Jó zsaru a kispadnál – ő dirigál Marco Rossi helyett

A Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a 2015. április 28-i ülésén az alábbi határozatot hozta:„Marco Rossi vezetőedző (Honvéd) a kispadtól és az öltözőtől 1 soron következő NB I-es bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.”

A két nappal korábban, a Debrecen elleni meccsen tanúsított magatartása miatt büntetett szakvezető így kénytelen volt a lelátóról figyelni a május elsején lejátszott Paks elleni találkozót – megbízott edzőként a kispestiek kapusedzője, Tóth Iván dirigált a padról. Hogy a történet teljes legyen: az az idő tájt még a bentmaradásért küzdő Honvéd 0–0-t ért el a Paks otthonában, a lefújást követően Marco Rossi nem is mulasztotta el megjegyezni, helyettese jó munkát végzett, az egy pont sokat ér.

A minap az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága is vétkesnek találta az immár a magyar válogatott szövetségi kapitányaként ténykedő Marco Rossit, mondván, 2018. október 12-én a Görögország–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés alatt és után sportszerűtlenül viselkedett, ezért két meccsre „száműzte” a kispadtól, igaz, a második találkozóra szóló eltiltást egy évre felfüggesztette. Az Észtország elleni csütörtöki összecsapást azonban kénytelen megint csak a nézőtérről követni az olasz tréner – ezúttal nem a kapusedző, Enrico Limone, hanem „örökös” másodedzője, Cosimo Inguscio kezébe kerül az irányítás.

Miután a válogatott hétfő délutáni sajtótájékoztatóján az 54 esztendős Marco Rossi bejelentette, hogy távollétében a nála egy évvel idősebb kollégája meccsel, a telki rendezvényről tudósító televíziósok és rádiósok körében össznépi találgatás kezdődött: vajon hogyan ejtik helyesen a megbízott kapitány vezetéknevét? Hogy megoldással is szolgáljunk: „Ingussó”.

Az illendőség kedvéért ezt éppúgy érdemes tudni róla, mint azt, hogy a főnökénél valamivel hamarabb érkezett Magyarországra, már 2011 őszén a kispesti utánpótlásban dolgozott, sőt segítette az akkor az NB II Keleti csoportjában szereplő Honvéd II élén álló Vincenzo Mazzeo munkáját is. Marco Rossi 2012 nyarán lett a Honvéd első csapatának vezetőedzője, és nem sokkal később már számíthatott Cosimo Inguscióra is – a kezdetekkor még erőnléti edzőként, aztán már másodedzőként is.

A Lecce megyében található Aradeóban született edző immár hat éve Marco Rossi hű társának tekinthető, s nemrég így jellemezte kapcsolatukat: „Igyekszem mindenben a segítségére lenni, hiszen én is arra vágyom, amire ő: legyünk minél sikeresebbek! Úgy vélem, az együttműködésünk eredményesnek mondható, amit eddig elértünk Marcóval, arra büszkék lehetünk”.

No igen, a Honvéddal bajnok és bronzérmes, a Dunaszerdahellyel úgyszintén bronzérmes lett az olasz páros, amelynek tagjait kevesen ismerik jobban a kispestiek középpályásánál, a válogatottba keretbe is meghívott Nagy Gergőnél.

„Egyik jobb ember, mint a másik – kezdte jellemzését lapunk érdeklődésére az észtek és a finnek elleni mérkőzést sérülés miatt kihagyó Nagy Gergő. – Marco Rossit aligha kell bemutatni, ami pedig Cosimót illeti, végtelenül rendes, őszinte, szerethető ember. Teljes mértékben a »Mister« jobbkeze. Annak ellenére, hogy olyanok, mint a tűz és a víz, tökéletesen kiegészítik egymást. Mielőtt Magyarországra jöttek, nem találkoztak, ám azóta szüntelen együtt dolgoznak – ez nem a véletlen műve. Marco Rossi a rossz, Cosimo Inguscio a jó zsaru, ha feszült a helyzet, utóbbi rendre igyekszik csillapítani a kedélyeket. Mint a Szaffi című rajzfilmben, amikor Puzzola, a szolga a csap nyitogatásával ereszti ki a gőzt Feuerstein kormányzó fejéből. Többnyire sikerrel jár, de amint azt az athéni eset is mutatja, nem mindig...

Persze nem ez Cosimo elsődleges feladata, szakértelmével rengeteget segít. A kispesti időszak elején nem tudtuk megállapítani, milyen edző, mert csak az edzéseket felvezető bemelegítést vezényelte, ám idővel rádöbbentünk, nagyon is érti a szakmáját. Ezt főleg akkor érzékeltem, amikor a kispadon ültem én is – testközelből győződhettem meg arról, milyen jó meglátásai vannak. Nem csoda, hogy Marco Rossi a mai napig maximálisan ad a szavára.”

A kispesti szóbeszéd úgy tartja, volt idő (még nagyon az elején), amikor megfelelő licencek hiányában Cosimo Inguscio nem foglalhatott helyet a kispadon pályaedzőként („mulasztását” természetesen már rég pótolta!), de annak nem volt akadálya, hogy a szerelésekért felelős munkatársak egyikeként leüljön – az úgynevezett pótkispadra. Még onnan is próbálta higgadtságra inteni Marco Rossit a „Calma! Calma!” felkiáltással, amire eleinte csak a mellette üldögélő médiafelelős, Kaszás Kálmán kapta fel a fejét...

„Ha akarnék, akkor sem tudnék rosszat mondani Cosimóra – folytatta Nagy Gergő. – A viszonyunk valamelyest változott azzal, hogy már nem a Honvéd, hanem a válogatott pályaedzője, de ez érthető, hiszen ahogyan a szövetségi kapitánynak, neki is figyelnie kell arra, hogy a kispesti játékosokkal ugyanúgy bánjon, mint a többiekkel. Az egymás iránti tisztelet ugyanakkor megmaradt, egy-egy jó szóra mindig telik tőlük. Legutóbb azt érzékeltem, hogy a válogatottnál nagyobb a nyomás rajtuk, mint a Honvédnál volt, szerencsére ezt is jól kezelik. Cosimo a válogatottnál is inkább a csendes, visszahúzódó edző szerepét tölti be, de a tanácsaira ugyanúgy érdemes figyelni, mint a stáb másik két tagjáéra, Giovanni Constantinóéra és Gera Zoltánéra. Giovanni karakteres figura, többet is kommunikál a futballistákkal, mint Cosimo, Zolira pedig csak azt mondhatom, amit az elején Marco Rossira: őt senkinek sem kell bemutatni, óriási respektje van a körünkben.

Sajnálom, hogy ezúttal nem lehetek a csapattal. Valamilyen szinten bizonyára érződik majd a szövetségi kapitány hiánya, de a magam részéről hiszek abban, hogy Giovanni és Zoli segítségével Cosimo megoldja az előtte álló feladatot, nagyon szurkolok neki – is! A fiúk úgy indulhatnak el Telkiből, hogy a kapitány mindenre felkészíti őket, jóllehet a meccs előtti motivációs beszédét senki és semmi sem pótolhatja. Elképesztő, hogy fel tudja tüzelni a brigádot egy-egy meccs előtt, amikor az ember hallgatja, feláll a szőr a hátán. Mondom, bizakodó vagyok a csütörtöki találkozó kapcsán, szerintem Tallinnban is nyernünk kellett volna, főleg azután, hogy kettő egyre vezettünk. Ott látszott, hogy az új stáb még kevés időt töltött együtt a válogatottal – az évek során a Honvédnál eljutottunk odáig, hogy ha előnybe kerültünk, a legritkább esetben engedtük ki a kezünkből. Remélem, ezúttal nem lesz gond, ha mégis izgalmasan alakulna a mérkőzés, Cosimo nyugalma sokat érhet. Nem féltem, mert tényleg érti a dolgát.”

Na ja, aki a kispesti pótkispadtól eljut a válogatott irányításáig, rossz (szak)ember nem lehet...

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Budapest Honvéd), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva – Izrael), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Gazdag Dániel (Budapest Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (FC DAC 1904 – Szlovákia), Kleinheisler László (Asztana – Kazahsztán), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC)
TÁMADÓK: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Budapest Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Ugrai Roland (Atromitosz – Görögország), Varga Roland (Ferencváros)

NEMZETEK LIGÁJA

C-LIGA, 2. CSOPORT
Szeptember 8., szombat
Finnország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Görögország 0–1
Szeptember 11., kedd
MAGYARORSZÁG–Görögország 2–1
Finnország–Észtország 1–0
Október 12., péntek
Görögország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Finnország 0–1
Október 15., hétfő
Észtország–MAGYARORSZÁG 3–3
Finnország–Görögország 2–0
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország