MONCZ ATTILAonline 2009.08.05 23:46 Frissítve: 2010.10.28 02:39

Az edzőváltás kockázata

Akár otthon is érezheti magát: néhány nappal a bajnokság rajtja előtt edzőt váltani inkább Magyar-, mint Németországban szokás.

Ez már a levegőben lógott. A vezetők hónapok óta nem voltak elégedettek Jörn Andersen szakmai munkájával. Hiába jutottunk fel, hiába játszottunk elődöntőt a kupában, ezt sokkal inkább az erős keretnek és az egyéni képességeknek, mintsem a taktikus futballunknak köszönhettük.

Most viszont kaptak egy zöldfülű edzőt, Thomas Tuchelt. Hátrány, hogy csupán ennyi ideje maradt építkezni?

Abszolút. A keretet Andersen elképzelései szerint alakították ki, az ő taktikája alapján készültünk, most meg jön egy teljesen új éra. De azt gondolom, a feljutás kiváltotta eufória segítségével sok mindent tudunk kompenzálni. Szerintem ilyen szinten a vezetők már nem hibáznak nagyot, és bár Tuchel az első és a másodosztályban tapasztalatlan, látszik rajta, hogy Ralf Rangnick keze alatt tanulta a szakmát.

Tavaly ősszel Rangnick nem hozott önnek szerencsét.

Akkor is tartom, hogy a mai napig ő a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. Az utolsó fél évben azért nem játszottam, mert a Hoffenheim olyan fejlődésen ment keresztül, hogy ott nekem már nem volt helyem. Más dimenzió lett.

És a Mainz is az lesz?

Nem tudom. De az biztos, hogy az új edző az első foglalkozását úgy kezdte: Rangnick abszolút csodálója, és évek óta az általa alkalmazott rendszereket használja. A játékosokkal baráti a viszonya, szakmailag képzett – Andersennek épp azt rótták fel, hogy a diktatúrára hajazó módszerekkel él.

A beharangozók szerint Lőw Zsolt a Mainz első számú balhátvédje.

Büszke vagyok rá, de ez csak pillanatkép. Orrhosszal vezetek Peter Van Der Heyden és Marco Rose előtt.

Bent maradnak?

Nem optimálisak a körülmények. Nincsenek álmaink, jelenleg káoszban élünk, de ha az edző beváltja a hozzá fűzött reményeket, annak néhány hónapon belül látszódnia kell az eredményeken. De nem vagyok jós, nem tudom, ennyi elég lesz-e.