Vizes vb: „Ha a FINA bölcs, befogadja Hosszú javaslatait”

– Nem Budapesten lett volna a helye?
– Sajnálom, hogy egyszerre rendezték meg az európai ifjúsági olimpiai fesztivált és a vizes világbajnokságot, mert egyébként szakkommentátorként az Eurosportnak dolgoztam volna – jegyezte meg a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Pieter van den Hoogenband, aki a holland csapat vezetője volt a győri eseményen. – Egykori edzőm, Jacco Verhaeren hívott fel: figyelj, Piet, láttam már több ezer medencét, de ez mind közül a legjobb. Noha ez a vébé kimaradt, nagyszerű emlékeket őrzök a magyarokról. Az utolsó aranyérmemet a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon nyertem, és elképesztő volt, ahogyan biztattak. De nemcsak a lelátón, a szállodában is! A 2004-es athéni olimpián a száz gyors megnyerése után este értem az étkezőbe, s a magyar vízilabdázók azonnal tapsolni kezdtek. Mérhetetlenül sajnáltam, hogy nyolc évvel később nem nyertek Eb-t Eindhovenben, a rólam elnevezett uszodában, illetve hogy most, a világbajnoki döntőben nem sikerült legyőzniük a horvátokat. Nem Budapesten lett volna a helye?
– Sajnálom, hogy egyszerre rendezték meg az európai ifjúsági olimpiai fesztivált és a vizes világbajnokságot, mert egyébként szakkommentátorként az Eurosportnak dolgoztam volna – jegyezte meg a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Pieter van den Hoogenband, aki a holland csapat vezetője volt a győri eseményen. – Egykori edzőm, Jacco Verhaeren hívott fel: figyelj, Piet, láttam már több ezer medencét, de ez mind közül a legjobb. Noha ez a vébé kimaradt, nagyszerű emlékeket őrzök a magyarokról. Az utolsó aranyérmemet a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon nyertem, és elképesztő volt, ahogyan biztattak. De nemcsak a lelátón, a szállodában is! A 2004-es athéni olimpián a száz gyors megnyerése után este értem az étkezőbe, s a magyar vízilabdázók azonnal tapsolni kezdtek. Mérhetetlenül sajnáltam, hogy nyolc évvel később nem nyertek Eb-t Eindhovenben, a rólam elnevezett uszodában, illetve hogy most, a világbajnoki döntőben nem sikerült legyőzniük a horvátokat.

– Ha jól tudom, nagy tisztelője Cseh Lászlónak is.
– László nagyon szerethető ember, ráadásul a kemény munkát sem veti meg, ezért is ismerem el őt. Kár, hogy nem nyert kétszáz pillangón, ám Chad le Clos győzte le, aki szintén jó ember, szóval nem jártunk rosszul. Nagyon tisztelem Hosszú Katinkát is, igazi bajnok a medencében és azon kívül is, ilyen példaképekre van szükség. Ezért is támogatom a kezdeményezését, amellyel szeretné elérni, hogy nagyobb szerephez jussanak a sportolók.

– Sikerrel járhat?
– Ha a FINA bölcs, befogadja a változtatási javaslatokat, de olyan érzésem van, hogy a vezetők többsége csak a saját jövőjére gondol, nem a sportágéra. Ugyanakkor Katinka nagyon erős, bízom a sikerében.

– Nem akar részt venni a kezdeményezésben?
– Áh, én az idősebb generációhoz tartozom. Ráadásul évekkel ezelőtt próbálkoztam hasonlóval, de akkor az úszóvilág még nem volt nyitott erre. Ugyanakkor egy belga úszótársammal üzentem nekik, hogy az eindhoveni világkupafutamon szívesen megteremtem a lehetőséget a párbeszédre. Nekem ma már más a feladatom az úszásban.

– Éspedig?
– Olimpiai bajnokként nagykövet akarok lenni, aki népszerűsíti a sportágat. Rossz edző volnék, nincs elég türelmem ahhoz, hogy a nulláról indulva építsek fel úszókarriereket. Inkább szeretném megteremteni a feltételeket a fiataloknak, s a tudományos eredményeket felhasználva fejleszteni a sportágat. Nálunk most nem a legjobb az úszás helyzete, ráadásul nem látok a mi generációnk tagjaihoz hasonló eredményes úszókat. Még jó néhány évet kell dolgozni a jövő holland bajnokaiért.

– Kalandozzunk kicsit a múltban! Hogyan fogadta, amikor 2008-ban megdöntötték a nyolc évig élő, száz gyorson felállított világrekordját?
– A csúcsok arra vannak, hogy megjavítsák őket. Bár a sportág miatt örülök, hogy megdőlt, ráadásul Alain Bernard nagyszerű fazon, nem a legjobb szívvel gondolok rá vissza. Szuperdresszben írták át, a cáparuhákat pedig nem szerettem, mert a legjobb sportolókra és nem a legjobb dresszekre vagyunk kíváncsiak. Mindenesetre a hazai pályán, a 2008-as eindhoveni Európa-bajnokságon mindent úgy alakítottak ki, hogy nekem a legjobb legyen. Csakhogy az amszterdami edzőtáborban tartott születésnapomon sokan megöleltek, megpusziltak, és valakitől elkaptam valamit… Azért nem volt kellemes negyvenfokos lázzal nézni, ahogy Alain beugrik a négyes pályán a vízbe, és megdönti a csúcsomat a rólam elnevezett uszodában. Nem baj, fontosabb, hogy a gyermekeim eljátszhatnak az olimpiai aranyammal.

– Ők is úsznak?
– A kislányom tízéves, a fiam pedig szeptemberben lesz nyolc, s bár nagyon tehetségesek, nem akarják ezt a sportágat űzni. Óriási szívfájdalom ez nekem.

– Sosem szerzett világbajnoki címet: ezt nem sajnálja?
– A sportágunkban az olimpiai arany a csúcs, s nekem még többet jelent az odáig megtett út. Egyik barátom, Michael Klim mondta, hogy ő mind a négy, az 1998-as világbajnokságon nyert vébéaranyát elcserélné egyetlen olimpiai győzelemre. (Két évvel később Sydneyben két váltóaranyat is szerzett… – a szerk.) Nekem a világbajnokságok kellettek ahhoz, hogy gyakoroljam az újításaimat. Például 2001-ben, Fukuokában megváltoztattam a rajt- és fordulótechnikámat, s bár négy ezüstöt szereztem, nem úsztam jól. Azért váltóban nyertem egy rövid pályás világbajnoki aranyérmet, de általában azt mondom, arra ne is emlékeztessenek, mert az nem az igazi.