Sport – hátulról

A sport hátulról – mi ez?

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit – egyben ünnepeljük meg ezt az A betűt, ez ugyanis életem 100. karaktere, melyet blogolás közben írok le. Vagyis ezek az első bloggal töltött soraim. Akkor ki vagyok, és miért írom ezt?

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit – egyben ünnepeljük meg ezt az A betűt, ez ugyanis életem 100. karaktere, melyet blogolás közben írok le. Vagyis ezek az első bloggal töltött soraim. Akkor ki vagyok, és miért írom ezt?

Sportközgazdász vagyok, ami annyit tesz, hogy másképp nézem a sportot, mint a többség: a futballmezen előbb veszem észre a márkajelzést és a hirdetést, mint a mezszámot és a nevet; a szakvezetők céljainál jobban érdekelnek a klubvezetőké; az angol labdarúgás számomra nem a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé négyet delegáló Premier League miatt etalon, hanem a legnagyobb fizetőképes kereslettel rendelkező piac és a legtöbb tőzsdén szereplő futballcég miatt… Mondhatjuk akár úgy is: a sportot hátulról nézem.

Az NSO azzal a reménnyel kért fel ennek a blognak az írására, hogy a megszokottól eltérő szemszögből tudok majd újat mutatni az olvasóknak – igyekszem ennek megfelelni.

Miről lesz szó – és miről nem?

Természetesen a sport és a gazdaság kapcsolata az elsődleges téma, beleértve mindent, ami a sportipar bevételeit, kiadásait, versenyképességét befolyásolhatja. Nem fogok adathegyeket, számokat sorolni (legalábbis nem minden alkalommal), nem írom le százszor, hányszorosa a Manchester United költségvetése mondjuk a DVSC-ének (most utoljára: kb. 100-szorosa), hanem igyekszem a témával kapcsolatos összefüggéseket, törvényszerűségeket bemutatni. Hogy a bevezetőben említett példáknál maradjunk: milyen kapcsolat van a mezeken szereplő logók és nevek között, hogyan befolyásolják egymást a szakmai és a gazdasági célok, vagy hogyan csinál az angol piac futballparadicsomot a helyi bajnokságból… És még ezer más dolog, ami éppen eszembe jut, meg amit az élet elénk vet. És persze ha bárkinek bármilyen javaslata lenne, ne habozzon feldobni.

Remélem, nem én leszek az egyetlen olvasója ennek a blognak…