Korhut Mihály: Annyit éreztem, hogy valami megtört a válogatottnál

Vágólapra másolva!
2018.02.01. 08:29
null
Korhut Mihály nehéz időszakon van túl a sérülése miatt, de a távozásáról szóló hírek ellenére is derűsen tekint a jövőbe (Fotó: AFP)
Az átigazolási pletykák ellenére hosszú távra tervez Izraelben a 29 esztendős Korhut Mihály, aki a keddi műtétjéről, a távozásáról szóló hírekről, valamint a válogatott közelmúltjáról és jövőjéről is beszélt.

 

BÚCSÚ EURÓPÁTÓL

A Hapoel Beer-Seva húsz forduló után az izraeli bajnokság első helyén áll, két ponttal vezet a Maccabi Tel-Aviv s hárommal a harmadik helyezett Beitar Jeruzsálem előtt. Az Európa-ligában azonban már nincs versenyben Bahar Barak együttese, ősszel a csoportja utolsó helyén zárt a cseh Viktoria Plzen, a román FCSB, valamint a svájci Lugano mögött.

– Miért feküdt kés alá?
– Egy kisebb beavatkozást kellett elvégezni a bal térdemen – felelte a Nemzeti Sportnak a kedden megoperált Korhut Mihály, a Hapoel Beer-Seva és a magyar válogatott 29 esztendős hátvédje. – Artroszkópos műtét volt, a térdízületet kellett kitisztítani, az elhalt, sérült részeket eltávolítani, valamint a porcot is stabilizálták. Szerencsére nem kell hetekig mankóznom, szerdán már hazaengedtek, terveim szerint jövő héten már edzésre is mehetek. Természetesen a következő hetekben a társaktól külön készülök, konditerem, gyógytorna, biciklizés szerepel a programban, de bízom benne, hogy hat hét múlva már a futásokba is bekapcsolódhatok.

– Mikor térhet vissza?
– A teljes felépülés várhatóan nyolc hetet vesz igénybe. Bízom benne, hogy március végére már teljesen egészséges leszek.

– És visszatérése után melyik csapat mezében látjuk? Csak mert az izraeli lapok szerint klubjában létszámfelettivé vált.
– Én is olvastam ezeket a híreket, megmutattam a feleségemnek is, mindketten jót mosolyogtunk rajta. Nekem senki sem szólt a klubnál, hogy nem számolnak velem, épp ellenkezőleg, azt éreztetik, hogy számítanak rám, s minél előbb visszavárnak. Akit el akarnak adni, azzal többnyire nem így bánnak.

– Szóval a téli átigazolási időszakban nem is volt esély a klubváltásra?
– Akadtak érdeklődők, de egyelőre remekül érzem magam Izraelben. Természetesen, ha a Bundesligából vagy az angol első osztályból keresnének, és a klubom is elégedett lenne az ajánlattal, vélhetően váltanék, de egyelőre szó sincs ilyesmiről.

– Ha nem akarják eladni, és ön is remekül érzi magát a csapatnál, miért nem szerepelt a bajnoki meccskeretben november huszonhetedike óta?
– A térdem miatt. Ez a történet nem most, hanem az előző idényben kezdődött. Tavaly áprilisban már éreztem, hogy nincs minden rendben. Végig a csapattal edzettem, a meccseken is játszottam, de a jó és a rossz időszakok folyamatosan váltogatták egymást. Megesett, hogy egy hétig fájt a térdem, utána minden rendben volt, majd megint jelentkezett a szúró érzés. Amennyire csak lehetett, halogattam a műtétet, mert a bajnoki cím megnyerése után nem akartam lemaradni a Bajnokok Ligája-selejtezőről, segíteni akartam a csapatnak, hogy bejussunk a csoportkörbe. Végül az utolsó fordulóban kiestünk, de az Európa-ligában így is folytattuk, a nemzetközi meccseket pedig egyetlen futballista sem akarja kihagyni. Ezért egyre csak halogattuk a műtétet, amikor a térdem bevizesedett és már nagyon feszített, leszívtuk a folyadékot. Mindent megtettem, hogy pályán lehessek, akár nagy fájdalmak árán is játszani akartam és segíteni a csapatot.

