Jönnek az utolsó simítások

Egy éve a legjobb négy között, az idén már az elődöntőbe jutásért mérte össze az erejét a Német Ligakupában a Hertha BSC és a Bayern München. Valami azonban közös volt a két találkozóban: rendre a berlini csapat örülhetett. Tavaly még a rendes játékidőben sikerült kiharcolnia a továbbjutást, az idén "csak” tizenegyespárbajban kerekedett ellenfele fölé, de a lényeg, a továbbjutás szempontjából ez édesmindegy volt. És abban is megismétlődött a múlt, hogy újfent Király Gábor volt a fővárosiak egyik kulcsembere. Jóllehet erre úgy a 17. perc tájékán még kevesen számítottak…
– Nincs mit szépíteni rajta, az első gól az én hibám volt. Ezt vállalom, ez hozzátartozik a futballhoz – ismerte el a magyar kapus.
– Mi történt Elber első találatánál?
– Tudja, még két hét van a rajtig, most jön a felkészülés azon szakasza, amikor a beadásokat és a kirúgásokat gyakoroljuk, amikor a dinamikus, gyorsító jellegű gyakorlatokra kerül a hangsúly. Szerintem ennek a hiánya érződött annál a mozdulatnál. Igazából nem is akartam kimenni arra a beadásra, azonban meggondoltam magam. Érkezett két üres ember, ki akartam ütni a labdát, a levegőben aztán módosítottam az álláspontomat, és megpróbáltam megfogni. Nem jött össze… Annak örülök, hogy a későbbiekben voltak védéseim, ami azt mutatta, hogy nem törtem össze lelkileg, próbáltam mindent megcsinálni, ami egy kapusnak a dolga. A tizenegyeseknél is fejben ott voltam, ez is arra utaló jel, legalábbis számomra, hogy fejben nem voltam fáradt.

– Milyen taktikát követett a büntetőknél?
– Egyénit. Na jó, a titok az volt, hogy megpróbáltam én vezetni a mozgást, kivárni, felmutatni egy másik oldalt a rúgó játékosnak. Több esetben is sejtettem, hogy merre rúgja majd az illető a labdát. Így volt ez a két megfogott tizenegyesnél, valamint Zickler labdájánál is, sajnos abba csak beleütni tudtam.
– Volt még egy furcsa mozdulata a második félidő elején, amikor fejjel mentett.
– Attól féltem, hogy a játékvezető hazaadásnak minősíti az esetet, ezért nem mertem kézzel hozzányúlni a labdához. A csapattársaim sem segítettek, jött viszont egy müncheni csatár, a gólvonalnál pedig jobb, ha nem szórakozik az ember. Fejeltem, szerencsére nem lett baj belőle.
– A kapuból milyennek tűnt a Hertha?
– Olyannak, mint a Bayern, fáradtnak. Egyik csapat sem volt friss, ezt már a mérkőzés előtt is elmondtam, és be is igazolódtak a szavaim. Arra a két hétre még szükségünk van, ami hátravan a rajtig. Ebben az időszakban kell frissíteni a csapatot, csiszolni a technikát, elvégezni az utolsó simításokat.
– Jó, akkor úgy kérdezem: milyen lesz a Hertha?
– Jó. Szerintem jó lesz. Ha ennyivel a start előtt így, fáradtan helyt tudtunk állni a Bayern ellen, akkor abból reményeim szerint csak jó sülhet ki.
– És mit kell még tennie Király Gábornak a Dortmund elleni nyitányig?
– Mindent lépcsőzetesen építettünk fel. Az állóképességem rendben van, a munkát bírom, már csak a technikai finomítások vannak hátra. Mindig minden meccsen akad hiba, arra kell törekedni, hogy a hibák számát minimalizáljuk.