GANCZER GÁBOR jelenti Gainesvilllebőlonline 2003.09.13 21:49 Frissítve: 2010.10.28 02:39

A lányok mindent megnyertek

Négy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zártuk a kajak-kenu vb 1000 méteres döntőit. Athénban hat versenyzőt már biztosan indíthatunk, ám a java csak most következik.

Kovács Katalin immár a kilencedik világbajnoki aranyérmét nyerte meg Gainesville-ben a kajak egyes 1000 méteres számában (Fotó: Danis Barna)
Kovács Katalin immár a kilencedik világbajnoki aranyérmét nyerte meg Gainesville-ben a kajak egyes 1000 méteres számában (Fotó: Danis Barna)
Budapest és Gainesville között hat óra a különbség, ám kis túlzással azt is mondhatnánk, női kajak négyesünk még egy időzónával előrébb járt, olyan hatalmas különbséggel múlta felül a világbajnokság első fináléjában az ukránokat és az ausztrálokat. "Belülről nem észleltem, hogy ennyivel verjük őket, s úgy éreztem, a többiek sem nézelődtek, csak húztunk, húztunk, míg a célba nem értünk” – magyarázta utóbb az első diadal részese, Fazekas Krisztina.
Dékány Kinga, a csapat tiszaújvárosi vezérevezőse tavaly nem jutott ki a világbajnokságra, de a kvartettel most kárpótolta magát: "Úgy tetszik, én afféle nagy visszatérő vagyok. Legutóbb akkor nyertem vébét, amikor Fábiánné Rozsnyói Katalin visszavett a csoportjába. Most egy év pauza után szereztük vissza az aranyat – elképesztően sok meló árán. Előfordult, hogy a heti tizenegy edzésből kilencszer, vagyis orrvérzésig négyesben gyakoroltunk.”
A szegedi Janics Natasa élete második, Rasztótzky Eszter pedig első világbajnoki aranyérmét szerezte: "Európa-bajnokságon már értem el sikereket, ám a vébégyőzelem mindennél többet ér. Remélem, idővel az ezer után az ötszázas távhoz is elég érett kajakos leszek.”
A férfiaknál az ezres versenyek is szerepelnek az olimpia programján, így némiképp fájlaltuk, hogy a következő számot (férfi K–1) nélkülünk bonyolították le, és a tehetséges Benkő Zoltánnak be kellett érnie a B-döntővel, amelyben a harmadik helyen végzett. Kenu egyesben ugyan Fürdök Gábor becsúszott a kilencedik pályára, de nem gondoltuk volna, hogy végül e sorszám nála helyezésnek is megfelel majd. Már néhány méter megtétele után látszott, ez nem az ő napja, egyszersmind nem is az egyesben szereplő magyar férfi versenyzőké, hisz szóló hajóban két kvóta megszerzése nyomban a jövő évi Európa-bajnokságra maradt.
Kovács Katalin bezzeg szinte körelőnnyel nyerte meg a női K–1-es számot, s esetében fölösleges azon bánkódni, hogy tette mindezt egy nem ötkarikás számban. Nála tudniillik pontosan ez a győzelem jelenthet kiváló felvezetést, ráhangolást a vasárnapi, ötszázas döntőre. "Az elején izgultam, de fél táv után már éreztem, hogy nem lehet baj. Wagner megpróbálta tartani velem a lépést, ám bíztam magamban. Most is bebizonyosodott: az én hajrám a jobb” – mondta, majd egy másik riporter rabolta el: a négyesbéli csapattárs, Viski Erzsébet, aki a Magyar Rádió alkalmi munkatársaként faggatta.
Mindeközben társával, Kozmann Györggyel nekivágott az egy kilométeres távnak a Lanier-tavi regattaközpont nagyja (az 1996-ban e helyt aranyat és bronzot gyűjtő), Kolonics György. A Ludasi Róbert edzette páros sokáig a negyedik-ötödik helyet térdelte ki magának: az athéni kvalifikáció nem forgott veszélyben, a várt dobogós hely azonban, a lelátóról nézve, igen. Kolóék aztán sorban kezdték megcsáklyázni az előttük haladókat, s hiába érkezett be szinte hat kenu is egyszerre a célba, az egyik érmet, ezúttal a bronzot, ők csípték el. "Egy ilyen küzdelem árán elért harmadik helynek igenis tudok örülni” – mondta a tizenkétszeres világbajnok Kolonics, aki immár engedélyt adott hajója legénységének is a nyilatkozattételre: "A főnököm, Koló jó előre szólt, hogy a futam közben nem nézelődhetek” – szólt a szigor más jellegű megnyilvánulásáról Kozmann, majd bevallotta, egy kicsit mégis leselkedett: "Amikor fél távnál először kipislantottam, szerencsére én is érzékeltem, hogy hiába megyünk jól, a finisben még van tennivalónk.”
A kajakos Bártfai Krisztián és Bauer Márton versenyzésénél ellenben sem az eleje, sem a vége nem stimmelt. Az újabb kilencedik helyezés azt jelenti, hogy Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak továbbra is keresnie kell a megfelelő egységet a K–2 1000 méteres számban. A hölgyeknél viszont, bárki is üljön klasszisaink közül a páros kajakba, hibázásra képtelen. Jóllehet, a hazai válogatón a világbajnoki címvédő Szabó Szilvia, Bóta Kinga duót a részvételtől elütő Paksy Tímea és Benedek Dalma jó ideig a harmadik helyre nyújtotta be az igényét. Legalábbis szerényen úgy véltük. Paksyékat azonban nem jellemzi ez a kéztördelős viszszafogottság. Becsülettel haladtak a mezőnnyel, mígnem a zárlatban a többiek rövidzárlatát és önnön, hirtelen jött felvillanyozódásukat kihasználva méterről méterre törtek előre. És láss csodát: ezer méter megtétele után, a célvonalnak nevezett képzeletbeli lénia előtt néhány méterrel, motoros hajtásba kapcsolt kajakjuk orra a legjobbkor legelőre került. "Timi igazából kétszázas versenyző, én pedig ezren vagyok jó – elemzett a vb-n bravúros győzelemmel debütáló Benedek. – Azt is mondhatnánk, nyolcszáz méteren át én toltam őt, ő meg energiatakarékosan kajakozott, hogy aztán az utolsó kétszázon oly nagyot indítson, mintha ráadásként egy sprintszámot teljesítene.”

