Nemzetisport.hu nyomtatott 2007.07.30 22:46 Frissítve: 2010.10.28 02:39

Ugrás Genovába

Várhidi Péter biztos benne, hogy Koman Vladimir nem lesz ukrán válogatott. Jó. De ne feledjük, hogy áprilisban még volt némi összezördülés az edző és a játékos között (finoman fogalmazva: a kapitány anno nem volt elájulva attól, hogy az ukrán születésű, de kétéves kora óta magyar állampolgár s immáron 18 esztendős játékos a Torino elleni Serie A-s meccsen a Sampdoria színeiben a győztes gólpasszt adta), és most nem véletlenül vetődik fel a kérdés: a támadó középpályás sárga-kék, avagy piros-fehér-zöld nemzeti szerelést ölt magára?

Jön az olaszok elleni augusztus 22-i mérkőzés, alakul a keret, s nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Koman Vladimir immár stabil kezdő a Sampdoriában.
Illik tehát még inkább odafigyelni rá, s rágni a körmöt azért, nehogy az ukránok (akik éppenséggel a rendezési jogot előlünk látványosan elnyerve a 2012-es Európa-bajnokságon házigazdaként lesznek érdekeltek, azaz ennek szellemében már a jövő csapatát építgetik) kivessék a hálójukat a tehetségre.

Ők azt mondják: a tehetségükre, mi pedig azt, hogy - a tehetségünkre. Merthogy Koman Vladimir magyar gyerek, hiszen hála az égnek (és persze a korábbi kitűnő labdarúgó apa döntésének és szombathelyi nevelőmunkájának köszönhetően) a magyar pályák gyepén koptatott el jó néhány stoplist, és az utánpótlás-válogatottak meccsein horpasztotta lövéseivel a labdát.

Úgyhogy itt lenne a helye, de ezért persze tenni is kell. S ha már Várhidi Péter kapitánynak vannak tanácsadói, most tanácsolhatnák neki, hogy ugyan, ugorjon le Genovába némi vizitálásra, hiszen ilyenkor érdemes elbeszélgetni a sráccal, a csapat edzőivel, hogy mégis mi újság, az edzőmeccseken és az Intertotó-kupa-találkozókon mutatott formája alapján mire viheti (szakmailag) Vladimir.

Az eset (mármint a kapitányi vizitálás) nem lenne példa nélküli, hogy mást ne említsek, az egyik tanácsadó, Bicskei Bertalan a legutóbbi kapitánykodása idején hírét vette, hogy a horvátok éppen honosítanák a remek formában futballozó s akkor éppen az NK Rijekában légióskodó Sztipánovics Barnabást.

Fogta magát, elautózott Fiuméig, megnézte a támadót, s a következő válogatott meccs után a horvátok nagy búsan lemondhattak a tervükről. A tanulság az, hogy meg kell becsülni azt, ami Magyarországról, a magyar futball jó híréről szól, amit mostanság Koman Vladimir (is) erősít azzal, hogy megharcolt a helyéért a Sampdoriában.

És erre azért idehaza jó büszkének lenni. Futballszakmailag is.

VINCZE ANDRÁS