SZÖLLŐSI GYÖRGY
SZÖLLŐSI GYÖRGY
online 2008.03.23 00:01 Frissítve: 2010.10.28 02:39

Egy órán múlott az élete?

A vb-gólkirály, az Aranycsapat legendája, Kocsis Sándor már nem érhette meg, hogy egykori szeretett klubja, amelytől erőszakkal szakították el, újra visszafogadja. Ifjabb Kocsis Sándor, a legendás „Kocka” fia a héten Magyarországon járt, és a pénteki FTC–Vác-Újbuda bajnoki meccs előtt meghatottan vette át a Ferencváros elnökétől a 8-as számú, Kocsis feliratú zöld-fehér mezt, majd interjút adott lapunknak.

Azért jött Magyaror szágra, hogy szurkoljon a Ferencvárosnak a VácÚjbuda ellen?

Nem egészen – mondta ifjabb Kocsis Sándor. – Először is mindig szívesen jövök ide, amikor magyar földre lépek, valami különös bizsergést érzek, amit semmihez sem lehet hasonlítani. Elképesztő élmény: amikor az emberek megtudják, hogy kinek a fia vagyok, megváltozik az arckifejezésük… Szeretem ezt az országot, ahol a szüleim éltek. A nyolcvanas évek vége óta rendszeresen járok Magyarországra, most konkrétan azért jöttem, hogy aláírjam a család szerződését az Aranycsapat borcsaládot megálmodó egri pincészettel: az ősszel palackokba kerül a Kocsis bikavér. Közben kapóra jött, hogy rövid itt-tartózkodásom alatt a Ferencváros bajnoki meccsére is kimehettem. A gyönyörű fogadtatás pedig meglepetés volt. Nagyon meghatott.

Járt már korábban az Üllői úton?

Sőt még futballoztam is a stadionban! Több mint tíz évvel ezelőtt rendeztek itt egy öregfiúk-mérkőzést édesapám emlékére, és akkor egy félidőt a válogatottban, egyet pedig a Ferencvárosban játszottam. Rúgtam három gólt, képzelheti, micsoda érzés volt…

IMÁDTAK ÉNEKELNI A BARCELONA MAGYARJAI

Ha édesapja megéli, mit szólt volna ahhoz, hogy a másodosztályba süllyed az FTC?

Ezt el sem tudom képzelni… De hallottam, hogy angolok vették meg a klubot, és az idén talán visszajut az első osztályba.

Ön melyik csapatnak drukkol?

Természetesen az FC Barcelonának. Kint vagyok a meccseken, és játszom is az öregfiúk csapatában, rendszeresen szerepelünk jótékonysági találkozókon. Képzelje, a csapattársaim a mai napig úgy hívnak, hogy „Kiskocka”. Ők is megtanulták. A klubtagsági igazolványom, a zakómon lévő aranycímer gyémántberakással még az édesapámé volt, a klubtól kapta.

Neki melyik volt pályafutása legkedvesebb csapata? A Fradi? A Honvéd? Vagy a Barcelona?

A Ferencváros, így természetesen nekem is fontos a klub. Valakitől megkaptam CD-n a Fradi-indulót, hogy „Száz kisleány egy gólra vár…”, a kocsiban szoktam hallgatni. A katalánok ilyenkor kicsit furcsán néznek rám.

És el tudja már énekelni?

Próbálgatom… Sajnos nem tudok úgy magyarul, ahogy szeretnék. Zürichben születtem, már az emigrációban, Barcelonában nőttem föl, ott nősültem, kevés alkalom kínálkozik a magyar nyelv gyakorlására.

Esetleg valamelyik magyar nótára emlékszik gyerekkorából?

Igen, van egy dal… Czibor Zoli bácsi, Kubala Laci bácsi és apám sokszor énekelte ezt, édesanyám kísérte őket zongorán, ha egy-egy alkalommal összejöttek a Barca magyarjai… Már negyven éve nem hallottam, a szövegéből semmire sem emlékeztem, de most, Egerben, amikor eldúdoltam néhány pohár bor után, a társaságból valaki ráismert: „Ne sírj anyám a te rossz fiadért…” Szívszaggatóan szép nóta.

Ön szerint hogyan történt…?

Édesapám halálára gondol? Ezt mindenütt megkérdezik tőlem, és mindenütt ugyanazt mondom: csak a jó Isten tudja, pontosan mi történt akkor a kórházi szobában, mert senki sem volt ott apámon kívül. Holtan találták az udvaron, az ablak alatt. Kiesett, vagy kiugrott, vagy… Már sohasem fogjuk megtudni. Az tény, hogy az utolsó időszakban állandóan attól félt, hogy a magyar hadsereg titkosszolgálata a nyomában van. Hogy üldözik őt, eljönnek érte. Képzeletben előlük menekült, és gyakran ment az ablakhoz, hogy megnézze, nem ott akarnak-e bejönni. A harmadik emeleten... Talán egyszer túlságosan kihajolt. Nem tudom… Én katona voltam, de akkor éppen kimenőt kaptam, és a menyasszonyommal apámhoz igyekeztünk. A megbeszélt időponthoz képest késtünk majdnem egy órát. Talán ha előbb érkezünk, nem hal meg.

Ha a Fradiban nem is, a Barcelonában sokszor láthatta játszani az édesapját. Tényleg a világ legjobban fejelő játékosa volt?

Igen, ez kétségtelen.

Jobban fejelt, mint Marco van Basten?

Persze. Utánozhatatlan volt. Carlos Santillanára mondták sokan Madridban, hogy ő majdnem úgy fejel, mint apám. De csak majdnem… Apám felment a levegőbe, ott a fizika törvényeit meghazudtolva néhány pillanatra megállt, és amikor körülötte már mindenki visszaesett a földre, jellegzetes bólintásával befejelte a labdát a kapuba. És ne feledje, nemcsak fejjel volt eredményes, rengeteg gólt lőtt a jobb és a bal lábával is.

A CSATÁRZSENI NEM DÍJAZTA A FUTBALLISTAKARRIERT

Ön nem örökölte ezeket a képességeket?

Nem voltam rossz futballista… Jól fejeltem, mindkét lábbal remekül lőttem, a középcsatár posztján szerepeltem a spanyol harmadosztályban. Egy súlyos sérülés után azonban azt mondták az orvosok még fiatal koromban, hogy tegyek le arról, hogy a futballból megélhetek. Ráadásul apám is mindvégig ellenezte, hogy futballista legyek. Azt mondta, ezzel a névvel nagyon nehéz dolgom lenne, mert mindenki hozzá hasonlítana. Ez így van, de én meg azt mondom: és akkor mi van? Ma már kicsit bánom, hogy nem lettem mégis profi játékos. Johan Cruyff fia, Jordi meg sem közelítette az apját, mégis játszhatott a Barcelonában. Az ő teljesítményére talán én is képes lettem volna…

És az ön fia? Amikor jó néhány éve nyilatkozott lapunknak, a kis Sándor a Barca-ifiben játszott.

Ugyan… Ma már ő is csak amatőr játékos. Huszonnégy éves. Az ő generációjukat össze sem lehet hasonlítani apámékéval. Ezek a fiatalok, akik már jómódban nőnek fel, nem olyan motiváltak, nem olyan elhivatottak, ezért igazán sikeresek sem lehetnek.

Ön ma is világsztárokat láthat hétről hétre. Miként vélekedik, ha összeveti a mai játékot azzal, amit gyerekkorában látott a Camp Nouban?

Akkor nyerni akartak a játékosok és az edzők, ma pedig nem akarnak kikapni. Óriási különbség. Minden edző félti a fizetését, védekezésre, biztonságra rendezkedik be, nem vállal kockázatot. Régen a játékosok technikai tudása is nagyobb volt, no meg a csapat erkölcsi egysége is. A csapattársak szenvedélyesen szerették a játékot és egymást, így aztán élvezetesebb volt a produkció.

KOCSIS SÁNDOR NEVÉVEL INDULHAT FOCISULI

Ön nem edzősködik?

De, egy kiscsapat trénere vagyok, persze csak a munkám mellett, amely a biztosítói szakmához köt. Viszont éppen most tervezem, hogy édesapám nevével focisulit indítok Magyarországon. Már tárgyaltam erről Budakeszi polgármesterével, és bejelentkeztem Kisteleki István MLSZ-elnökhöz is, de egyelőre még nem fogadott… Boldog lennék, ha megvalósulna ez az álmom, és egészen kicsi kortól az általam fontosnak tartott elvek szerint taníthatnánk a gyerekeket a futballra. Meggyőződésem, hogy játékintelligencia dolgában kimondottan jó adottságúak a magyarok.

Ezután tehát gyakrabban láthatjuk majd idehaza?

A munkám nem sok szabadidőt engedélyez, de ha a focisuli megvalósul, biztosan többet leszek itt. Meg aztán most, hogy az Aranycsapat minden játékosáról borkülönlegességet nevezett el a Csutorás pincészet, amelynek egykori tulajdonosa apu csapattársainak is szállított bort hajdanán, szóval most, hogy kezdem megismerni az egri borokat, még erősebb lett az ország vonzereje. Már csak a Fradinak kellene feljutnia…