Amerikai anziksz

Ulrich Feldhoff Németországban az olimpiai bizottság alelnöke, valószínűleg komoly ember, ám a Nemzetközi Kajak-kenu-szövetség elnökeként még jelét sosem láttam annak, hogy karizmatikus sportvezetô lenne. A gainesville-i döntô elôtt az irodájába kérette a magyar és kanadai csapatvezetôt és nyomatékosan felszólította ôket, hogy szurkolóik hagyják abba az elô- és középfutamok idején művelt dobolgatást, kolompolást. Mondanunk sem kell, vezérszurkolónk, Beé István kanadai barátaival egyetemben ezután még aktívabban ütötte hangszerét, ami persze a sótlan Feldhoffon kívül mindenkinek tetszett.

Fehérvári Vince az ausztrál válogatott színeiben vesz részt ezen a vb-n, de a vágyott olimpiai számok helyett továbbra is csak a kétszázas sprintszámokban indul, mert még mindig nem kapta meg az állampolgárságot. Fehérvári úgy véli, egy ideig az ausztrál válogatott környékén is akadtak néhányan, akik nem akartak új honfitársat. „Hiába nyertem meg K–2 500 méteren a válogatót, végül kurtán-furcsán kikerültem a hajóból. Az azóta elküldött edzô, John Sümegi a társamra, utóbbi, Andrew Collins pedig a trénerre mutogatott. Ezzel együtt is azt mondom, Ausztráliában csodálatos miliô vesz körül: az elmúlt egy évben szinte ez volt az egyetlen alkalom, amikor idegeskednem kellett.”

Noha az Egyesült Államok korántsem konyhaművészetérôl híres, éhen veszni lehetetlen. A hamburegerektôl megcsömörlött utazóra többnyire csak egy másik junkfood („szemétkaja”) étterem vár. Nekünk egy szendvicsbár jutott, ahol mélyebb társadalmi összefüggések feltárására is lehetôség nyílt. Egy kedves hölgy felvágta a kenyerünket, a mellette állónak adta, aki megkente vajjal, majd egy tekintélyes méretű pirítógépbe helyezte. A szerkezet túlfelén egy harmadik nô várta a készülô étket, aki telepakolta minden földi jóval, majd egy tálcán a negyedik emberhez, a pénztároshoz tolta. Ez utóbbi persze csak afféle kasszamenedzser volt, a visszajárót nem ô adta át személyesen, hanem az apró egy érmetartó szerkezetbôl potyogott elénk a pultra. Egy szendvicshez két gép és négy ember összehangolt munkája juttatott hozzá, vagyis mindenki láthatja, Amerikában nincsenek foglalkoztatási gondok.
Hogyha Kolonicsék befutóját remeknek, Paksyékét csodásnak minősítettük, a Hüttner Csaba, Joób Márton, Pulai Imre, Novák Ferenc kenus kvartett produkcióját bizton kiálthatjuk ki fantasztikusnak. Az ifjoncként is kiváló Joóbbal megerősített szenzációs hármas száz méterrel a vége előtt még nagyon-nagyon tisztán merte a vizet a harmadik helyen. Aztán a száztíz kilós, csupa izom Pulaival a fedélzeten az addig kétéltű tankként pöfögő vízi alkalmatosság szárnyashajóvá változott. Hogy reálisan érzékeltessük a győzelem körülményeit, rögzítsük: a kenujuk orrából kiálló szálka szélességével kerültek a félig magyar (Buday Tamással és Attilával küzdő) kanadai és a baráti lengyel egység elé.
"Vezérevezősként egyedül én láttam, hogy nyertünk” – mondta Hüttner, aki elárulta, a hajráig kénytelenek voltak a kanadaiak taktikájával versenyezni. "Nekem kellett volna bemondani az iramváltásokat, de olyan hullámos volt a víz, hogy a kormányzással bajlódva ezt rendre elfelejtettem. Sebaj, jobb híján mi is a kanadaiak hoppolására indultunk el” – vitte el a "balhét” Novák. "A végső hajrá elsöprő ereje elsősorban nekem köszönhető – vette át a szót Pulai, majd erre is rátromfolt: – Mindenki láthatta, hogy én egy robot vagyok. A befutó után már meg is keresett egy jenki producer, hogy leforgatná velem a Terminator 4-et.”
Írhatnánk, hogy férfi kajak négyesünk is gépiesen tette a dolgát, ám akkor talán nem becsülnénk meg eléggé idei előrelépésüket. Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kökény Roland és Veréb Krisztián mindent remekül csinált, de a szlovákokhoz továbbra sem tudnak eléggé közel kerülni. A vb-ezüst és a kvalifikáció megszerzése önmagában is szívélyes gratulációra érdemes, ugyanakkor az olimpiai címvédéshez ennél több kell. Érzi ezt a kvartetthez másfél év után visszatért Vereckei is, aki aligha véletlenül értékelt a következőképp: "Arra volt jó ez a futam, hogy ne érem nélkül menjünk haza. Fájlalom, hogy hiába kerültünk biztosan a dobogóra, az elsőségért egy pillanatig sem voltunk versenyben. Persze minden relatív: vasárnap ötszáz egyesben az ezüsttel is elégedett lennék.”
Vereckei kegyetlenül őszinte helyzetértékelése ellenére azért a kényszeresen vigyorgó amerikaiak között mi természetes és büszke mosollyal járhatunk-kelhetünk. Kenuban egy páros számmal két, férfi kajakban, az ezüstös kvartettel négy versenyzőnknek szereztünk rögvest athéni kvótát, a pezsgőzés helyett persze ma még igyunk light kólát…

