FFT: Nekünk kellett volna a döntőt játszanunk Franciaországban! – Pierre van Hooijdonk

FFT/B. Z.FFT/B. Z.
Vágólapra másolva!
2022.04.01. 13:56
A FourFourTwo magazin Kérdezd meg pacekba! rovatában Pierre van Hooijdonk válaszolt az FFT-olvasók kérdéseire. Őrültebb volt, mint Di Canio? Megbánta, hogy sztrájkolt a Forestnál? Mi baja volt Van Persie-vel? Tényleg lehetnének a macskák is edzők? Ezekre a kérdésekre is válaszolt a korábbi holland csatársztár.


Ízelítő a nagyinterjúból:

– Paolo Di Caniót, Jorge Cadetét és téged Amigos néven emlegettek a Celticnél. Ki volt a legőrültebb közületek?
Scott, Kilmarnock

– Sokan kifelejtik még Andreas Thomot. Ő kicsit higgadtabb volt, mint mi, de az egyik legjobb futballista, akivel együtt játszottam. Jorge nyers csatár volt: gól, gól és gól. Gyakran mondták is nekem: „Menj már be a k...va tizenhatoson belülre!”. Én ugyanis szívesen játszogattam volna a labdával. Paolo példaképem volt. Mindennap gyúrt az edzések előtt, úgyhogy mentem vele. Őrült is volt, például előttünk nyírta a haját az öltözőben. De kellően arrogánssá tette a csapatot.

– Megbántad, hogy a Celtic játékosaként azt nyilatkoztad: hétezer font elég egy hajléktalannak, de nem egy klasszis futballistának?
Stephen McIlroy, Greenock
– Meg tudom magyarázni. Ezt egy újságcikkben írták meg, telefonon nyilatkoztam. És szívesen elmondtam volna a szurkolóknak, hogy nem beszélek zöldségeket. Azt mondtam, ez a pénz jó fizetség egy átlagembernek, de nem a Celtic egyik topjátékosának. Di Canio és Thom például többet keresnek. Sosem felejtem el: felkeltem reggel, és szokásomhoz híven bekapcsoltam a Clyde Rádiót, és pont ez hangzott el: „A reklám után hírek és sport, megtudhatják, mit gondol Hooijdonk a hajléktalanokról”. Azt gondoltam magamban: „Mi van?!”. A feleségem pedig azt kérdezgette, mégis mit mondtam. Aztán rájöttem, hogy a nyilatkozatomról lehet szó, holott nem is mondtam ilyet. Hogy lehet az ilyen ellen védekezni. Semmit sem tehettem. Hülye voltam, hogy nem kértem, küldjék el a cikket. Ez volt az utolsó ilyen nyilatkozatom.

– Megverhette volna Hollandia a brazil válogatottat az 1998-as világbajnokság elődöntőjében, ha nem Ali Bujszaim vezeti a mérkőzést?

Andre Dutra, Brazil
– Igen, döntőbe jutottunk volna. Akkor álltam be, amikor tizenöt perccel a vége előtt egy nullás hátrányban voltunk. Patrick Kluivert kiegyenlített, és Wim Jonk az utolsó másodpercekben beívelt egyet. Futottam, és halálosan biztos vagyok benne, hogy szabadon fejelhettem volna, de meglöktek. Hallottam, hogy fúj a játékvezető, és gondoltam, hogy tizenegyest kaptunk. De nem, mert ellenem ítélt színészkedésért, és kaptam egy sárgát. Még mindig őrzök egy fényképet, ami az igazam bizonyítja. A csoportkörben lőttem egyet Dél-Koreának, és ez a pillanat örökre velem marad. Isten ajándékának éreztem.

A Pierre van Hooijdonkkal készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!
Ízelítő a nagyinterjúból:

– Paolo Di Caniót, Jorge Cadetét és téged Amigos néven emlegettek a Celticnél. Ki volt a legőrültebb közületek?
Scott, Kilmarnock

– Sokan kifelejtik még Andreas Thomot. Ő kicsit higgadtabb volt, mint mi, de az egyik legjobb futballista, akivel együtt játszottam. Jorge nyers csatár volt: gól, gól és gól. Gyakran mondták is nekem: „Menj már be a k...va tizenhatoson belülre!”. Én ugyanis szívesen játszogattam volna a labdával. Paolo példaképem volt. Mindennap gyúrt az edzések előtt, úgyhogy mentem vele. Őrült is volt, például előttünk nyírta a haját az öltözőben. De kellően arrogánssá tette a csapatot.

– Megbántad, hogy a Celtic játékosaként azt nyilatkoztad: hétezer font elég egy hajléktalannak, de nem egy klasszis futballistának?
Stephen McIlroy, Greenock
– Meg tudom magyarázni. Ezt egy újságcikkben írták meg, telefonon nyilatkoztam. És szívesen elmondtam volna a szurkolóknak, hogy nem beszélek zöldségeket. Azt mondtam, ez a pénz jó fizetség egy átlagembernek, de nem a Celtic egyik topjátékosának. Di Canio és Thom például többet keresnek. Sosem felejtem el: felkeltem reggel, és szokásomhoz híven bekapcsoltam a Clyde Rádiót, és pont ez hangzott el: „A reklám után hírek és sport, megtudhatják, mit gondol Hooijdonk a hajléktalanokról”. Azt gondoltam magamban: „Mi van?!”. A feleségem pedig azt kérdezgette, mégis mit mondtam. Aztán rájöttem, hogy a nyilatkozatomról lehet szó, holott nem is mondtam ilyet. Hogy lehet az ilyen ellen védekezni. Semmit sem tehettem. Hülye voltam, hogy nem kértem, küldjék el a cikket. Ez volt az utolsó ilyen nyilatkozatom.

– Megverhette volna Hollandia a brazil válogatottat az 1998-as világbajnokság elődöntőjében, ha nem Ali Bujszaim vezeti a mérkőzést?

Andre Dutra, Brazil
– Igen, döntőbe jutottunk volna. Akkor álltam be, amikor tizenöt perccel a vége előtt egy nullás hátrányban voltunk. Patrick Kluivert kiegyenlített, és Wim Jonk az utolsó másodpercekben beívelt egyet. Futottam, és halálosan biztos vagyok benne, hogy szabadon fejelhettem volna, de meglöktek. Hallottam, hogy fúj a játékvezető, és gondoltam, hogy tizenegyest kaptunk. De nem, mert ellenem ítélt színészkedésért, és kaptam egy sárgát. Még mindig őrzök egy fényképet, ami az igazam bizonyítja. A csoportkörben lőttem egyet Dél-Koreának, és ez a pillanat örökre velem marad. Isten ajándékának éreztem.

A Pierre van Hooijdonkkal készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik