A 18 éves John életpályáját néhány mondatban össze lehet foglalni. 1985-ben egy libériai faluban született, kisgyerekként került Hollandiába, ahol serdülőkorban az alacsonyan jegyzett DES Nijverdal középpályásaként kezdte meg a pályafutását. A Twente 2002-ben nézte ki magának, és akkor nyáron meg is vásárolta. Már bemutatkozott a holland korosztályos válogatottban (U18 és U21), amikor a Fulhamnél felfigyeltek arra, hogy az őszi idény során 18 mérkőzésen szerzett kilenc góljával az enschedeiek házi gólkirályává nőtte ki magát.
Chris Colemannek a januári átigazolási időszak utolsó pillanataiban sikerült szerződtetnie, de ezekben a napokban mindenki a Louis Sahát "sirató" "falusiak" másik új szerzeményéről, az amerikai Brian McBride-ról beszélt. A Columbus Crew támadója már bizonyított Angliában, pályafutása – eddigi – csúcspontja pedig a 2002-es világbajnokságon Portugália ellen szerzett gólja volt.
John tehát McBride árnyékában érkezett meg a Loftus Roadra (amíg az amerikai a nyolcas mezt kapta meg, Johnnak a 36-ost adták oda), ahol a bemutatásakor azonnal ismertséget szerzett. No nem a tehetsége ragadta meg a londoni szurkolókat, hanem az, hogy a Fulham egykori remek játékosa, John Collins mutatta be. Szóvicc szóviccet követett, a közönség nagyot derült, aztán majdnem két hónapra elfeledték Johnt. Mármint Collins Johnt.

Coleman először a március 20-i, Chelsea elleni bajnokin vetette be az ifjút, aki Mark Pembridge helyére beállva fél órát kapott. Játéka szinte senkiben sem hagyott mély nyomot, ezért húsz napra ismét jegelték. Coleman szombaton Leicesterben újra úgy döntött, ad neki fél órát, és ezúttal nem kellett csalódnia: négy perccel a beállítása után megtörte az addigi gólcsendet, és a hajrában megduplázta csapata előnyét.
A brit sajtóban rögtön azt írták, hogy John az új szenzáció a Premier League-ben. Coleman máig nem árulta el, mennyit fizetett a Twentének érte. "Jó ár volt egy tizennyolc éves játékosért – mondta, amikor erről kérdezték. – Két nagycsapat is kiszemelte, de szerencsére nekünk sikerült megszereznünk. Nagyon erős testalkatú, korához képest nagyon érett, és óriási nyereség a számunkra. A Leicester ellen végigvédekeztük a meccset, majd beállt, és teljesen új színt vitt a játékunkba. Egyelőre azonban meg kell tartanunk a jövőnek, nem szabad fásulttá tennünk."
Coleman mégsem pihentette két nappal később, a Blackburn ellen a kezdőbe jelölte. Jól tette, John ugyanis az első félidőben szerzett két góljával egymaga fordította meg a mérkőzést 0–1-ről. A meccset végül a Rovers nyerte meg, de ez már nem Johnon múlt. Mindazonáltal kiragadhatunk két, beszédes adatot a mérkőzés jegyzőkönyvéből: Johnt a 87. percben le-, három perccel korábban McBride-ot meg becserélték.

Az eddigi három Premiership-meccsén hatszor kapura lövő, abból négy gólt szerző John libériai-holland kettős állampolgár, és a FIFA új szabályai szerint a korosztályos válogatottságok ellenére még lehetősége van eldönteni, hogy melyik felnőtt nemzeti csapatban szerepel a jövőben. Hollandiával mindig a világ legjobbjai között lehet, de sohasem lesz garantált helye az oranjéban. Libériában viszont ő lehet George Weah utódja, egy egész nemzet jelképe.