Törő újra táncolt – Mészöly Kálmán debütálása a válogatott élén

Kezdjük először a szövetségi kapitány személyével: Lakat Károlynak már régóta járt volna a tisztség, de a Tanár úr finoman fogalmazva is megosztotta a futball pártkorifeusait. Lakat 1964-ben és 1968-ban olimpiai bajnoki címig vezette Magyarországot, eltökélt szándéka volt, hogy az 1980-as moszkvai játékokon is nagyot alkosson. A hetvenes évek végén ő irányította olimpiai együttesünket, ám Szepesi György MLSZ-elnök 1979-ben ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a szövetségi kapitány. Kovács Ferencet követte a kispadon, 1979 szeptemberében Csehszlovákia 2–1-es legyőzése során már ő volt a kapitány. Az A-csapat mellett megtartotta az olimpiai részvételre selejtező fiait is. Ez még nem lett volna baj, ám 1978 utolsó válogatott meccsén a Népstadionban 2–0-ra kikaptunk az Egyesült Államoktól. Szó ami szó a vereség nemcsak a közvéleményt döbbentette meg, Szepesit is mellbe vágta.

Együttesünk 1980. március 26-án Lengyelországgal játszott, ezzel párhuzamosan ugyanazon a napon az olimpiai csapat is a lengyelek ellen lépett pályára. Lakat Radomban ült le a kispadra, a nagycsapatot a Népstadionban Mészöly Kálmán mint megbízott edző irányította. Az olimpiások 2–1-re kikaptak, az A-válogatott 2–1-re nyert. Az élet ment tovább: április 30-án már Lakattal a kispadon Kassán 1–0-s vereséget szenvedtünk a csehszlovákoktól. Május 14-én a válogatott keret előkészületi mérkőzésen Ausztriában 6–1-re legyőzte a Neusiedl am See együttesét. Lakat dr. ezt követően többek között azt nyilatkozta, „a továbbiak szempontjából nagy jelentőségű csapatszerkezeti terv” kivitelezésén töri a fejét, nevezetesen: „Miképp hangolható össze – a csapat érdekeinek szem előtt tartásával – Nyilasi, Kiss és Törőcsik játéka?” Ehhez képest a magyar–skót előtt május 30-án tartott sajtótájékoztatón Szepesi György, miután köszöntötte a sajtó képviselőit, közölte, a következő két hazai válogatott mérkőzésre, Skócia és Ausztria ellen a szövetség elnökségének felkérésére Mészöly Kálmán készíti fel a magyar válogatottat. Mészöly kijelentette, bizonyos fokig szerencsés helyzetben van, a közelmúltban ugyanis különböző szintű válogatottaknál látott el szakvezetői tisztet, illetve segédkezett a nagyválogatott felkészítésében is, így közelebbről ismeri a játékosgárdát. Mészöly aztán nemcsak az említett két találkozón ült a kispadon, gyakorlatilag ő lett a szövetségi kapitány. Az eredeti terv szerint Lakattal vágtunk volna neki az 1982-es vb-selejtezőnek, de 1981-ben a Svájc elleni első találkozón már Mészöly volt a kapitány. Maradjunk annyiban: nem lett volna ellenére, ha Kovács Ferenc után rögtön őt nevezik ki...

Tehát Mészölynek maradt a feladat, hogy csapatot építsen, a skót futball is hasonló fázisban volt. Az ellenfélnél azért helyet kapott a tapasztalt Danny McGrain, Kenny Dalglish, Archie Gemmill, Gordon Strachan és a később beérő Steve Archibald, Alex McLeish és Alan Brazil is. Mészöly is szem előtt tartotta Nyilasi, Kiss – a Vasas csatára éppen Lakatnál mutatkozott be a legjobbak között – és Törőcsik játékát. Nyíl és Törő már kilábalt az 1978-as vb-sokkból (az új MLSZ-elnök, Szepesi György rehabilitálta őket), csakhogy az Újpest remek támadója az 1978–1979-es idény (amelyben 13 gólt szerzett) utolsó találkozóját követően autóbalesetet szenvedett.

A lila-fehérek már bajnokként a ZTE ellen léptek pályára június 16-án, a 3–3-as eredménnyel végződő meccset követően Törő nem a csapat buszával utazott vissza, hanem egyik barátja, Szirtes Pál FIAT 500-asával. A gépkocsi Zalacsány határában a sáros 76-os úton megcsúszott és egy fának ütközött. A közlekedésrendészeti jelentés szerint: „A baleset következtében a gépkocsiban helyet foglaló Törőcsik András, az Ú. Dózsa és a válogatott labdarúgója súlyos sérüléseket szenvedett.”

Törő nem tudta mozgatni a bal lábát, úgy kellett kiszedni a kocsiból, a meccsről hazafelé utazó újpesti elnök, Hólya István először a balatonlellei BM-üdülőbe vitte, csak 4-5 óra elteltével került kórházba. A csípőjéből letört egy csontdarab, a szalagok, az ízületek roncsolódtak, három hónapig nem állhatott lábra. S noha 1979. december 13-án ez jelent meg: „Törőcsik újra stoplis cipőt húzott”, szinte járni is újra meg kellett tanulnia.

A csatár A Törő! című könyvben a gyógyulásáról ezt nyilatkozta: „Nagyon bíztam magamban, hogy gyorsan rendbe jövök. Az viszont igaz, hogy a lábam soha nem lett olyan, mint volt, de abban én is benne vagyok. Benne, mert minden nap tornáztatni kellett volna, de én nem csináltam.”

Első osztályú bajnokin a Dunaújváros ellen tért vissza idegenben (1980. március 8.), ő szerezte csukafejesből az egyenlítő gólt. Az NS ezt írta: „Törőcsik visszatérését érthetően nagy várakozás előzte meg. A válogatott csatár óvatosan kezdett, nem vállalkozott bravúros megoldásokra, igyekezett minden labdát a lehető legegyszerűbben megjátszani. Tóthtal összességében nem bírt ugyan, látványos gólja, no meg néhány második félidőbeli csele, átadása, megiramodása arra enged következtetni, hogy ismét teljesen egészséges.”

A lengyelek ellen (március 26., 2–1) – hivatalosan Lakat kapitánysága és Mészöly megbízott edzősége idején – ismét játszott a legjobbak között: „Törőcsik láthatóan nagyon igyekezett, hogy meghálálja a szövetségi kapitány bizalmát. Elég mozgékony volt, bátor a közelharcban, lőtt egy gólt is.” Ezen a találkozón – Váradyt is beleértve – kilenc Argentínát megjárt labdarúgó játszott. Március 29-én az FTC 4–1-es legyőzése után ez állt az NS értékelésében: „ ezen a rangadón bizonyította, hogy ismét a régi lehet.”

A skótok ezt bizony megkeserülték! Törő két szenzációs gólt szerzett, az NS szerint nagyon mozgékony volt. „Az első félidőben többször visszajött, mutatta magát, a hozzá került labdákkal megiramodott, jól cselezett és hogy kapura is milyen veszélyes volt, azt bizonyítja két gólja, amely körültekintésről, kapu előtti határozottságról is tanúskodott.” A centert játszó Törő mellett Nyilasi tűnt ki leginkább. „Nagyon lelkesen küzdött, nagyon iparkodott, főleg az első félidőben az egész pályát mélységében bejátszotta, meglepően sok labdát szerzett. A szünet után kissé előrehúzódó helyzetből többször veszélyeztette a kaput is.”

Mészöly leginkább annak örült, hogy „a csapat az első perctől az utolsóig határtalan odaadással, fegyelmezetten játszott”. Kiemelte, a 4–4–2-es játékrendszerben „megfelelően érvényesülhet együtt a Nyilasi, Törőcsik, Kiss hármas”. A skótok kapitánya, a legendás Jock Stein a mienkkel kapcsolatban kijelentette: „Főleg Törőcsik gyakorolt rám nagyon jó benyomást. (...) McGraint készületlenül találta Törőcsik kiszámíthatatlan mozgása.” A svéd futballszövetség főtitkára, a találkozót a Népstadionban megtekintő Robert Hernadi (magyarul Hernádi Róbert) csak így jellemezte a támadót: „Törőcsik agyafúrt.” Kovács István, a vb-csoportellenfél, Románia szövetségi alelnöke sem fukarkodott a dicsérettel: „Törőcsik ezúttal olyan teljesítményt nyújtott, amiért a profik között is legalább ekkora tapsot kapott volna – ha nem többet...”

A Képes Sport a tavaszi három találkozó alapján Törőcsikről leszögezte, „nélküle valóban nem képzelhető el a magyar válogatott”, Zombori Sándor (nem mellesleg a Vasas középpályása, a válogatottban játszott együtt az újpesti csatárral, később sportújságíró lett) keretes írásban méltatta: „Ezen a szombat estén Törő azt csinált a pályán, amit akart. (…) Látványosan, eredményesen és hasznosan játszott. Ehhez csak gratulálni tudok!”

Törőcsik András 25 évesen 20. alkalommal lépett pályára a legjobbak között Skócia ellen, s megszerezte 11. gólját is. Összesen 45 válogatottságába 12 gól fért…