– Tudta, hogy előbb-utóbb muszáj lesz megműteni?
– Eleinte ez sem volt egyértelmű. Akadt olyan orvos, aki azt mondta, alternatív gyógymóddal és megfelelő kezelésekkel elkerülhető a műtét. A mostani idényben kilenc bajnokin léptem pályára, mind a hat El-csoportmeccset végigjátszottam, a nagyobb terhelés mellett pedig nem úgy gyógyult a térdem, ahogy számítottunk rá. Így Bahar Barak vezetőedzővel az év végén megbeszéltük, hogy egy ideig pihentetjük a lábamat. Eleinte ódzkodtam az operációtól, de január végére kiderült, hogy elkerülhetetlen a beavatkozás.

– Miért nem beszéltek korábban a sérüléséről? Ezzel megelőzhették volna a pletykákat.
– Azért, mert nem súlyos sérülésről beszélünk, és emiatt nem akartunk nagy felhajtást. Az átigazolási időszakban ráadásul nem szerencsés, ha egy futballistáról kiderül, pillanatnyilag nem bevethető.

– Így viszont arról lehetett olvasni, hogy klubja megválik a légiósoktól, többek között öntől is.
– Ne féltsenek, egy percig sem forgolódtam álmatlanul emiatt. Pontosan tudom, mi az igazság. A klubnál szeptemberben hosszabbítottak velem, és ha kétezerhuszonegy nyarán újabb szerződést tesznek elém, azt is boldogan aláírom.

– Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba: ön a Hapoel Beer-Seva kezdő balhátvédje?
– A sérülésemig jobbára én szerepeltem a védelem bal oldalán, de mivel november óta nem léptem pályára a bajnokságban, nem felelhetek egyértelmű igennel a kérdésre. Azóta egy fiatal izraeli futballista kapott lehetőséget a helyemen, a csapat sorra nyeri a meccseit, a legtöbb szakvezető pedig nem szívesen változtat ilyenkor. Az biztos, hogy a felépülésem után meg kell küzdenem a helyemért, de ha megkapom a bizalmat, élni fogok vele.

– Március végén Kazahsztánnal és Skóciával játszik felkészülési mérkőzést a magyar válogatott. Addigra visszatér?
– Bízom benne, de tisztában vagyok a realitásokkal. Az utóbbi hetekben nem játszottam, sérülés után térek vissza, benne van a pakliban, hogy nem kapok meghívót. Nagyon szeretnék pályára lépni azon a két meccsen, de ha mégsem számol velem Georges Leekens, a visszatérésem után még motiváltabb leszek.

– Az ősszel induló Nemzetek Ligája csoportbeosztásáról mi a véleménye?
– A sorozatot alapvetően jó kezdeményezésnek tartom, igaz, ha valaki elém rakná az összes csoportot, és azt kérné, magyarázzam el, hogyan lehet kijutni az Eb-re, nem biztos, hogy sikerülne. Az viszont jó ötlet, hogy felkészülési mérkőzések helyett tétmeccseket játszunk, és ne feledjük el, hogy ez a sorozat is esélyt kínál arra, hogy kijussunk a kontinenstornára. A csoportunkban erős válogatottak ellen lépünk pályára, az lenne érdekes helyzet, ha valamelyikkel az Eb-selejtező során is összekerülnénk.

– Talpra áll a válogatott a tavalyi kudarcok után?
– Ez a célunk. Láttuk, hogy a kétezertizenhatos Európa-bajnokság alatt mennyi örömet szereztünk a szurkolóknak. Most azért küzdünk, hogy két év múlva ismét ünnepelhessenek a magyar drukkerek. Sajnos a múlt évünk rosszul sikerült, nem jutottunk ki a vb-re, emellett néhány nagyon kínos eredmény is becsúszott. Meg kell mutatnunk, hogy ennél többre vagyunk képesek, biztos vagyok benne, hogy a kudarcok extra ösztönzést kölcsönöznek.

– Ön szerint mi vezetett az Európa-bajnoki fiesztától a kínos vereségekig?
– Csak annyit éreztem, hogy valami megtört a csapatnál. Az első vb-selejtezőn gól nélküli döntetlent játszottunk Feröeren, utána hazai pályán kikaptunk Svájctól, és valami megváltozott. A szövetségi kapitány ugyanaz maradt, az Eb-n szereplő játékosok nagy része is ott volt, de valami mégis eltört. Ezen már nem tudunk változtatni, de remélem, a folytatás jobban alakul.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik