Ha nem is eredményesebben, de jobban futballozott a magyar válogatott Norvégiában - az első félidőben. Bár a találkozó 3. percében John Carew gólt szerzett, szerencsére a játékvezető érvénytelenítette a találatot. Ezt követően az északi gárda jó fertály órán keresztül nyomás alatt tartotta a védelmünket, de a 20. perctől Geráéknak is akadt egy-két ígéretes lehetőségük.

Ellenben mezőnyben a norvégok teljesítettek jobban, mivel a közelharcokat rendre a hazaiak nyerték. Feltűnő volt, hogy a hátvédsorunk a legtöbbször az alapvonal mögé rúgott labdákkal szabadították fel a kapunkat, amelyből szinte valamennyi középre emelt labdából gólveszély alakult ki Végh Zoltán kapuja előtt. Az első félidő utolsó tíz percében támadgatott a magyar csapat, és a legnagyobb lehetőség Priskin Tamás előtt adódott, ám a Watford támadója nagy helyzetből fölé lőtt.

A második félidő elején meglepően bátran kezdett a válogatott, és elsősorban Hajnal Tamás indításainak köszönhetően teremtett helyzeteket. Mielőtt azonban a játékosok és a szurkolók is elhitték volna, hogy egyenlíthet a válogatott, rúgattunk Norvégiával egy gólt. A megzavarodott védelemről Braaten elé pattant a labda, aki 18 méterről gurított (!) az üres kapuba. A mieink a középkezdés után sem álltak a helyzet magaslatán, és két perc elteltével újabb gólt kaptunk. Ezzel aztán a norvégok megnyugodtak, míg a mieink összezavarodtak, amelynek két perc elteltével újabb hazai gól volt az eredménye.

A mérkőzés ezen szakaszában már egyáltalán nem jelentettünk veszélyt Hakon Opdal kapujára, míg a hazai szurkolók örömére John Carew négyre növelte a norvég előnyt.

T. N.