Venus és Serena találkozik a Kraftwerkkel: sportzenei díjkiosztó - videók

Vágólapra másolva!
2013.02.25. 20:46
A brit könnyűzenei élet legfontosabb díjait (BRIT Awards) adták át az elmúlt héten (a filmzenei Oscar pedig hétfőre virradóra talált gazdára), amit a Metro újság helyi kiadása egy pompás összeállítással tett sport közelivé. Merthogy a szerelem mellett mi másról lehetne a legklasszabb dalokat írni, ha nem a sportról? Boksz, tenisz, krikett, kerékpár és persze foci A-dúrtól C-mollig.

TeniszTenisz

Super Furry Animals: Venus & Serena (2003)

Az éppen idén 20 esztendős walesi zenekar csinált pár unorthodox lemezt és dalt, úgyhogy az életműbe hibátlanul passzol egy sportos dal. Ami a zenekar frontemberének, Gruff Rhysnak a kedvenceit, Venus és Serena Williamset idézik meg. A felütés rögvest képbe helyez bennünket: „szemedet a labdán tartsd", a helyszín pedig a US Opennek otthont adó Flushin Meadows. De, hogy az évek alatt sokféle cuccot magukba toló walesiek dala valójában miről szól, azt talán csak Venus és Serena tudná megmondani.

Labdarúgás

Sultans os Ping FC: Give Him a Ball (and a Yard of Grass) (1993)

A nevét egy Dire Straits-dal kifordított címéből kölcsönző ír zenekar Angliában találta meg kedvenc csapatát és menedzserét. A dal címe ugyanis a Nottingham Foresttel (többek között) egy bajnoki cím mellett két BEK-győzelmet és egy Európai Szuperkupa-sikert begyűjtő Brian Clough egyik örökbecsű kinyilatkoztatásának részlete, amivel csapat balszélsőjét, John Robertsont jellemezte („Egy meglehetősen előnytelen külsejű fiatalember volt. Egyszer egy rosszabb napomon mellé ültem, és hát hozzá képest még is Errol Flynn voltam. De adjanak neki egy labdát és egy yard gyepet és művésszé válik, ő lesz a játék Picassója.") A dal nem csak a címében, hanem a szövegben idézett további örökbecsű kiszólásokban is megidézi Brian Clught-t.

Motorsport

Cake: The Distance (1996)

Az autóversenyek világa nem csak a magyar dalszerzők fantáziáját mozgatta meg. A kaliforniai alt-rockerek legnagyobb sikert elért dala ugyancsak a benzingőzös versenyek világát idézi meg a rajtrácson felbőgő motorok képével, igazi versenyhangulatot teremtve a motorizáció előtt tisztelgő futurista szöveg segítségével.

Krikett

(Forrás: Wikipedia)
(Forrás: Wikipedia)

The Duckworth Lewis Method: The Duckworth Lewis Method (2009)

A két ír dalszerző, Neil Hannon és Thomas Walsh egy teljes albumot szentelt a boldog emlékű brit birodalom kedven csapatsportjának. Olyan számcímekkel, mint a „Rain Stops Play" (Eső szakítja meg a játékot), „Meeting Mr. Miandad" (Találkozás Miandad úrral, ami a valaha volt egyik legnagyobb pakisztáni játékosra, Javed Miandadra utal). Vagy ott van a Jiggery Pokery című dal, ami egy 1993-as Ashes-mérkőzésre utal (az angolok és az ausztrálok játsszanak rendszeres időközönként egy urnáért), ahol az auszik dobója, Shane Warne a második nap első labdájával olyat dobott az angol Mike Gattingnek, amit azóta is csak úgy hívnak, hogy az „évszázad labdája", netán röviden csak „az a labda".

Bowling

Camper Van Beethoven: Take The Skinheads Bowling (1985)

A kaliforniai hippik a csodálatos '80-as évek kellős közepén tették le az asztalra ezt a dalt, aminek a címe pontosan azt jelenti, amire mindannyian gondolnak: jelesül, vigyük el a kopaszokat guringatni... A dal szövegét elolvasva nem vagyunk biztosak, hogy a szerzők határozottan visszautasították a tudatmódosító szerek használatát...

Ökölvívás:

Simon & Garfunkel: The Boxer

A nagyszerű amerikai folk rock páros dala igazából nem a nagyszerű sportágról szól, hanem a kis csapat egyik tagjáról, Paul Simonról, aki bokszolóként „cipeli magával minden kesztyű emlékét, ami valamikor leterítette". Végül is, ilyen a boksz... Mi pedig jó szívvel ajánlunk egy nem kevésbé szép és szomorú, de lényegesen újabb dalt hasonló témában.

Atlétiaka:

Belle and Sebastian: The Stars of Track and Field (1996)

A klasszikus indie popban utazó skót gyógyegereknek, csak rájuk kell nézni, nem sok kellemes emlékük lehetett az iskolai testnevelésórákról. Minden bizonnyal ezért is tudtak ilyen szép szomorú, mégis már-már felemelő dalt írni egy diszkoszvető fiúról.

Kerékpár

(Forrás: Wikipedia)
(Forrás: Wikipedia)

Kraftwerk: Tour de France (1983)

Két dolog, ami soha nem megy ki a divatból: a Kraftwerk és a Tour de France. Az elektronikus zene (Tudják mit? Szerintünk nem sértő az, hogy szintipop.) német úttörői és az országúti kerékpársport francia csúcseseménye találkozott egy stúdióban (és nem egy boncasztalon). Az eredmény egy harmadik olyan dolog, ami soha nem fog kimenni a divatból: a Tour de France című dal. A dal születése megér néhány sort: az 1982-es Computer World turné alaposan megviselt a zenekar tagjait, és Ralf Hütter, a zenekar egyik tagja keresni kezdett valami olyan tevékenységet, ami fitten tartja a srácokat. Így találta ki, hogy mindenki legyen vegetáriánus, és kezdjenek el kerékpározni. A maga kitalálta szabályokat persze ő vette a legkomolyabban, olyannyira, hogy az Electric Café (vagy Techno Pop) néven futó album felvételei közben volt egy súlyos balesete is, amikor elesett a biciklijével, és napokig kómában volt. A zenekar torkán megpróbálta lenyomni egy teljes, a kerékpározás témáját körbejáró konceptalbum ötletét, azonban a többiek erre már nem voltak vevők. A Tour de France című dalban kerékpáralkatrészek (lánc, váltó) zaja és a pedálokat tekerő sportoló zihálása adja a ritmust.

(Forrás: Wikipedia)
(Forrás: Wikipedia)

Agárverseny

The Pogues: White City (1989)

A londoni punk, folk és egyéb rockerek (akik legutóbb tavaly nyáron jártak a Sziget Fesztiválon) 1989-es Peace and Love albumán nem csak a fenti dal szól a sportról, de a lemez maga több utalást is tartalmaz. A Londonhoz szóló ódaként is felfogható White City című dalban az énekes, Shane McGowan az 1908-as olimpiai stadionban ül, ahol akkoriban már csak agárversenyeket rendezte, és a világ mulandóságán lamentál. A lemezborítón egy bokszolót láthatunk, akinek a jobb kezén hat ujja van. És borítón áll egy idézet, ami „annak a 95 embernek az emlékére (szól), akik életüket vesztették a Hillsborough Stadionban". Ez az egy sor később egyfajta kordokumentum lett: pár nappal a lemez megjelenése után ugyanis meghalt a szerencsétlenség 96. áldozata is, aki a lemez megjelenése napján még egy kórházban küzdött az életéért. Így a Pogues lemezén mindig egyel kevesebben vannak az áldozatok.

Kis lazításként ajánlunk egy könnyedebb lemezt, ami a borítóján ugyancsak az agárverseny témáját boncolgatja.

Sznúker

Len Ganley (Fotó: Guardian)
Len Ganley (Fotó: Guardian)

Half Man Half Biscuit: The Len Ganley Stance (1985)

A világ legsportosabb zenekara írt dalt minden idők egyik legnagyobb angol krikettjátékosáról, Fred Titmusról (Fucking 'Ell It's Fred Titmus), tévés sportkommentátorról (Dickie Davies Eyes), karácsonyi focis ajándékról (All I Want For Christmas is a Duklha Praha Away Kit), és bevallották, hogy gyerekkorukban Honvéd-drukkerek voltak (Teenage Armchair Honved Fan). Az itt hallható dal az ír születésű Len Ganley sznúker bíróról szól (aki egyszer a testvérével Angliába ment nyaralni és ott ragadt). Ganleyt szakmája egyik legnagyobbjaként tartják számon: 1983 és 1993 között négy világbajnoki döntőt vezetett, köztük az 1990-est, amikor Stephen Hendry a sportág legfiatalabb világbajnoka lett. A szakma hasonló csúcspontnak tartja az 1983-as UK Championhsip döntőjét Alex Higgins és Steve Davis között, vagy azt az 1997-es néhány percet, amikor Ronnie O'Sullivan a világbajnokságon megcsinálta minden idők leggyorsabb 147-es breakjét.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik