Az alapító citromdíja – Moncz Attila publicisztikája

MONCZ ATTILAMONCZ ATTILA
Vágólapra másolva!
2020.09.01. 23:53
A „Mi lesz Lionel Messivel?” fedőnevű össznépi társasjáték közben kissé elsikkadt, hogy az argentin támadónak játék nélkül is sikerült újabb csúcsot felállítania. Ő lett az első olyan labdarúgó, aki úgy vallhatja magát két éven keresztül aranylabdásnak, hogy csak egyszer kellett megméretnie magát választáson. Címvédésre már bőven volt példa, Johan Cruyff, Kevin Keegan, Karl-Heinz Rummenigge, Michel Platini, Marco van Basten, Messi és Cristiano Ronaldo is tudott minimum duplázni, de Leo az első, aki egy voksolással két évig maradhat a trónon.Mondjuk az is igaz, ez egyike a rekordoknak, amelyekhez Leónak nagyjából semmi köze. Sokkal inkább köze van hozzá a France Football azon, még július 20-án közzétett döntéséhez, amely szerint az idén nem adják át a talán legnagyobb presztízsű egyéni díjat. „Az Aranylabda 1956 óta először szünetet tart. 2020-ban nem adjuk át, mert nem minden feltétel teljesült. Azt gondoljuk, hogy egy ennyire egyedi évet nem lehet normális évként értékelni. A kivételes körülmények kivételes döntéshez vezettek. A France Football Aranylabdáját az 1956 óta íródó történelme során először 2020-ban nem adják át, méghozzá a sportszerű feltételek hiánya miatt” – írta Pascal Ferré, az elismerést alapító lap szerkesztője. Ferré a megváltozott feltételek közé sorolta a három helyetti öt csere lehetőségét, a zárt kapus mérkőzéseket, illetve az európai kupák (azon belül is elsősorban a Bajnokok Ligája) módosított lebonyolítási formáját. Szerinte az Európa-bajnokság és a Copa América elhalasztása miatt túlságosan is felértékelődött volna a BL-teljesítmény, és az Aranylabdáról tulajdonképpen három mérkőzés, a negyeddöntő, az elődöntő és a döntő határozott volna.A France Football az Aranylabdával kapcsolatban hozott már nagyon jó döntéseket (a létrehozásán túl ilyen volt az is, amikor 1995-ben az Európán kívüli játékosok előtt is megnyílt a győzelem felé vezető út, a libériai George Weah azonnal nyert is), rosszakat is (elsősorban a 2010 és 2015 közötti, a FIFA-val való összeállásra gondolok), a mostani nálam a valaha volt legrosszabb, legalábbis azok közül, amelyek nyilvánosságra kerültek. Nem utolsósorban a sokszor, sok helyen sántító érvelés miatt. Mert hiába tűzött a zászlajára igazi francia orgánumhoz méltó módon három jól csengő szót (példamutatás, szolidaritás, felelősség) a lap, ez simán megfordítható. Mert ilyen körülmények között is lehetne felelősen példamutató döntést hozni, úgy, hogy szolidárisak a szavazók a futballistákkal, hiszen az újságíróknak sem ideálisak a munkakörülményeik, nagyon sokuknak a stadion helyett a televízióban kell nézniük a meccseket. Na de azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a szavazásra jogosult több mint 200 zsurnaliszta „hétköznapi” körülmények között nem a médiából szerzi be ismeretei túlnyomó többségét? Maradt a hárítás politikája és az ígéret, hogy majd jövőre biztosan átadják az akkori legjobbnak az Aranylabdát. De mi a garancia arra, hogy a következő időszakban javulnak a körülmények a futballban? És ha nem javulnak, az FF mit választ, a szavahihetőséget vagy a következetességet? Kiadja a díjat, vagy az Aranylabda újfent a körülmények áldozata lesz?Ferré szerint a két torna halasztása befolyásolta a végeredményt. Lehet, hiszen más sorozatok más, óhatatlanul nagyobb súllyal estek volna latba. De a kontinenstornák (a biztonság kedvéért nem csupán az Eb-ket és a Copákat ejtettem ki, hanem az aranylabdást valaha is adó harmadik kontinens, Afrika legnagyobb seregszemléjét is), illetve adott esetben a világbajnokság hiánya a díj alapítása óta tíz alkalommal (1961, 1969, 1971, 1973, 1977, 1981, 1985, 2003, 2005, 2009) senkit sem zavart, akkor vidáman lehetett szavazást tartani és győztest hirdetni. Az pedig eddig sem volt gond, ha egy-egy jó torna alapján kapta meg valaki az elismerést. Ronaldo a brazil arannyal záruló 2002-es világbajnokság előtt