Relikviák: nyolcmillió forint a magyar zászlókért

A fotók forrása: Graham Budd aukciósház

A Graham Budd aukciósház keddi és szerdai wellingborough-o árverésén ezernél is több sportrelikvia került kalapács alá, köztük több angol játékos „válogatottsági sapkája”, meze, érmek, műsorfüzetek és egy sor olyan zászló, amelyeket az angol labdarúgó-válogatott csapatkapitánya vehetett át nemzetközi meccseken külföldi kollégájától az adott találkozó hivatalos zászlójaként. Ezek közül például 4200 fontért kelt el az angolok első vb-meccsének, a Rio de Janeiróban rendezett 1950-es Chile–Anglia találkozónak a hivatalos, chilei emlékzászlója.

A kétnapos aukció legértékesebb darabjai között volt az a két, piros-fehér-zöld díszzászló, amely az angol válogatott történetének legsúlyosabb veresége, az 1954-es budapesti 7:1 emlékét őrzi. Az egyik az az 54 cm magas hivatalos csapatzászló, a korabeli címerrel és „Magyar Népköztársaság 1954” felirattal, amelyet Puskás Ferenc adott a kezdőkörben a sorsolásnál Billy Wright csapatkapitánynak (ennek párja, az alkalomra hímzett angol zászló Puskás Ferenc hagyatékából került korábban a felcsúti Puskás Intézet tulajdonába).

Ez a tárgy, amelyet utólag alá is íratott valaki a magyar csapatkapitánnyal, ugyanúgy 9500 fontért, csaknem 4 millió forintért kelt el, mint az ugyanarra a napra hímzett, különlegesen szép, csaknem egyméteres díszzászló, amelyen a Lánchíd és a Tower Bridge mellett a Népstadion látható, az 1954. május 23-ai dátummal és a hímzett angol nyelvű felirattal, miszerint ez a tárgy a Népstadion „menedzsmentjének” és alkalmazottainak ajándéka az angol futballistáknak.

A két emléktárgynál drágábban talán csak a Sunderland 1901–1902-es idényben nyert bajnoki aranyérme kelt el, 16 ezer fontért, igaz, a két magyar vonatkozású relikvia együttes értéke ennél is több, összesen csaknem nyolcmillió forint.