KUN ZOLTÁNnyomtatott 2007.04.10 02:54 Frissítve: 2010.10.28 02:39

Átverés

Koman Vladimirt nagyon becsapták Olaszországban: elhitették vele, hogy milyen nagyszerű együtt készülni az olasz válogatott Quagliarellával, az uruguayi Oliverával, a Juventust is megjáró Zenonival; galádul hagyták, hadd élvezze ki, amint húszezer néző tapsol neki; a háta mögött röhögve megmutatták neki a vasárnapi La Gazzetta dello Sportot, amely az ő négyhasábos fényképét hozta, és elképesztő bemutatkozásként értékelte a teljesítményét.

Szegény gyereknek mégis a Nemzeti Sportból kellett megtudnia az igazságot: azt, hogy fiatalkori álmai csapata, az olasz bajnokság nyolcadik helyén álló, több, mint egy évtizede még BL-döntőt játszó Sampdoria jóval gyengébb, mint az Inter ifikből álló Primavera-együttese, és ő csupán azért játszhatott a Torino ellen, hogy a nyáron könnyebben kölcsön lehessen majd adni valamelyik B- vagy C-ligás klubnak.

Mi ilyen veretes és kétségkívül erőteljes szakmai alapú véleményt nem mertünk volna megfogalmazni. Fentieket az olasz bajnokságon edződött, mostanában szövetségi kapitányként dolgozó Várhidi Péter látja így. Aki így indokolta, hogy esze ágában sincs meghívnia Koman Vladimirt a felnőttválogatottba, de még az U19-es keretbe sem.

Pedig talán nem mellékes tény, hogy 13 éve nem játszott magyar futballista a Serie A-ban, meg az sem, hogy az angol másodosztályú Stoke City és Sunderland kispadjáról is könnyedén a válogatottba lehet kerülni – az Inter Primavera-csapatát már ne is emlegessük, az természetesen egy sokkal magasabb kategória.

Koman Vladimir kétségtelenül nem tett még annyit a magyar futballért, hogy beválogatása érdekében borogasson kukákat a nép, ő csak egy céltudatos, elszánt, álmainak élő futballista – legalábbis az volt, amíg életében először a Sampdoria mezét magára húzva nem adott csodálatos gólpasszt a Torino ellen.

Mert hiába a húszezer néző őrjöngése, a La Gazzetta dicsérete, Quagliarella pacsija, az ítélet keserves és megfellebbezhetetlen: Koman Vladimir csak a taktikai megfontolás része, akire jelenleg nincs szüksége a magyar labdarúgásnak.

Kapitány úr, de gazdagok lettünk!