A legszegényebb, legidősebb Levante aranykorát éli

Nyolc forduló alatt hat győzelem, két döntetlen és a tabella első helye a világ egyik legjobb bajnokságában. Ha nem ismernénk az elmúlt hetek futballhíreit, aligha gondolnánk, hogy az említett adatok a Levante mutatói a 2011–2012-es idényben.

Bár az újonc Real Betis négy forduló után vezette a Primera Divisiónt, a valenciai kiscsapat eddigi szereplése sokkal nagyobb figyelmet érdemel (és kap is). Méltán. A Levante ugyanis a spanyol élvonal legkisebb, évi 20 millió eurós költségvetésből gazdálkodó klubja, és játékosainak átlagéletkora a legmagasabb a liga csapatai között.

Ráadásul a „békák” a klub történetének legjobb eredményeit érik el az utóbbi időben, legalábbis a Levante még sohasem kezdett ennyire jól szezont az élvonalban, valamint a másod-, harmad- és negyedosztályban sem. Pedig az együttes 102 éves múltra tekint vissza.

De ne menjünk vissza ennyire az időben. Ha éles kontrasztot szeretnénk találni, elég a legutóbbi szezon eredményeit nézni. A Levante a 14. helyen végzett a bajnokságban, mindössze két ponttal előzte meg a kieső Deportivót, és összesen kétszer annyi győzelmet könyvelhetett el, mint a jelenlegi szezonban mostanáig.

A csapatot a legutóbbi évadban még Luis García Plaza irányította, aki sikeres időszakot tudhat maga mögött (az élvonalba vezette a „békákat”, és sikerült benn tartania az együttest), de a más kihívásra vágyó szakember még arra is hajlandó volt a nyáron, hogy egymillió eurót fizessen munkaadójának azért, hogy elengedje a Getaféhoz.

Ekkor került a képbe Juan Ignacio Martínez, aki korábban még sohasem vezetett élvonalbeli csapatot (pályafutásáról bővebben keretes írásunkban), de bemutatkozása annyira jól sikerült, hogy 1979 óta ő az első spanyol tréner, aki hat győzelemmel és két döntetlennel kezdte munkáját a Primera Divisiónban.

De vajon mit tud a Spanyolországban csak JIM becenévre hallgató vezetőedző? Egyáltalán neki köszönhető-e a nagyszerű menetelés?

A kérdésekre talán José Mourinho adta meg a legjobban a választ két nyilatkozatában. Mint ismert, a Levante nagy meglepetésre szeptember közepén 1–0-ra megverte a bajnoki címre pályázó Real Madridot. A portugál szakember – mint sokan mások – utál veszíteni, tajtékzott a kudarc után. Arról beszélt, hogy a valenciai kiscsapat piszkos eszközöket használt az összecsapáson, és szándékosan provokálta játékosait, akik „besétáltak a csapdába”.

Mourinho szájából kissé furcsán hangzottak ezek a szavak, mivel éppen ő az a tréner, aki szinte bármilyen eszközt hajlandó bevetni a győzelem érdekében, legyen szó sajtón keresztüli provokációról vagy éppen ultradefenzív futballról. Talán nem is meglepő, hogy a Special One két héttel később már egészen más szavakkal jellemezte a Levantét: nemhogy nem kritizálta az együttes taktikáját, hanem arról beszélt, hogy „az a klub, amelyik minden figyelmet és dicsőítést megérdemel, a Levante, amely a legkisebb csapat, mégis a tabella élén áll”.

JIM csapatának legnagyobb erőssége a védelme. A Levante eddigi nyolc mérkőzésén mindössze három gólt kapott, és a 33 éves kapus, Gustavo Munúa kapuját 360 perce nem tudták bevenni, az uruguayi játékos pedig három hete az élen álló a leghatékonyabban védő kapusnak járó Zamora-díj táblázatán.

Persze a Munúa előtt álló védőket is dicséri ez az eredmény, pedig korántsem mondható fiatalnak a hátvédsor. Munúával együtt a Javi Venta, Sergio Ballesteros, Nano és Asier del Horno alkotta hátsó ötös együttesen 165 esztendős (míg ha a hétvégi kezdőt vesszük figyelembe, amikor Juanfran játszott Del Horno helyett, akkor ez a szám 169-re emelkedik). A spanyol lapok szerint Juan Ignacio Martínez legnagyobb tette, hogy el tudta érni, a 30 év fölötti játékosai másodvirágzásukat éljék meg, és ennek köszönhető, hogy a Levante retesze rendkívül jól zár.

A tréner másik nagy erénye, hogy sikerült megfékeznie a hurráhangulatot az öltözőben. JIM persze nagyon elégedett a csapatával, de a Villarreal elleni siker után – amelyet követően a hazai szurkolók is megtapsolták a valenciai együttest az El Madrigalban – visszafogottan leszögezte, továbbra is „a bennmaradásért küzdünk”.

Nyolc fordulót követően az ehhez szükséges pontok mintegy fele már megvan, és ki tudja, meddig tart még a Levante aranykora…