NB I: „Ha már biztossá válik a bennmaradásunk, megfogalmazunk új célokat”

LABDARÚGÓ NB I
10. FORDULÓ
Újpest–Kecskemét 1–2 (A. Diaby 90+14., ill. Tóth B. 55., Katona B. 80.)

Milos Kruscsics, az Újpest vezetőedzője

– Hogyan értékeli a mérkőzést?
– Nem mondanám, hogy bosszantanak a történtek. Nem neheztelek a játékosaimra, nem mondhatom, hogy nem játszottak jól, és azt sem, hogy nem adtak bele mindent. Az első tíz percben idegesek voltunk, helyzeteink is voltak, közel voltunk a gólhoz, de nem jött össze semmi. Ilyen a futball.
– Mi a vereség oka?
– A védelem tapasztalansága. A második gólnál tisztáznunk kellett volna, ki kellett volna rúgni a labdát a pályáról. Ellenfelünk kihasználta a hibánkat. Idővel tapasztaltabbak lesznek a játékosok, s nem követnek el ilyen hibákat. Később több támadót küldtem a pályára, volt esélyünk a gólszerzésre, mégsem találtunk be. Remélem, Varga Bence mihamarabb felépül, jobbulást kívánok neki.
– A tizenegyesnél kívülről úgy tűnt, néhány játékos összeveszett azon, hogy ki végezze el.
– Ez az egyetlen eset, amit fel kell rójak a játékosaimnak. Nem értem, miért olyanra bízzák, aki éppen csak beszállt, és az elmúlt három hétben alig edzett. Hiába kiabáltam a pálya széléről, nem hallgattak rám. Bizonyos játékosok nem vállalnak elég felelősséget.

Szabó István, a Kecskemét vezetőedzője

– Újabb hatalmas győzelem!
– Mégsem lehetek felhőtlenül boldog! Az egyik szemünk sír, a másik nevet – fantasztikus dolog győzni Újpesten, de két játékosunk súlyosan megsérült, és most azon izgulunk, hogy minél hamarabb visszatérhessenek. Nagyon egységes a csapatunk, erre utal az is, hogy az öltözőben senki nem ünnepelt, hanem a sérültekről kérdezősködtek azonnal: mi van velük?
– Hogy értékeli a mérkőzést?
– Sokat dolgoztunk, de el kell ismerni, hogy időnként szerencsénk is volt. Nagyon nehéz volt a Ferencváros legyőzése után mentálisan egyben tartani a csapatot, ugyanolyan motiváltnak maradni. Emiatt kivételesen veszekednem kellett a srácokkal.
– Úgy tűnik, megérte…
– Nagyon jó csapat az Újpest, de bejött az a tervünk, hogy két csatárral nyomás alatt tartjuk a védősorukat, és mert a széleken is rendre felzárkóznak a hazaiak az akciókhoz, úgy gondoltuk, hogy az üres területekbe befutva lehet esélyünk. Örülünk a győzelemnek, de tudjuk, hol a helyünk, és ha már biztossá válik a bennmaradásunk, megfogalmazunk új célokat.