Napoli: zseniális, őrült sztorit mesélt Sarriról Koulibaly

Az élsportolók gondolatait tolmácsoló Players' Tribune-ben jelent meg most egy hosszabb írás Kalidou Koulibalyról, akinek a Maurizio Sarriról szóló története finoman szólva furcsa.Players' Tribune-ben jelent meg most egy hosszabb írás Kalidou Koulibalyról, akinek a Maurizio Sarriról szóló története finoman szólva furcsa.

A Napoli futballistájának még 2016 januárjában született meg első gyermeke, pont egy meccsnapon. De a történetet mesélje el Koulibaly a saját szavaival…

„A feleségem reggel ment be a szülőszobára, este pedig már a Sassuolo ellen volt meccsünk otthon. Pont, mikor a videókat elemeztük, megcsörrent a telefonom. Az akkori edzőnk, Maurizio Sarri olyan karakter volt, aki mellett nem szívesen veszed fel a telefont, szóval megvártam a programunk végét. Utána tudtam csak meg, hogy elindult a szülés” – kezdte a történetet Koulibaly.

„Azonnal rohantam Sarrihoz, és mondtam, Mister, mennem kell, most születik meg a fiam. Erre ő csak annyit mondott, nem mehetek sehová, szüksége van rám a meccsen. Közöltem, hogy megbüntethet, kirakhat a csapatból, de ezt a pillanatot akkor sem hagyom ki. Rám nézett, rágyújtott, gondolkodott. Aztán azt mondta, jó, bemehetek a kórházba, de estére vissza kell érnem, mert szüksége van rám. Berohantam a feleségemhez, amilyen gyorsan csak tudtam, dél körül értem oda, a fiam pedig fél kettőkor meg is született” – folytatta.

„Négykor csörög a telefonom. Sarri az. Jó értelemben mondom, de nem normális ez az ember. Csak annyit mond: »Kouli, jössz már? Szükségem van rád!« A feleségem még pihent, neki is szüksége lett volna rám, de nem akartam cserben hagyni a csapattársaimat, úgyhogy a feleségem jóváhagyásával visszarohantam a stadionba. Bemelegítettem, átöltöztem, erre nézem a felállást, a nevem sehol… Odamegyek Sarrihoz, és kérdezem, Mister, ez mégis mi? Azt mondta, szüksége van rám, ezért hagytam ott a feleségemet és az újszülött fiamat! Sarri rám néz, és csak annyit mond: »Igen, szükségem van rád. A kispadon.« Ma már tudok nevetni a történeten. Akkor leginkább sírni tudtam volna…” – írta Koulibaly.