez még nem lett volna tragédia, az viszont igen, hogy az SS Eastland a 844 utasával együtt a Chicago folyó mélyére süllyedt. Mivel senki sem tudhatta, hogy a jegyet váltó Halas lekéste a fuvart, az ő neve is megjelent a másnapi gyászjelentésben.

Ha már életben maradt, nem habozott új kalandokba vágni. Első körben beiratkozott az Illinois Egyetemre, ahol baseballban, amerikai fociban és kosárlabdában is villogott. Mire 1920-ban betöltötte a 25. életévét már a haditengerészet chicagói bázisán is szolgált, sőt, 1919-ben még az észak-amerikai baseballbajnokság (MLB) legsikeresebb együttesénél, a New York Yankeesnél is eltöltött egy kis időt.

MINDENT JÓL CSINÁLT

Végül azonban rákényszerült, hogy a sport világán kívül is munkát vállaljon, így került a Decatur városban üzemelő Staleyhez, ahol rábízták a cég sportcsapatainak az irányítását. A még mindig csak 25 éves Halas olyan jó munkát végzett a focistákkal, hogy meghívót kapott a későbbi NFL 1920-as cantoni alapító gyűlésére. A bajnokságot a második helyen záró gárda az első évet még Decaturban töltötte, de kinőtte a kisvárosi céget, eljött a költözés ideje. Halas tudta, elkél a segítség, az egyik csapattársából, Dutch Sternamanból társtulajdonost faragott, hogy osztozzanak a munkán és a felelősségen.

Miután társával áttelepítették a brigádot Chicagóba, nyomban bajnoki címet is nyertek a Chicago Staleys első és egyben utolsó szezonjában. A mai napig is medvéknek nevezett gárda a következő idényt már Chicago Bearsként kezdte, amivel a stadionját az újfiúkkal megosztó bocsok, a baseball-ligában szereplő Chicago Cubs előtt tisztelgett. Halas a győzelmeket halmozó csapatának nemcsak a tulajdonosa, hanem edzője, illetve támadó- és védőjátékosa is volt egyben. Ő felelt a csapat pénzügyeiért, a stratégiáért, ráadásul még a gyepen is helyt kellett állnia.

Olyan jól végezte mindegyik dolgát, hogy beválogatták az 1920-as évek álomcsapatába, és egy évet leszámítva mindig több győzelmet ért el, mint vereséget, sőt, a baseballban és kosárlabdában is kiemelkedő egyetemista Red Grange leigazolásával még a sportág megbecsülését is tovább javította.

A három munkaköréből kettőről lemondott 1930-ban, de mint tulajdonos nem engedhette meg magának, hogy egy edző fizetését is állja a gazdasági világválság idején, így 1932-ben újra az oldalvonal mellé kényszerült.

Persze, egyből bajnoki címig vezette a Bearst, egy szezonnal később pedig egy, a döntőben elszenvedett vereségen kívül hibátlan idényt zárt. Az újabb sikerre sem kellett sokat várni, 1940-ben a Chicago minden idők legnagyobb győzelmét aratta a Washington Redskins ellen 73–0-ra megnyert fináléban, s a következő idény újabb végső sikere után jó emlékekkel állt be ismét az idő közben a második világháborúba belépő Egyesült Államok haditengerészetébe.

Akármilyen hihetetlen is, az ekkor 47 éves Halas az edzői karrierjének ekkor még csak a felénél járt. A harmadik tízesztendős etap a háború után kezdődött – talán már mondanunk sem kell –, bajnoki címmel. Ugyan az 1956–1957-ig tartó kihagyása utáni évek már nem mindig idézték a régi szép időket, de 1963-ban azért csak összejött edzősége hatodik végső sikere is, ráadásul ugyanabban az évben a Hírességek Csarnokának első tagjai közt ott szerepelt ő is. Már ekkor sem férhetett ahhoz kétség, hogy az NFL történetének egyik kulcsfigurájaként a halhatatlanok közt a helye, de a következő két évtizedben sem vett vissza a tempóból, s végül utánozhatatlan pályafutással a háta mögött hunyt el 1983-ban.

 

63 ÉV, NYOLC BAJNOKI CÍM

Halas csúcsnak számító negyven évet húzott le edzőként, 324 győzelménél csak Don Shula, az azóta Indianapolisba költöztetett Baltimore Colts és a Miami Dolphins egykori trénere büszkélkedhet többel.

Az NFL alapítói közül egyedüliként ötven, sőt, hatvan évvel az 1920-as gyűlést követően is a futballvilág része volt a Bears tulajdonosaként 63 év alatt nyolc bajnoki címet bezsebelő legendás alak.

Ma van 34 éve, hogy meghalt, de a monogramja még mindig ott díszeleg a szeretett csapatának a mezén – nem véletlenül...