Toni és Totti példája vezérli a Honvéd új igazolását

– Hétfőn lesz harmincöt éves, Isten éltesse!
– Köszönöm – mosolygott a Bp. Honvéd új igazolása, az olasz Emiliano Bonazzoli.

– Kissé későn kezdte el légióskarrierjét.
– Bár eddig csakugyan kizárólag olasz csapatokban játszottam, már egy-másfél éve fontolgatom, hogy kipróbálom magam külföldön.

– De éppen Magyarországon?
– Jó lehetőségnek ígérkezett. Egy hét próbajátékra azért szükség volt, hogy lássuk, milyen az erőnléti állapotom, és tetszik-e a környezet. Miután a klub pozitívan állt a tervhez, és én is igent mondtam, aláírtam a szerződésemet június harmincadikáig, egy év hosszabbítási opcióval.

– Már elnézést, de kissé rejtélyes a döntése. Egy Olaszországban magasan jegyzett, válogatott futballista, kétszázötvenegy Serie A-s bajnoki mérkőzéssel a háta mögött milyen ösztönzést talál a magyar NB I-ben?
– Élvonalban szerettem volna játszani, külföldön. Rokonszenves volt, amit Fabio Cordella igazgató felvázolt nekem, és a mister, vagyis Marco Rossi edző is meggyőző volt. A Honvéd nagy és ismert klub, elfogadtam az ajánlatot.

– Hogyan került képbe Kispesten?
– Két-három hete vetődött fel az ötlet, az ügynököm szólt, és beszéltem Cordellával is, aki elmondta, hogy a Honvéd az előző két idényben Európa-liga-selejtezőn szerepelt, meghatározó élvonalbeli egyesület. Én már öt éve nem játszom a Serie A-ban, jól hangzott, hogy itt visszatérhetek az élvonalba.

– Igaz, hogy Japánból is érdeklődtek ön iránt?
– Igen, de az nekem túlságosan messze lett volna, Magyarország mégiscsak Európa. Ráadásul a bajnokság is jobban szem előtt van.

– Milyenek az első benyomásai?
– A város gyönyörű, a közeg nyugodt, a csapatban pedig sok a fiatal, aki meg akarja mutatni magát. Én szinte öregként érkeztem a csapathoz, remélem, a tapasztalatomból valamit át tudok adni nekik.

– Kikérte a kispesti klub olasz tagjainak véleményét?
– Kifaggattam őket, érdeklődtem, milyen a magyar bajnokság stílusa, technikás vagy inkább az erő számít. Mivel a többi csapatot nem ismerem, a Honvédnál tapasztaltak alapján tudok ítélkezni, és megállapítottam, hogy a hátvédek magas, jó felépítésű játékosok. Felhívtam Kovácsik Ádámot is, akivel a Regginában játszottam együtt.

– Játszott újdonsült edzője, Marco Rossi ellen is.
– Rettentő kemény védő volt! Pietro Vierchowoddal alkották a Piacenza belső hátvéd kettősét, én meg a Brescia fiatal csatáraként a meccs közben kaptam tőlük rendesen. Abban nem volt köszönet.

– Mi történt tavaly ősszel? Szeptemberben felbukkant a negyedosztályú Maranóban, de október közepén már nem volt sehol.
– Adódtak vitáim az elnökkel, az edzővel. Jobb erről nem beszélni.

– Milyen formában van ilyen hosszú kihagyás után?
– Próbáltam edzésben maradni, de nyilván érződik, hogy három hónapja nem játszottam. Mondjuk, hogy ötvenszázalékos állapotban vagyok.

– Mikor lesz ebből száz?
– Legkésőbb a tavaszi idény rajtjára.

– A Honvédból vonul vissza?
– A jövőt nem ismerhetem. Játszom, amíg jól érzem magam, egy, két évig, vagy tovább is, nem tudom. Szerencsére a fejem és a szervezetem bírja. És nem én vagyok az egyetlen. Luca Toni harminchat évesen is rúgja a gólokat a Serie A-ban, de mondhatnám Francesco Totti vagy Alessandro Del Piero példáját is.

MI A VÉLEMÉNYE KOMAN VLADIMIRRŐL? MIT TART KARRIERJE CSÚCSÁNAK? SAJNÁLJA, HOGY NEM VOLT TÖBBSZÖR OLASZ VÁLOGATOTT? A VÁLASZOKAT ÉS A TELJES INTERJÚT KERESSÉK A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!

Marco Rossi szerint Vécsei Bálint nemzetközileg is értékes futballista