33. síkvízi világbajnokság, Gainesville
1000 m
Döntők
Férfiak
K–1. Világbajnok: Ben Fouchy (Új-Zéland) 3:28.852, 2. Adam Van Koeverden (Kanada) 3:29.720, 3. Nathan Baggaley (Ausztrália) 3:29.909, 4. E. V. Larsen (Norvégia) 3:30.515, 5. T. Brabants (Nagy-Britannia) 3:31.376, 6. A. Seroczynski (Lengyelország) 3:31.726, …12. Benkő Zoltán (Magyarország) 3:37.072
K–2. Vb: Markus Oskarsson, Henrik Nilsson (Svédország) 3:14.157, 2. Bob Maesen, Wouter D’Haene (Belgium) 3:14.690, 3. Tim Huth, Marko Herszel (Németország) 3:15.142, 4. S. Ferguson, B. Fouchy (Új-Zéland) 3:15.208, 5. A. Rossi, B. Bonomi (Olaszország) 3:15.375, 6. E. V. Larsen, M. Kongsgaard (Norvégia) 3:16.150, …9. Bártfai Krisztián, Bauer Márton (Magyarország) 3:17.417
K–4. Vb: Szlovákia (Richard Riszdorfer, Michal Riszdorfer, Erik Vlcek, Juraj Baca) 2:55.291, 2. MAGYARORSZÁG (KAMMERER ZOLTÁN, Győri VSE, edző: Sári Nándor; VERECKEI ÁKOS, Honvéd-Westel, e: Sári Nándor; KÖKÉNY ROLAND, Honvéd-Westel, e: Sári Nándor; VERÉB KRISZTIÁN, Honvéd-Westel, e: Sári Nándor) 2:56.795, 3. Németország (Andreas Ihle, Mark Zabel, Björn Bach, Stefan Ulm) 2:57.048, 4. Bulgária (M. Kaszanov, I. Hrisztov, P. Merkov, J. Jordanov) 2:57.680, 5. Lengyelország (T. Mendelski, D. Bialkowski, R. Glazewski, P. Baumann) 2:57.821, 6. Fehéroroszország (A. Szkurkuszkij, A. Abalmaszau, R. Pjatrusenka, V. Mahneu) 2:57.864
C–1. Vb: Andreas Dittmer (Németország) 3:52.482, 2. David Figueroa (Spanyolország) 3:53.406, 3. Makszim Opaljov (Oroszország) 3:55.299, 4. M. Doktor (Csehország) 3:55.605, 5. S. Giles (Kanada) 3:56.294, 6. Sz. Atanaszov (Bulgária) 3:58.087, …9. Fürdök Gábor (Magyarország) 4:03.933
C–2. Vb: Silviu Simiocencu, Florin Popescu (Románia) 3:34.932, 2. Alekszandr Kovaljov, Alekszandr Kosztoglod (Oroszország) 3:35.325, 3. Kozmann György (Magyarország, Atomerőmű SE, e: Ludasi Róbert), Kolonics György (Magyarország, Csepeli KKE, e: Ludasi Róbert) 3:35.428, 4. M. Sliwinski, L. Woszczynski (Lengyelország) 3:36.306, 5. I. R. B. Pajón, L. F. Balceiro (Kuba) 3:36.562, 6. J. A. Bea-García, D. M. García (Spanyolország) 3:36.692
C–4. Vb: MAGYARORSZÁG (HÜTTNER CSABA, Démász-Szegedi VE, e: Ludasi Róbert; JOÓB MÁRTON, Démász-Szegedi VE, e: Ludasi Róbert; PULAI IMRE, Honvéd-Westel, e: Szabó Attila; NOVÁK FERENC, Honvéd-Westel, e: Szabó Attila) 3:22.090, 2. Kanada (Buday Attila, Buday Tamás, Maxime Boilard, Dmitri Joukowski) 3:22.332, 3. Lengyelország (Andzrej Jezierski, Roman Rynkiewicz, Adam Ginter, Wojciech Tyszynski) 3:22.446, 4. Románia (P. C. Ciur, A. Cuculici, F. G. Mironcic, P. Condrat) 3:24.470, 5. Oroszország (J. Ignatov, Sz. Sevcov, R. Krugljakov, A. Kabanov) 3:33.043, 6. Mexikó (G. Ramírez, R. Ramírez, E. León, F. Capultitla) 3:39.029
Nők
K–1. Vb: Kovács Katalin (Magyarország, MTK, e: Fábiánné Rozsnyói Katalin) 4:00.955, 2. Katrin Wagner (Németország) 4:02.122, 3. Lior Karmi (Izrael) 4:03.104, 4. E. Urbanczyk (Lengyelország) 4:06.141, 5. T. Davey (Nagy-Britannia) 4:07.795, 6. L. Inha (Finnország) 4:10.132
K–2. Vb: Paksy Tímea (Magyarország, MTK, e: Sztaics István), Benedek Dalma (Magyarország, Dunaferr SE, e: Simon Miklós) 3:41.540, 2. Manuela Mucke, Nadine Opgen-Rhein (Németország) 3:41.636, 3. Caroline Brunet, Mylanie Barre (Kanada) 3:43.752, 4. D. Kuczkowska, I. Pyzalska (Lengyelország) 3:44.706, 5. H. Pucskova, A. Bec (Fehéroroszország) 3:45.009, 6. B. Pindzeva, D. Dacseva (Bulgária) 3:46.383
K–4. Vb: MAGYARORSZÁG (RASZTÓCZKY ESZTER, MTK, e: Fábiánné Rozsnyói Katalin; DÉKÁNY KINGA, Tiszaújvárosi VSE, e: Fábiánné Rozsnyói Katalin; FAZEKAS KRISZTINA, MTK, e: Fábiánné Rozsnyói Katalin; JANICS NATASA, Démász-Szegedi VE, e: Fábiánné Rozsnyói Katalin) 3:13.296, 2. Ukrajna (Olena Cserevatova, Tatjana Szemikina, Marija Ralcseva, Inna Oszipenko) 3:16.389, 3. Ausztrália (Paula Harvey, Chantal Meek, Amanda Rankin, Katrin Kieseler) 3:16.870, 4. Kína (Hsziü Ja-ping, Ji Kao, Vu Csia-csing, Csang Csin-mej) 3:17.731, 5. Lengyelország (K. Sadalska, M. Czajczynska, A. Bialkowska, A. Studzinska) 3:19.390, 6. Románia (G. V Petcu, L. Rusanescu, R. Beres, A. Ciurescu) 3:21.194