Nagyon fáradtnak tűnik.

Nem véletlenül – felelte a DVSC-TEVA hétszeres válogatottja, Rudolf Gergely. – Az észtek roppant szervezetten védekeztek, rengeteget kellett futni, sokat kivett belőlem a mérkőzés – de természetesen nem bánom. Ezen a szinten keményen meg kell dolgozni a sikerért, s ez így is van rendjén.

Javuló formában játszott, és…

Elnézést, de mit jelent az, hogy javuló formában?

Sokkal többször került helyzetbe, mint a korábbi meccseken, veszélyesebben futballozott, kis szerencsével három gólt is lőhetett volna.

Értem. Változott a szerepköröm, nem klasszikus éket, hanem támadó-irányító középpályást játszom. Herczeg András azt kéri tőlem, igyekezzek gyakran visszalépni, és ez a húzás be is jött, hiszen ilyen szituációból alakult ki a győztes gólt eredményező helyzet. Egyérintőből tettem ki a labdát a bal szélre Szakály Péternek, ő kilépett vele, középen pedig ketten is őrizetlenül várták az átadást.

Szikrázó mérkőzésen volt egységes a csapat

Élvezi is ezt a szerepkört?

Ezt kéri az edző, ezért ezt teszem. Ezúttal a szünetben hangzott el, hogy lépjek vissza, tartsam meg a labdát, próbáljam meg átforgatni, váltogatni a széleket, és mint említettem, ennek meg is lett az eredménye, hiszen a második félidőben jobban is játszottunk. Ez annak ellenére igaz, hogy az elsőben adódott előttem több helyzet, kár, hogy mind kimaradt.

A balszerencsén múlott?

Nem is tudom. Nem hiszek a szerencsében, egyszerűen most így alakult. Sajnálom, de majd legközelebb eredményesebb leszek. Most már ez a fontos.

Volt olyan momentuma a mérkőzésnek, amikor veszélyben érezte a továbbjutást?

Nem. Az igaz, hogy az első félidőben akadt néhány izgalmasabb helyzet a kapunk előtt, de a Levadiában nem éreztem azt az erőt, amelyre az állás megfordításához szüksége lett volna. Mi ugyanakkor csapatként voltunk nagyszerűek, senkire sem lehet panasz, szenzációs meccset játszottunk.