Dühből futballozott az ETO sztárjátékosa

 

Győrött regionális rangadót játszottak 2003. november 1-jén, ezért mondta a Varga Zoltán szakvezetői feladatát még az ötödik forduló után átvevő Kiprich József, hogy „fontos mérkőzés előtt állunk, a sorrendben elszenvedett három egy nullás vereségünk után számunkra most valóban csak a győzelem elfogadható, még úgy is, hogy eltiltások miatt több meghatározó játékosunkat kell nélkülözni".

Ami hasonlóság volt a hazaiak és a Haladás között: mindkét gárda 11 ponttal állt az alsóházban (de még nem a 12 csapatos mezőny közvetlen kiesőzónájában), s itt is, ott is sor került edzőváltásra idény közben. A gólképtelenségről már nem is beszélve: az ETO 270 perce, a Lombard 475 perce nem talált a hálóba.

„A Pécs elleni találkozón sokkal többet kaptam a csapattól, mint azt kétheti munka után reméltem – vallott addigi szombathelyi ténykedéséről a Détári Lajos kispadját kilenc kört követően megöröklő Bozsik Péter szakmai igazgató, aki azonban három fontos támadójára sem számíthatott. – Az FTC ellen a védőmunkával elégedett lehettem, de a támadójátékunkkal nem. E téren kell javulni, hogy eredményesen tudjunk szerepelni."

Márpedig a következő erőpróba jelentőségét növelte, hogy a Győr és a Szombathely mérkőzése hosszú évtizedek óta jelentős tömegeket megmozgató, kiemelkedő esemény a Nyugat-Dunántúlon. Pontosabban fogalmazva: volt azelőtt.

Ezen a napon ugyanis soha nem tapasztalt érdektelenség kísérte a kisalföldi és a vasi megyeszékhely zöld-fehér alakulatainak összecsapását: amikor harminc perccel a kezdés előtt a főszereplők, a két csapat játékosai kivonultak melegíteni, mindössze három(!) néző előtt kezdték meg ráhangolásukat a találkozóra. Aztán Kassai Viktor jelt adott a kezdőrúgás elvégzésére, de még mindig csak ezerkétszáz drukker szemlélte a „nagy" eseményt.

Ám azok jártak rosszabbul, akik otthon maradtak, hiszen elmulasztották Miriuta Vasile parádéját: a 35 éves középpályás már a negyedik percben bombagólt rúgott (jobbal, 25 méterről vágta a labdát a jobb felső sarokba). Tán minden dühét beleadta a lövésbe, s bizony érthető volt az indulata, mivel a megelőző héten felsőbb rendelkezésre komoly érvágás érte a keresetét, arra való hivatkozással, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Kétségtelenül igaz, az ETO-nak nem ment úgy a játék, ahogyan azt a szurkolók és vezetők elképzelték, azonban kár lett volna egyedüli bűnbaknak kikiáltani a román származású játékost, aki négy fordulóval korábban, a Zalaegerszeg elleni mérkőzés után az NS értékelése szerint még a játéknap egyik legjobbja volt, és a legutóbbi alkalommal, Debrecenben is átlagon felüli teljesítményt nyújtott. „Persze a bérezés nagyságrendjének eldöntése, tény és való, a tulajdonos ügye..." – tette hozzá a Nemzeti Sport.

A németországi légióskodását követően Magyarországra visszatérő nyolcszoros válogatott Miriuta ezúttal remekül mozgatta a csapatot, az első félidőben szerzett mind a négy gólban döntő szerepet vállalt. Szünet után már csak „szórakozott" az ETO. Tehette, ugyanis alighogy kijöttek a felek az öltözőből, Alekszandar Bajevszki is betalált a vendégek kapujába. E győri focisuliban a Haladás csak erőlködött, önbizalom nélkül, hitehagyottan játszott.

Kiprich József pedig a második játékrészben újra pályára küldte azt a Darko Pericet is, akiről korábban kitalálták, hogy iszik, nőzik, hogy kövér és nincs ereje... A hatodikat azonban nem ő, hanem egy másik horvát, az egyedüliként duplázó Marko Kartelo rúgta a 90. percben. A győri közönség így végre ünnepelhetett, hiszen régen nem láttak egy meccsen ennyi gólt az ETO (régi) stadionjában, és régen nem látták együttesüket ilyen önfeledten futballozni.

Miközben a végtelenül szomorú szombathelyi játékosok már zuhanyoztak a 6–0-ra végződő összecsapás után, a győztes hazai labdarúgók még mindig rótták a tiszteletköröket, fogadva a megcsappant, de nagyon lelkes, boldog szurkolóik szűnni nem akaró ünneplését. A vastaps Miriuta Vasilének szólt, aki ezen az estén csúcsformát mutatott.

– Egy ilyen gólzáporos találkozó után hogyan értékeli a játékát? Annyit segítünk: a lapunktól nyolcas osztályzatot kapott...
– Az osztályzatot köszönettel elfogadom – mondta mosolyogva a középpályás. – Azóta, amióta visszatértem Győrbe, most sikerült igazán jó teljesítményt nyújtanom. Az egész csapat nagyszerűen játszott, egyetlen gyenge pontja sem akadt, egységesek voltunk, megértettük egymást, és ez az akarat eredményezte a gólzáporos sikert.

– Dacból játszott? Azért kérdem, mert a Bodajk elleni kupakiesés miatt büntetést kaptak, majd – úgy hírlik – csökkentették a járandóságát, az egymillió forintos keresetét felezte meg a tulajdonos, mondván, nem nyújtotta eddig azt, amit elvártak a szerződtetésekor. Hogyhogy ön ilyen helyzetben küzd, ahelyett, hogy sértetten elfocizgatna?
– Nézze, ezek a történések hozzájárultak ahhoz, hogy a megelőző három mérkőzést elvesztettük, mert a gondok miatt nem voltunk kellőképpen összeszedettek. A futballista is ember, családja van, a szeretteit szeretné eltartani, és bár a pénz a labdarúgás esetében mindig slágertéma, csak azt mondhatom, két emberre tartozik minden: arra, aki a szerződést kínálja, és arra, aki azt elfogadja. Én profi sportolónak tartom magam, van önbecsülésem, és amikor a pályán vagyok, kizárólag a játékra összpontosítok. Ez most sikerült, a hat gól, a jobb produkció háttérbe szorította a személyes problémákat, és elhiheti, ez a szép múlttal büszkélkedő Győr esetében roppant fontos.

Közben a nagy riválistól katasztrofális vereséget szenvedő szombathelyi gárda vezetősége nem ment el szó nélkül a kudarc mellett. A Lombard FC Haladás többségi tulajdonosa ezért kemény büntetést szabott ki a játékosokra.

„Ez a büntetés nem csak a Győrött mutatott játék és a hat nullás vereség következménye – mondta Bíró Péter. – Ez egy sajnálatosan hosszúra nyúlt folyamat lezárása. Az utóbbi időben nem voltam elégedett a labdarúgók teljesítményével. Úgy határoztam, hogy a hazai meccsekre nem szedünk belépőt, tehát ingyen nézhetik meg a szurkolók a bajnokikat, egyúttal a futballisták nevében meghívom az összes szombathelyi drukkert, hogy továbbra is lelkesedésükkel buzdítsák az együttest. Az elmaradt bevétel összegét a játékosoknak kell majd befizetniük a klub pénztárába, illetve a fizetésükből vonjuk le. Ez az állapot addig tart, amíg nem a tudásuknak megfelelően szerepelnek. Három hazai mérkőzésünk van még hátra, így az már most biztos, hogy komoly összegtől válnak majd meg..."

Az említett találkozókon a szombathelyiek két pontot gyűjtöttek össze a lehetséges kilencből, de nagyobb bajt jelentett, hogy a szezon, vagyis az alsóházi rájátszás végén – márciustól Bozsik Péter helyett Tóth Bálint vezetésével – sereghajtóként zártak.

Igaz, hogy a létszámbővítés miatt így is osztályozót vívhattak a Nyíregyházával, és azon felülkerekedtek, ám a tulajdonos Pápára költöztette a futballcéget, s az élvonalbeli tagság joga is odakerült a másodosztályba „lombardtalanított" Haladástól.

Ugyanakkor az ETO sem kezdett féktelen szárnyalásba, és – az új esztendőben már Reszeli Soós Istvánnal – a 10. helyen végzett, eggyel megelőzve az osztályozós pozíciókat. Miriuta azonban ezt már „nem érte meg" egykori első hazánkbeli egyesületénél: az őszt követően elváltak útjai a győriektől (s az elkeserítő játékot hozó novemberi, Észtország elleni találkozó után a válogatottól is). Mint kiderült, profiként ezek voltak az utolsó fellépései: tavasszal a Honvédnál már nem szerepelt bajnokin, s utána vissza is vonult.