és után szinte nem volt egészséges, mégis maga mögött tudta tartani honfitársát, Roberto Carlost – de 2006-ban Fabio Cannavarótól a vb-n látottakon túl ki tud még felidézni öt emlékezetes megmozdulást?Ferré azt is mondta, nem minden jelölt volt ugyanabban a helyzetben. Ez annyiban igaz, hogy a legjobb tíz összerakásánál szóba jöhető futballisták közül Kylian Mbappénak és Neymarnak 11 mérkőzéssel kevesebb jutott, mint egy normális világban (ugyanakkor a hazai kupadöntőket ők is lejátszhatták), mindenki más viszont annyi találkozón játszhatott, mintha nem is lett volna Covid. És azért a francia (meg a közepesen nagy sorozatok közül még leálló belga és holland) bajnokságból túl sűrűn nem szoktak aranylabdást választani. A Ligue 1-ből legutóbb 1991-ben került ki a díjazott (Jean-Pierre Papin), a hollandból húsz évvel korábban (Cruyff), a belga élvonalból pedig eddig még senki sem ért fel a csúcsra. A körülményekre hivatkozni meg azért botorság szerintem, mert nincs benne a kiírásban az sem, hogy például az esőben vagy hóban lejátszott meccseket tilos figyelembe venni. A körülmények adottságok, nem matematikai változók. A legfontosabbak most is egyformák voltak mindenkinek, március közepéig nyitva volt a világ, aztán mindenki pihent, majd a döntő többség visszatért és futballozott. Erőltetett menetben, öt cserével, módosított lebonyolítással – de mindenkinek ez jutott. A BL-győztes neve mellé nem kerül csillag, az Aranylabda nyertese is megúszná ezt, ettől nem kell tartani, hiszen mindenki örül annak, ha a normális élet felé mutató jelenségnek lehet szemtanúja.A franciák döntése miatt azonban ez ezen a területen sem valósulhat meg, Mbappé és Neymar mellett Karim Benzema, Messi, Kevin De Bruyne, Cristiano Ronaldo és főképp az élete idényét futó Robert Lewandowski sem álmodozhat arról, hogy az övé lesz az idén a korona. A latin bajnokságok hegemóniája is megmarad, hiszen a legutóbbi 29 aranylabdásból 17 (sorozatban 11!) a spanyol, nyolc az olasz, egy pedig a francia bajnokságban játszott-játszik, míg a Premier League kétszer, a Bundesliga pedig egyszer büszkélkedhetett kontinenselső futballistával. Persze, a legelvetemültebbek szerint már csak a dominancia megtartása miatt sem erőltette arrafelé a szavazást senki, hiszen Lewandowski győzelmére elég kis oddsszal lehetett volna fogadni. Olyan még sohasem fordult elő, hogy egy játékos csapatban is triplázzon, és amolyan bónuszként a három megnyert sorozat mindegyikében még a gólkirályi címet is elvigye. A Bayern München lengyeljének ez sikerült, talán ezért is arrafelé a legnagyobb az elégedetlenkedés.„Nem vagyunk nagyon boldogok, ez nem igazán sportszerű döntés, nem csupán a Bayern, de Lewandowski számára sem az. Talán nyert volna” – mondta még a döntés meghozatala után Karl-Heinz Rummenigge, a Bayernt működtető gazdasági társaság első embere. A BL nyolcas döntőjét követően a talánt el is hagyhatjuk a mondatból. Bár az egykoron két Aranylabdát nyerő Rummenigge intenzív kampányba kezdett, még a FIFA-t is megpróbálta bevonni, hogy ugyan már, győzze meg korábbi partnerét a határozat értelmetlenségéről, csak részsikert ért el. A nemzetközi szövetség ugyanis bejelentette, ha nem is szeptemberben, de valamikor később ő azért átadja a világ legjobb játékosát megillető, The Best fantázianevű díját. De hogy ez nem csupán német probléma, arra Rio Ferdinand, a korábbi angol válogatott és Manchester United-védő, jelenlegi televíziós szakértő szavai szolgálnak bizonyítékkal: „Ez kegyetlen döntés. Ha én lennék Lewandowski, és törölnék az Aranylabdát, petíciót indítanék, hogy élesszék fel azonnal.”Nem fogják. Így a Bundesliga Aranylabda nélküli korszaka legalább 25 éves lesz, ráadásul arra semmiféle garancia sincs, hogy a Bayern és a France Football ankétján a negyedik helynél jobban egyszer sem záró Lewandowski még egyszer ilyen parádés idényt fut. Még akkor sem, ha a lengyel szerint pályafutása legjobb évei még csak a „kanyarban” vannak.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik