Roy Hodgson Pavarotti hangjáért vállalta az Inter irányítását

Massimo Moratti, korábban az Inter mindenható, mostanra 30%-os tulajdonrésszel rendelkező uraként ismert milliárdos üzletember nem csak a főnöke, de jóbarátja is volt a milánói klubnál két alkalommal is megfordult angol futballedzőnek, Roy Hodgsonnak. Ezt a következő történet is bizonyítja, amit Moratti egy a The Sunnak adott interjúban mesélt el.

Hodgson először 1995 és 1997 között ült a nerazzurri kispadján, első évében a pokolot is megjárta, állt az utolsó helyen is állt csapatával, majd egy 7. hely lett a vége, második szezonjában már bajnoki bronz és az UEFA-Kupa fináléja is összejött. Ennek ellenére távozott.

Második milánói szerepvállalását már rövidebbre szabták: 1999-ben – Morattti külön kérésére – ideiglenes edzőnek, mindössze hat mérkőzésre érkezett. A nagyjából egy hónapos munkáért Hodgson (a futball mai viszonyait ismerve elég nehezen felfogható nagyvonalúsággal) nem kért pénzt. Munkája végeztével mindössze egy jegyet kapott Milánó világhírű operaházába, a La Scalába egy előadására.

„Nem akarta, hogy fizessek neki. Én ellenkeztem, de ragaszkodott hozzá. Azt mondta, azért jött, mert barátok vagyunk és szükségem van a segítségére” – idézi az angol lap Moratti történetét.

„Mégsem engedhettem el üres kézzel, így, ha nehezen is, de megállapodtunk egy előadásban a La Scalában. Természetesen együtt mentünk, ha jól emlékszem, Verdi egy operáját néztük meg.”

Moratti emellett azt is elmesélte, hogy Hodgson Internél töltött időszakában még gyermekeire is nagy hatással volt. Filozófia témájú könyveket adott nekik, aminek komoly szerepe volt abban, hogy évekkel később az Inter-tulaj három gyermeke (összesen öt van) is filozófia szakot választott az egyetemen.

Vérbeli úriember, igaz barát, kultúrakedvelő filozófus. Igen, ő Roy Hodgson, a bagoly.