TALÁLATOK A(Z) NS-sorozat CÍMKÉRE

A HARCOS ÚTJA, 8. RÉSZ. Tibor tanítványai rutinszerűen maradnak plusz 30-40 perceket az edzések után a vízben. Mert ezt látták a Mestertől.

A HARCOS ÚTJA, 7. RÉSZ. A vízilabdavilág egy félmosollyal nyugtázta: Kásásék nélkül most néhány évig nem kell számolni a magyarokkal.

A HARCOS ÚTJA, 6. RÉSZ. „Akkor nem is elsősorban örömet éreztem, hanem valami hatalmas, kimondhatatlanul nagy elégtételt.”

A HARCOS ÚTJA, 5. RÉSZ. Az 1999-es doppingügy sportpolitikai játszmába torkollott, és megfosztotta Benedek Tibort a vízilabdától.

A HARCOS ÚTJA, 4. RÉSZ. Benedek Tibor az atlantai olimpia sokkja után elindult a csúcsra vezető úton.

A HARCOS ÚTJA, 3. RÉSZ. 1993-tól mintegy varázsütésre elindult felfelé a vízilabda – az emelkedésnél az egyik legfőbb hajtóműnek az UTE gárdája számított, a főszerepben Benedek Tiborral.

A HARCOS ÚTJA, 2. RÉSZ. „Huszonegyből tizennégy vízilabdás a sportosztályban – hát nem voltunk jó gyerekek...”

A HARCOS ÚTJA, 1. RÉSZ. Már gyerekként látszott rajta, hogy sohasem ad fel semmit, hogy sohasem fél semmitől.

A sorozatot író Csurka Gergely, a Nemzeti Sport publicistája jóval közelebbről és jóval korábbról ismerte a világklasszist.

„Kubala és a Barca játékát látva a katalánok büszkék lettek magukra, elhitték, ők is érnek valamit.”

Vélhetően senki sem képviselt annyi országot a futballpályán, mint a világvándor Kubala László.

Edzőként úgy liftezett menny és pokol között, ahogy a földi halandók szoktak ebben a szakmában.

Ma már világos: az 1956-os magyar forradalom legnagyobb nyertese a spanyol futball volt.

Kubala László játéka miatt a Real Madrid-drukker Franco tábornok majdnem kiléptette országát a FIFA-ból.

„Az anyagi biztonság engem is vonzott, de nem csak ez volt a távozás oka.”

Kubala Lászlónak már gyerekként sem kellett messzire mennie, ha világsztárokkal akart játszani.